belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Gueth Péter

Víz és ár

Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

A lábujjaim közé homokot és apró kavicsokat mosott a langyos víz. A közelben fehér vitorlások kergetőztek a naplementével születő parti szélben. Az utolsó katamarán szétterülő hullámokat keltve búgott lassan Badacsony felé. Elnéztem a szemközti part egymás mellett sorakozó hegyeit - Szigliget, Badacsony, Gulács, Ábrahám-hegy, mind egy karnyújtásnyira voltak előttem. Hanyatt fekve a vízen, lassú karlegyezéssel lebegve figyeltem az alkonyba hajló kék eget. A víz alatt a távolból bóják lánccsörgése hallatszott bódultan.

Álomszerű, felbonthatatlan csendéletnek tűnt mindez, miközben a vonat ablakából a megáradt Dunát figyeltem. Zölden, habosan hurcolta elrabolt hordalékait, sárosan csapkodva, öntve el a rakpartokat. Hiába van közel a túlpart, lehetetlen most átkelni az örvénylő vízen. Még ha nem lenne vihar, ha a folyó csak lomhán, békésen folyna medrében, akkor is magával sodorna az ár és csak lejjebb lehetne kikötni. Mintha az ember folyton elkésne onnan, ahová igyekszik és ezért kénytelen hidakat verni a zúgó idő fölé. A hirtelen jövő viharok pedig, amikor a feketévé változott égből annyi víz szakad le egyetlen óra alatt, mint máskor egész évben, az örök mulandóságra emlékeztetve elmossák ezeket a hidakat. De az ember folyton le akarja győzni a rajta is átfolyó, elkoptató időt, ezért új szerkezeteket tervez, melyeket aztán újabb, pusztítóbb árvizek mosnak majd el.

Nemrég azt olvastam Paul Virilio és Sylvére Lotringer(1) egyik közös művében, hogy az európai ember azzal, hogy meghódított minden kontinenst, tulajdonképpen legyőzte a teret, és ez által az idő foglyává vált, amely felett sehogyan sem szerezhet hatalmat. A távolságok legyőzése már nem a térrel, hanem elsősorban az idővel szemben folytatott küzdelemtől függ. És minél több időt nyerünk, valójában annál kevesebb marad meg belőle. Minden új találmány rövidebb életű, mint az azt megelőző, mert a fejlesztés üteme gyorsul, közben a minőség - mivel a tartósságra nincs igazán szükség - romlik. Sőt az időtállóság egyenesen hátrány, hiszen előbb-utóbb csak útban lenne.

Vajon nem szükségszerűek-e azok az esőzések, áradások, amelyek egyre gyakrabban pusztítanak világszerte? Mintha ugyanez a folyamat az emberiség lelki és társadalmi életében már régóta - legalább az első világháború óta - tartana. A tiszta háború korát éljük, vagyis a békének nincs igazán béke jellege - permanens forradalom. Az ár egyre növekszik, de a vizet nincs hová elvezetni, a homokzsákok pedig már elfogytak. Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy valamilyen lélekvesztőre kapaszkodva az árra bízzuk magunkat.

A vonatom közben beérkezett a Déli pályaudvarra. Miközben a leszálláshoz készülődtem, előhúztam az ernyőmet a táskám legmélyéről, de mire a peronra léptem, elállt az eső.

 

---------
(1) Paul Virilio - Sylvére Lotringer: Tiszta háború. (részlet) Megjelent: A későújkor józansága II. c. tanulmánykötetben. Bp. 2004. Göncöl.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
„Elmossa bánatod az Esőkirály”
Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton

Turcsik Ferenc
A víz…
Olyan… olyan… tudod: olyan!

Magasság

Turcsik Ferenc
Step by step
"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Az élő vizek folyamai és a lélek
A víz valami egészen furcsára képes...

Nagy László
Vízben az igazság?
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt...

Teljesség

Tóth Sára
Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?
Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

Üzenet

Fekete Ágnes
Szarvas
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Jólesik ez az eső
Az a lány is nekiindult ernyő nélkül. Csak úgy zúdul nyakába az eső...

Czapp Enikő
Közelítés
Nincs gondolat, érzés, mely ne lenne megszelídíthető.

Gueth Péter
Víz és ár
Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

Turcsikné Révész Judit
Víz, víz, víz...
Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út

Riport

Szerkesztő
A titok
Mintha most oltották volna szomjukat egy pohár tiszta vízzel...

Szerkesztő
Közel menni
Mint aki közel van: emberhez, élményhez...

Kitekintés

Kovács Szilvia
A félig pakolt bőrönd
Jó lenne, ha maradna hely...

Pete Violetta
Csodavíz, vagy víz ízű csoda?
...élő víz helyett vízi vidámpark...

Pete Violetta
Születésnapi Közös(s)Ég
Sokszor nem is sejtjük, hogy egy honlap mögött hús-vér emberek, kézzel fogható helyszín és történetek állnak.

Látogatóink száma a mai napon: 4631
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45570668

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat