belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika

Eső előtt

,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”

Ismerjük az érzést, ugye? Amikor a levegő elnehezedik és súlyos lesz. Olyan súlyos, hogy alig lehet lélegezni. Minden megtelik feszültséggel, nem csak a levegő, a lelkünk is, mert érezzük: hamarosan fejünkre szakad az ég. A kép példázatos ereje miatt lett Milčo Mančevski fiatal macedón rendező első mozifilmjének a címe: „Eső előtt”. Ő maga a velencei filmfesztiválon így nyilatkozott a címválasztásról:

A film címe „a hosszan tartó várakozás érzésére utal, amikor egy kirobbanás lehetőségével telítődik a lég, az emberek pedig némák, és csak várják a tragédiát vagy a felhőzet kitisztulását...”

A film 1994-ben Velencében a fesztivál fődíján kívül a legjobb rendezésnek és forgatókönyvnek járó díjat is elhozta, Oscar-díjra is jelölték 1995-ben a „Legjobb idegen nyelvű film” kategóriában.

1995, délszláv rendező – piár szempontjából tökéletes az időzítés, de véleményem szerint Mančevski filmje messze túlmutat az „éppen aktuális háborús filmek” kategóriáján, attól függetlenül, hogy bemutatásakor még tartott a délszláv háború. Mert hiába írták alá éppen a film Oscar-gálájának évében Párizsban a daytoni békeszerződést, ezzel csak a háború első szakasza záródott le. Egy pillanatra elhallgattak a fegyverek, s talán hihettük azt, hogy véget ér a délszláv háború. De a levegő súlyos volt, tele feszültséggel, és elég volt egy apró szikra, hogy leszakadjon az ég. Ebben a pillanatnyi nyugalomban mutatták be Mančevski filmjét, amelyről a következő évek tragikus történelmi eseményeinek ismeretében immár nyugodtan mondhatjuk: nemcsak példázatértékű balladai alkotás, hanem prófétai látomás is. Mert a következő évben, 1996-ban kitört a koszovói háború, és az etnikai viszály lángjai olyan magasra csaptak, hogy a NATO fegyveres beavatkozására volt szükség.

Mančevski filmje azonban még a béke röpke pillanatait idézi. A művészi igénnyel fényképezett film első jeleneteiben szinte idilli a hangulat: az Adria kéksége adja a hátteret a sziklavárként emelkedő monostor kertjében paradicsomot szedő, ikonszerűen szép arcú, fiatal barát szótlan szolgálatához. De a levegő már nehéz, minden tele van feszültséggel, hiszen eső előtt vagyunk.

A három párhuzamos szálon futó cselekmény körbeforog, a film végén ismét visszatérünk a néma barátok kolostorához. A film többször is elhangzó kulcsmondata szerint – „Az idő nem hal meg, a kör nem gömbölyű” – ez a kör sem lehet gömbölyű, az idő megbicsaklik, egymásba csúsznak az idősíkok, mert leszakad az ég: áldozattá lesz az ártatlan, aki önként hordozta a világ a bűnét. A három szálon futó történet nem lineárisan, hanem a kibillent idő logikájával mutatja meg nekünk a példázatos történetet, amelynek főmotívuma az etnikai konfliktusokon átívelő kapcsolatok furcsa hálózata. Bár van egy londoni szín, a fő eseményvonal egy apró macedón faluban játszódik, ahol most éppen elhallgattak a fegyverek, de az etnikai feszültség tapintható. Ide tér haza Aleksander, a macedón haditudósító, akinek a háború világsikert hozott. Ám ez a tíz év mintha kilúgozott volna belőle mindent, ami emberi. A háború logikája beivódott a lelkébe, bár nem tevőlegesen, közvetve ő maga is gyilkossá vált. Ám a bűne ettől még súlyosabb. A háborúban ugyanis elkerülhetetlen az emberáldozat. Aleksander önmaga előtt megbocsáthatatlan bűne tehát nem az, hogy egy harci helyzetben gyilkolni kényszerült, hanem hogy unalomból, úgymond játékból öl. A háború, a fegyveres konfliktusokban való részvétel ugyanolyan függőséget okoz, mint bármilyen drog. Biztosítani kell a napi „hadi tevékenységet”, a megfelelő izgalmi állapotot és annak kisülési lehetőségét a katonáknak a fronton a nyugalom megőrzése érdekében. Aleksandert ráadásul sztársága is presszionálja: a világ, a média megdöbbentő fotókat vár tőle. Helyszíni beszámolót, lehetőleg olyan élményeket, amikor „arcába fotóz a halálnak”. És amikor nincs meg a megfelelő adrenalinlöket, nincs elég halál, és nincsenek elég ütős képek, akkor a világhírű fotóriporter nyafogni kezd a katonáknak. A katonák pedig ugranak azonnal, hogy kielégítsék a közöttük lakozó celeb óhaját, „lőhessen egy halálközelit”. Fegyver nincs a haditudósító kezében, csak fényképezőgép, mégsem képes megszabadulni a gondolattól, hogy valójában ő húzta meg azt a ravaszt, ami egy ártatlan ember életét oltotta ki.

Ezért hagyja ott Londont, s megy haza, hogy nyugalmat találjon. De hiába kérleli angol szerelmét, Annát, hogy utazzon vele. A nő fél a háborútól, fél az etnikai villongásoktól. Annának egy véres tragédia során kell szembesülnie azzal, hogy a nyugati világ üvegpalotái valójában csak jól felépített díszletek, civilizációnk csak jelmez: az etnikai konfliktusok elől nem lehet elbújni, a háború nem közöttünk, hanem bennünk van. De mire Anna erre ráébred, már késő. Hiába megy Aleksander után Macedóniába. A kör nem tökéletes, az idő kibillent egyensúlyi helyzetéből: mire megérkezik, már minden elvégeztetett. Aleksander meghalt, vállalta az áldozatot, hogy esélyt adjon a békességet teremtőknek. Alkesander áldozata révén menekülhet egy albán lány az őt halálra üldöző macedónok elől a tengerszirti monostorba a néma barátokhoz. És nincs megoldás, nem lehet, mert az ember áldozata kevés a gyilkos indulattal szemben, a halál újabb áldozatokat követel. A kör nem gömbölyű: még nem érkezett el az idők teljessége, amikor nem lesz gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom. Mert majd csak akkor jön el, aki letöröl a szemünkről minden könnyet, aki eltörli a halált.

Ez a film prófécia és példázat, a háború próféciája és a szeretet példázata. Ugyan messze nem a könnyen érthető amerikai popcorn-mozi kategóriája – holott a rendező Amerikában szerzett diplomát –, mégis szívesen kötelezővé tenném az érettségi előtt álló fiataloknak. Mert nem tekintheti magát érett, felnőtt embernek senki addig, amíg el nem gondolkodik a háború logikájáról és a gyilkos indulatokat felülíró szeretetről. Ami egyszerre több is, és kevesebb is, mint a szerelem. Amit a Biblia így nevez: agapé.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
A visszakapott karácsony
Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni.

Gyertyánként

Szabóné László Lilla
Eljött szülésének ideje
Jászol helyett klinika

Bölcsföldiné Türk Emese
Kifordított katedrális
Chartres-i advent

Farkas Zsuzsanna
Százéves karácsony
Szenteste a lövészárokban

Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs
Az egyformák közt furcsa, aki más
Nincsen számukra hely?

Herbert Dóra
Nagy fényesség
Elvakít vagy megvilágít?

Szikszai Szabolcs
Beérkezés a startvonalba
A végén kezdődik az igazi út?

Felszín

Pólya Dániel
A meditációról kezdőknek
– egy kezdőtől –

Bíró Anna
Ének az aluljáróban
Ettél-e már cigányasszony konyhájában?

Dósa Loretta
Ajándékcsomagolás
Lépésről lépésre

Magasság

Tamási Dénes
Az Esernyő
Üres fejjel és kitisztult szívvel ballagott az esőben...

Czapp Enikő
Ház a tónál
A belső képek ereje

Jezsoviczki Noémi
Mégis, kinek a karácsonya?
Magdi, Pista, vagy....?

Mélység

Záborszky Zsófia
Selyempapírba csomagolt gyűlölet
Karácsony után a semmibe

Teljesség

Székely Tamás
„…Mert mind ez világ csudálja, Istennek szűztől lesz Fia”
A test szent botránya

Szakács Gergely
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról

Szabó Julcsi
Fel sem tett kérdéseink válasza
„Reményteljes jövőt adok nektek”

Üzenet

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (III.)
Megérkezés

Szabó Julcsi
Ami összekapcsol
Megérkezés egy új családba

Miklya Luzsányi Mónika
Várni jó…
Mire, hogyan, miért?

Áthallások

Szabó György
Elhavazva
Képmeditáció

Miklya Luzsányi Mónika
Eső előtt
,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”

B. Tóth Klára
Tekeredik a kígyó
A tékozló fiú hazatérése

Kitekintés

Szoták Orsolya
Advent, fent és lent
Mit csinál decemberben a Szeretetszolgálat?

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé
Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról

Látogatóink száma a mai napon: 4578
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44211010

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat