belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Dobóczky László

Vékony ösvény

A túlzások pereméről bámulni lefelé a semmibe

Volt egy olyan szakasza az életemnek, amelyet mindenféle szépítés nélkül nevezhetek szélsőségesnek. A társadalom peremén éltem és a normákat teljesen figyelmen kívül hagytam. Valahogy úgy van ez a fejemben, mintha a társadalom egy nagy csúszós kúp lenne. Na most az ember bizonyos okok miatt le tud csúszni egész az aljáig, a szélig. Én is ezt tettem. Ott sokkal nagyobb volt a sebesség, a taposás, már csak a kör kerületéből adódóan is. Nem törődtem semmivel, nem volt más fontos, csak a napi túlélés. Azt hittem, vagyok valaki, nem láttam magam kívülről. Szélsőség volt ez minden tekintetben. Társadalmilag, érzelmileg, fizikálisan. Viszont adott egyfajta biztonság-illúziót az, hogy tudtam, mit kell tennem a túléléshez. Ott a peremen elvoltam a magam világában. Boldogultam napról napra és ebben a szélsőséges állapotban töltöttem éveket. Nem tudtam, hogy mi van a kúp csúcsa felé, így nem is nagyon kívánkoztam - egy darabig - a bizonytalanságba.

Aztán megijedtem a mélységtől, amelybe bele is pillantottam, és megéreztem, hogy akár le is eshetek a kúpról, amit a hallállal tettem egyenlővé. Megéreztem, hogy változtatni kell, és ilyen-olyan plusz motivációk segítségével megtettem. Nem volt egyszerű s még ma is kapaszkodok a csúszós kúp oldalán felfelé, de már legalább látom, amit akarok.

Viszont járt ezzel az élettel egy szélsőséges, megszállott gondolkozás is, amely a mai napig kísér. A jobbik eset, hogy felismerem és változtatok az adott szituáción. Ezek lehetnek apró, mulatságos dolgok is. Például az mondta valaki, hogy a hosszabb haj jobban állna. Én egyből szabadkoztam, hogy túl vékony a hajam ahhoz, hogy megnövesszem. Aztán megbeszéltük, hogy az illető nem derékig érő hajra gondolt, de nekem egyből ez a szélsőség ugrott be. Aztán van, hogy idő kell ahhoz, hogy koppanjon a szélsőséges gondolat súlya.  Ne legyen egymás előtt titkunk - gondoltam ezt egy társas kapcsolatban. Aztán rájöttem, hogy az embernek van intim szférája, amelyet nem biztos, hogy szívesen megoszt a barátjával, barátnőjével. S olyan is előfordul, hogy ez az idő nagyon sokáig kitolódik. Talán ez a legveszélyesebb.  Képes vagyok minden időmet arra áldozni, hogy a főnöknek tetsszen, amit csinálok. Még otthon is dolgozok, hisz: „De ennek még ma kész kell lennie." Meg is simogatnak érte, így nagyon nehéz volt rájönnöm, hogy a teljesítménykényszerem is szélsőséges gondolkodásom végterméke.   Tudom, hogy sok emberben megjelennek hasonlók, de ezt valahogy én nem érzem normálisnak.

Szélsőségesen élem meg a fokozott érzelmi állapotokat is, és kevésbé vagyok olyankor objektív. Ha valami feszültté tesz, akkor az nagyon gyorsan át tud csapni haragba, dühbe. Aztán ha ez napokig húzódik, azaz jól elfojtom, akkor már azt sem tudom igazán, mi váltotta ki a feszültséget, csak valakin - és legtöbbször nem a kiváltó személyen - csattan az ostor.  Persze lehet ez apróság is, de elkerülhető lett volna az érzés felismerésével és megfelelő kezelésével. Aztán van, hogy az örömöm is átcsap egy szélsőséges állapotba. Ezt a kontrollvesztés szó írja le a legjobban. Beszéljünk akár társas kapcsolatról, táplálkozásról, szórakozásról, szexről. Tetszik valami, például: szívesen nézek egy sorozatot a tévében. Nincs ezzel semmi bajom de amikor feszültséget érzek magamban, ha valami meggátol a kedvenc időtöltésem végzésében, akkor azzal a cselekvéssel valami nincs rendben.

Mindezek megváltoztatásával nap mint nap küzdök. Nehéz megtalálni az oly sokat emlegetett arany középutat, pedig nem véletlenül mondogatta nagyapám is mindig ezt. Akkor nem gondoltam bele ennek a mélységébe, csak átléptem a közhely vékony patakja felett. Most már kezdem érteni, hogy a kiegyensúlyozott életem titka lehet ez a két szó: arany középút. Mindezt megerősíti a Szentírás is: „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, mely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Mert igenis nehéz megtalálni azt; hisz sokkal nehezebb egészségesen kezelni egy tévésorozatot, mint engedni a vágynak és mindent a mögé sorolva rendezni az életemet. És van, hogy ezt keskenynek és szorosnak érzem. Mert vékony az az ösvény, amelyen haladnom kell ahhoz, hogy igazán éljek itt a földön és utána.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Tóth Sára
Pusztító vagy prófétai szélsőség?
A radikalitás megbetegítő, a középmezőny szürke és unalmas... de hogy néz ez ki Isten szempontjából? Létezik spirituális szélsőség?

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Korán égetés, késő bánat?
„Mért legyek én szélsőséges? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek szélsőséges! Kiterítenek úgyis.”

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Egy kezdő anya bizonytalankodásai
Könyvből vagy karosszékből nevelve lesz jobb emberré a cserebogár?

Nagy Dávid
Zárványba zárva

Több mint csoda, vagy több mint közönséges?

Magasság

Szabados Tamás
Szent Ferenc radikalizmusa
A madarak koldus prédikátora a pápaság csillogásának kontrasztjában

Mélység

Kedvek Vera
Pszichikumunk szélsőségei - a parák, a depi és társai
Meddig ártatlan és honnantól komoly a baj?

Dobóczky László
Vékony ösvény
A túlzások pereméről bámulni lefelé a semmibe

Teljesség

Horváth Dániel
Jézus pedig szükségszerűen radikális
„Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.”

Kádár József
5... 6... 7... hit! Vagy mégsem egészen?
Radikalitás és kegyes félrelépések, tanulságos felekezeti esetek

Üzenet

Fodorné Ablonczy Margit
Fekete-fehér - lehet, hogy ez mégsem életszerű szétválasztás?
Kirekeszteni, vagy beereszteni, elfogadni, vagy eltaszítani?

Áthallások

Bölcsföldi András
A semmi ágán…
Érezted már, hogy összeomlott az életed? Vagy éppen most van omlóban? Vagy fog.

Tóth Sára
A hűség szélsősége
Elkötelezve-lekötelezve-lekötve-lekötözve

Miklya Luzsányi Mónika
Nép(mese)i hősből zsebdiktátor
Összeegyeztethető a politika és tisztaság?

Riport

Kádár József
Magasan és mélyen
Bolyki Balázs elbúcsúzott a Megaszínpadtól

Kitekintés

Kutasy Zsolt
A szeretet napszámosai
Ha nem érzik Isten jelenlétét az egyházakban majd nyitnak a szekták felé, akik meg is fogják őket

Látogatóink száma a mai napon: 5577
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377787

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat