belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Szabados Tamás

Szent Ferenc radikalizmusa

A madarak koldus prédikátora a pápaság csillogásának kontrasztjában

Aranyifjúból lett koldus, teljes ismeretlenségből lett korának világsztárja: 784 évvel ezelőtt hunyt el Assissi Szent Ferenc.
Már életében hatalmas tömegek követték, köztük a magyar király lánya, Árpád-házi Szent Erzsébet. Radikális mozgalmát korának egyháza hitelesítette, ám tanításait meg nem fogadta.

Éppen négy éve hirdették ki Magyarországon az Aranybullát, és öt éve ért csúfos véget a II. András vezette keresztes háború. Ugyanakkor tíz éve annak, hogy Peruggiában Jacques de Vitry krónikás megállt III. Ince pápa foszló, csaknem meztelen holtteste felett, amelyről saját szolgái hordták el a drága ékszereket. 1226. október 4-ét írjuk. Ezen a napon Európa-szerte híre megy: meghalt Ferenc, Pietro di Bernardone kereskedő fia, a kolduló vándorprédikátor.
Október 4-e azóta Szent Ferenc ünnepe.

Ferenc életének főbb jeleneteit Zefirelli: Napfivér, Holdnővér c. gyönyörű fimjéből jól ismerjük: fiatalkori kicsapongó életmódjával és pénzsóvár apjával való radikális szakítását; a városon kívül eső romos San Damiano templom újjáépítését; leprások felé végzett szolgálatát; valamint a pápával való különös találkozását. Protestáns szemszögből utóbbi a legérdekesebb, hiszen Ferenc, a radikális evangéliumi tételek hirdetője - a későbbi reformátoroktól eltérően - fontosnak találta, hogy hűséget fogadjon a katolikus egyház fejének, egyben elnyerje a gazdagságot és pompát legkevésbé sem megvető pápa áldását.

III. Ince 1209-ben fogadta a szegény és jelentéktelen vándorprédikátort, és a hagyomány szerint egy álombeli látomásnak köszönhetően végül is jóváhagyja Ferenc reguláit, áldását adja a kezdetben veszélyesnek tűnő mozgalomra. Hans Küng, „A katolikus egyház" c. könyv szerzője, az egyház kíméletlen belső kritikusa szerint azonban ez a nagyvonalú gesztus tulajdonképpen okos politikai megfontolást rejtett. Az assisi koldus alázatos közeledése kapóra jött a pápának, hiszen a kívülről hatalmasnak tűnő egyház belülről igencsak gyengélkedett: vészjóslóan nőtt az eretnek mozgalmak száma. Az inkvizíció alapjait is megteremtő pápa tehát míg egyik kezével kíméletlenül irtja az olyan „javíthatatlan" eretnekeket, mint a valdensek és albigensek, másik kezével támogatja az újonnan megjelent és népszerű kolduló szerzetesrendeket, így Domonkos és Assisi Ferenc mozgalmát is.

Küng szerint ennek azonban a szerzetesrendek szempontjából komoly ára volt, hiszen Ferenc, aki szegénységében minden kötöttségtől meg kívánt szabadulni, egyre jobban lekötelezettje lett az egyháznak és a pápaságnak. Szimbolikusnak is mondható, hogy halála után egy évvel az új pápa, IX. Gergely, ki korábban Ferenc barátja és pártfogója volt, a szerzetes kifejezett akarata ellenére díszes bazilikát építtet az emlékére. Eközben viszont a Szent Ferenc-i eszmény három lényeges pontja - szegénység, alázat és egyszerűség - a katolikus egyházvezetés szellemiségére semmilyen hatással nem lett, hiszen, mint Küng megjegyzi: szegénység helyett a pápai pompa és kapzsiság ül tort; alázat helyett a pápaságot központosított hatalom és bürokrácia jellemzi; és egyszerűség helyett a túlfeszített dogmatikai komplexitás, és a „mindent tudó skolasztika" éli virágkorát.

III. Ince ugyanakkor megtehette volna - a pápaság történetében talán egyedülálló módon -, hogy rendkívüli politikai képességeit és személyes karizmáját is latba vetve, valamint a széles körben népszerű kolduló rendekre és az ezekben megnyilvánuló apostoli, evangéliumi igényekre támaszkodva alapvetően új irányt szabjon az egyháznak. Megelőzve ezzel a protestáns reformációt és a vele járó szakadást is. Ezt azonban ugyanúgy nem tette meg, mint utódja, X. Leó, aki Luther evangéliumi radikalizmusára érdemben annyit válaszolt: „vesse alá magát az egyház tanításának", egyenlőségjelet téve az egyház, a pápa és az evangéliumiság közé. A következményeket ismerjük. Luther nem követte Szent Ferenc útját. Úgy vélte, az alázat az egyház valódi fejének, Krisztusnak jár.

A pápaság intézményének forradalmi és evangéliumi szellemű reformjáért síkra szálló katolikus Hans Küng szerint Szent Ferenc és Luther egyházkritikája és radikalizmusa egy tőről fakad. És egy tőről fakad III. Ince és X. Leó válasza is, hiszen bár Ferencet az egyház befogadta, Luthert pedig elidegenítette magától, egyik esetben sem vetette alá magát az evangéliumi kritikának. Egészen a huszadik század második feléig, vagyis a II. Vatikáni zsinatig - jegyzi meg a katolikus gondolkodó -,  ám éppen a legégetőbbet, a pápaság kérdését ekkor is érintetlenül hagyta.

De mi a helyzet az evangéliumi kritikából született protestantizmussal? Vajon akár csak a Magyar Református Egyház meg tud-e állni a reformátorok kritikája előtt? Vagy a még korábbi evangéliumi kritika, így Assisi Ferenc alázatos radikalizmusának tükrében? Kellően szegény-e az egyházunk, kellően egyszerű-e, és kellő-e az alázat mértéke? Vagy ugyanúgy politizál - emberi megfontolások szerint osztogat, megtűr és elnyom -, mint jogosan kritizált elődjei? Szent Ferencről egy dolog feltétlen elmondható: mindenek előtt és mindenek felett önmagával szemben volt radikális. Elég lenne csupán ebben az egyben követni őt.

Adj, Uram, lelki Békét, azt elfogadni, amin változtatni nem tudok;
Bátorságot, azon változtatni, amin tudok;
És Bölcsességet, felismerni a köztük lévő különbséget!
De a Te akaratod legyen, ne az enyém!

(Assisi Szent Ferenc)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Tóth Sára
Pusztító vagy prófétai szélsőség?
A radikalitás megbetegítő, a középmezőny szürke és unalmas... de hogy néz ez ki Isten szempontjából? Létezik spirituális szélsőség?

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Korán égetés, késő bánat?
„Mért legyek én szélsőséges? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek szélsőséges! Kiterítenek úgyis.”

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Egy kezdő anya bizonytalankodásai
Könyvből vagy karosszékből nevelve lesz jobb emberré a cserebogár?

Nagy Dávid
Zárványba zárva

Több mint csoda, vagy több mint közönséges?

Magasság

Szabados Tamás
Szent Ferenc radikalizmusa
A madarak koldus prédikátora a pápaság csillogásának kontrasztjában

Mélység

Kedvek Vera
Pszichikumunk szélsőségei - a parák, a depi és társai
Meddig ártatlan és honnantól komoly a baj?

Dobóczky László
Vékony ösvény
A túlzások pereméről bámulni lefelé a semmibe

Teljesség

Horváth Dániel
Jézus pedig szükségszerűen radikális
„Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.”

Kádár József
5... 6... 7... hit! Vagy mégsem egészen?
Radikalitás és kegyes félrelépések, tanulságos felekezeti esetek

Üzenet

Fodorné Ablonczy Margit
Fekete-fehér - lehet, hogy ez mégsem életszerű szétválasztás?
Kirekeszteni, vagy beereszteni, elfogadni, vagy eltaszítani?

Áthallások

Bölcsföldi András
A semmi ágán…
Érezted már, hogy összeomlott az életed? Vagy éppen most van omlóban? Vagy fog.

Tóth Sára
A hűség szélsősége
Elkötelezve-lekötelezve-lekötve-lekötözve

Miklya Luzsányi Mónika
Nép(mese)i hősből zsebdiktátor
Összeegyeztethető a politika és tisztaság?

Riport

Kádár József
Magasan és mélyen
Bolyki Balázs elbúcsúzott a Megaszínpadtól

Kitekintés

Kutasy Zsolt
A szeretet napszámosai
Ha nem érzik Isten jelenlétét az egyházakban majd nyitnak a szekták felé, akik meg is fogják őket

Látogatóink száma a mai napon: 2078
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374292

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat