belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

B. Tóth Klára

Bocsánat vagy bocsika?

Biblia, művészettörténet és a medvebocs

Milyen természetesnek vesszük, hogy apró-cseprő hibáinkat megbocsátja a környezetünk, sőt egyenesen elvárjuk tőlük, bár elsősorban mi bocsátunk meg saját magunknak nagy előszeretettel. De hogy állunk mások hibáival, kisebb-nagyobb vétségeivel? Ugyanilyen készséggel nézzük el nekik? Hajlandóak vagyunk megbocsátani a rajtunk esett sérelmet, vagy cipeljük magunkkal az egyre nagyobb súllyal ránk nehezedő terhet, miközben sokszorosára duzzad, végül agyonnyom?

A magunk hibáját kicsinyítjük, amikor a klasszikus „bocsáss meg, ne haragudj, nem akartalak megbántani" formulát a „bocs," vagy újabban „bocsika" szavakra cseréljük elnéző mosoly kíséretében, ami leginkább magunknak szól. A rövidített forma alapján megképződik előttünk a kedves gyerekkori játékmackónk is, akire aztán igazán nem lehet haragudni, így ezt a kettős jelentésű, duplán becéző formát mintegy védőpajzsként toljuk magunk előtt: nézzétek, milyen ártatlan kis hiba, nem érdemes nagy feneket keríteni neki...

De nézzük, hogyan kezeli ezt a kérdést a Biblia, milyen példákat és megoldásokat mutat erre a problémára?

A Színről színre című bibliai-művészeti kártyánk újszövetségi képanyagából (Parakletos kiadó, 2009) és az idén nyáron megjelenő ószövetségi kártyánkból válogatva néhány példát szeretnék mutatni arra, hogyan közvetítették a különböző korok festői, szobrászai az ige tanítását a „bocsát" fogalomkörben.

Elbocsát:

William Blake: Naomi kérleli Ruthot és Oprát a Moábba való visszatérésre, 1795.

Naomi el akarja bocsátani özvegyen maradt moábita menyeit, menjenek vissza szüleikhez és találjanak férjet maguknak. Opra, bár nehéz szívvel, el is megy, de Ruth vele marad és elkíséri hazájába, Júda földjére, nekivágnak a teljes létbizonytalanságnak, de aztán Isten kegyelméből megoldódik az életük. Naomi nem a maga támaszát keresi menyeiben, akik annyira ragaszkodnak hozzá, hanem a jövőjüket akarja biztosítani az új házasság lehetőségével.

Blake felfogásában Naomi a hit és erkölcs oszlopaként áll rendíthetetlenül, minden fájdalma, megaláztatása ellenére biztos bázis, akibe a két nő kapaszkodik, de az elbocsátás után Opra és Ruth útjai elválnak, a két test „s" alakja kettévágja a kompozíciót, középen üres teret hozva létre, amely a távolsággal egyre nő. A romantika az eszményített nőalakot, a tragédiája ellenére hitében szilárd, önzetlen asszonyt állítja elénk például.

 

Georges de la Tour: Szent József álma.

József titokban el akarja bocsátani Máriát, amikor megtudja, hogy várandós. Micsoda helyzet, Názáretben mindenki ismeri őt, az ácsot, köztiszteletben álló személy, mindenki csodálja törékeny, angyali tisztaságú jegyesét, és akkor kiderül, hogy várandós valaki mástól! Mégsem a bosszú működik benne, hanem a tapintat és a féltő szeretet. Nem akarja megszégyeníteni. De az angyal álmában megjelenik neki és megmondja,hogy ne féljen magához venni Máriát, mert a Szentlélektől fogant. „Ímé a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Kibocsát:

A Velencei Szent Márk Székesegyház román kori mozaikképén Noé kibocsátja a galambot a bárkából, kockáztat, nincs más választása, de reméli, hogy visszatér a szárazföld, az élet jelével. A galamb az Újszövetségben a Szentlélek megszemélyesítése, a tisztaság és ártatlanság szimbóluma, bár a mai cinikus kor ezt a hagyományt is kigúnyolja, sőt a hét szentség egyikét, a házassági esküt is gúny tárgyává teszi, a bevett szófordulatot megcsavarva az élc mintegy fölmenti a hűtlen házastársakat: „Úgy élnek, mint a galambok. Hol az egyik repül ki, hol a másik..."

 

Bebocsát:

Verocchio: A fájdalmas Krisztus. Ez a kora reneszánsz terrakotta szobor ún. Imago Pietatis ikonográfiai megoldás, Krisztus az oldalsebeit mutatja a feltámadás után a tanítványoknak. Tamás nem hiszi, hogy feltámadt, neki kézzelfogható bizonyíték kell, hát Jézus megadja:

– Hozd ide ujjaidat, és érintsd meg az én kezeimet, és add ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! (Jn.20,25)

A szobor egyébként feltehetőleg Leonardóról készült, aki hosszú ideig Verocchio műhelyében dolgozott.

 

Lebocsát:

Ferenczy Károly: Józsefet eladják testvérei. A nagyméretű festmény hónapok óta látható a Nemzeti Galéria Ferenczy-kiállításán. Valér fiáról festette Józsefet. A monumentális kompozíció kettéoszlik: alul az alvilág, a földarcú kereskedők és a testvérek hasonlóan alvilági figurák, Simeon meg akarta ölni, Ruben a kiszáradt kútba dobatta, Júda eladta. A midianita kereskedők, a zsidók halálos ellenségei húsz ezüstöt adtak érte. A figurák mögötti tó mintha a lélek útja lenne a megtisztulásig. József személye is Krisztus-előkép. Ahogy ártatlanul bevetették testvérei a mély kútba, ahonnan emberileg nem volt szabadulás, de Isten kihozta onnan és magas pozícióba emelte, ahol népeknek szolgálhatott az éhínségben, úgy vettetett Jézus is a sötétségre, majd feltámadt a halálból, hogy az újjászületés lehetőségét adja az emberiségnek.

Szalay Lajos: Jónás, tusrajz. Jónás, aki nem akarta vállalni az Istentől kapott küldetést, Ninive helyett hajóval elmenekült Tarsisba, lebocsáttatott a tenger mélyére, ráadásul egy cet gyomrába, ahonnan még annyi sansza sem volt a szabadulásra, mint Józsefnek a kútból, mégis kihozta az Úr és el tudta végezni a küldetését.

Krízishelyzetben mindig eszembe jut ez a grafika, Szalay mélyen megértette a próféta Istenbe vetett feltétlen bizalmát. Jónás a tenger mélyén, a cethal gyomrában is hálaéneket zeng az Úrnak.

 

Megbocsát:

Lengyel Rita: Ádám pöröl az Úrral.

Éva megbocsát magának, mert a kígyóra fogja a csábítást. Ádám megbocsát magának, mert Évát okolja,hogy ő adta a tiltott gyümölcsöt. A kígyó Istenre fogja,hogy ok nélkül tiltotta el őket a tudás fájának gyümölcsétől, lám, nem is haltak bele.

Giotto: Jákob Izsáknak nyújtja a vadhúsból készült ételt.

Ézsau megbocsát magának, hogy eladta egy tál lencséért az elsőszülöttségi jogot, mert hiszen éhes volt, és az éhség nagy úr. Jákob is megbocsát magának, hogy csalással elvette az atyai áldást. Mindenki talál kifogást, és bizony mi is ugyanígy működünk, nem hányhatunk semmit a bibliai elődök szemére.

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése. 1660 (részlet) A holland barokk nagymestere az emberiség végrendeletének szánta ezt a képét. A vörös palástban a szeretet színe izzik föl a barnás hangulatú képen, az atya megbocsátó szeretettel öleli magához a vagyonrészét eltékozló, hűtlen fiút, rongyaiban, szakadtan, betegen, lesoványodva, porig alázva, feltétel nélkül fogadja vissza, lehunyt szemhéja alatt olyannak látja, amilyennek látni szeretné, a test nincs kidolgozva, csak a végtelen megbocsátást sugárzó arc és az ölelő kezek.

Ez az üzenet nem egy átlag apáról szól, itt Isten öleli át a bűnöst, engem, téged, minden embert, aki „meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott" (Luk 15,32) 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 28., csütörtök,
Gedeon , Johanna napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Szörnyű fegyver
„Mindennapi vétkeinket bocsásd meg nekünk…”

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Gyónás nélküli egyház?
Közösségi vagy egyéni, kabinos vagy szabad…

Felszín

Dobóczky László
Fekete nap
Szembesülés önmagammal

Horváth Zsuzsanna
Pár-beszéd
Végigjárni a történetet

Magasság

Miklya Zsolt
„Ó, irgalmatlan Bárd!”
A megbocsátásról – Jorge Luis Borges, Gergely Ágnes és Arany János nyomán

Mélység

Pete Violetta
Egek ura, a föld száműzöttje
„Szeretném, ha szeretnének…

Nagy Zsuzsanna
Egy tömeggyilkos egyedfejlődése
Beszélnünk kell Kevinről

Szakács Gergely
Merülés
Mersz-e a mélységeidbe nézni?

Teljesség

Tóth Sára
Jóvá lehet-e tenni a jóvátehetetlent?
Feltétel nélkül?

Üzenet

Székely Tamás
Valóban van bocsánat?
Adós rabszolga és úr egy személyben

Áthallások

B. Tóth Klára
Bocsánat vagy bocsika?
Biblia, művészettörténet és a medvebocs

Bradák Soma
Szabadon bocsát
Az emberi tragikum zenébe öntve

Miklya Luzsányi Mónika
Ébredj már fel!
Egy sorozat a megbomló elme határán, harcban a feloldozásért

Riport

Kojsza Péter
Kegyelem, amely kiemel a mélységből
Az alvilágtól Istenig

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Munka nélkül
Létszám- és önbecsülés-leépítés

Látogatóink száma a mai napon: 17326
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57515866

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat