belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Bradák Soma

Szabadon bocsát

Az emberi tragikum zenébe öntve

Izland mint földrajzi jelenség mindig is ámulattal töltött el. Ugyan a nagy távolság és a lélegzetelállító tájak képezik az egzotikumok vonzerejét, Izland esetében az elszigeteltség még többet nyom a latban. Csak azért írom le ezeket, mert egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ezen a helyen olyan zene születhet, mint amilyet a Sigur Rós alkot. Négy izlandi fiatalember hagyományosnak mondható rockzenekari felállásban. Mégis minden korábban hallott könnyűzenétől különbözik az, amit hallunk. Elszigetelt, expresszív és emberi.



Már abban a pillanatban távol kerülünk a viszonyítási pontoktól, amikor meghalljuk az énekes, Jónsi magas énekhangján megszólaló „szöveget”. Ez ugyanis egy izlandiból eredő kitalált nyelven születik. Így eléggé nehéznek bizonyul az, hogy értelmet adjunk az egyes daloknak – míg egy hagyományos mondatban tudunk találni valamilyen jelentést, itt legfeljebb az intuíciónkra hagyatkozhatunk. És nyilvánvalóan a zeneiségre. A Sigur Rósnál az éneklés teljesen azonos szintre kerül a hangszeres játékkal és innen nézve instrumentális zenével van dolgunk. Amikor pedig jellemezni próbáljuk ezt, akkor csakis a hangulatot írhatjuk le, mondjuk olyan szavakkal, mint álomszerű, drámai vagy meditatív. A zenekar dalainak elszigeteltségét tovább növeli azok időtartama, ami átlagosan hat és tíz perc közé esik, de előfordulnak negyedórás opuszok is.

A hosszú szerzemények azonban teret adnak az expresszivitásnak. Lehetővé válik, hogy kifejtsenek egy-egy zenei témát, hogy lassan, de fokozatosan erősítsenek egy dalon belül, vagy épp az, hogy többször alkalmazzák a halk és hangos részek közti éles váltást. A dinamika remek kezelésével, a sajátos effektekkel és az énekes falsettójával a zenekar tökéletesen fent tudja tartani a feszültséget akár tíz-tizenöt percen keresztül is. A Sigur Rós zenei centrumában kétségkívül a már említett énekes-gitáros Jónsi áll. Amikor épp nem hagyományos módon pengeti hangszerét, akkor vonóval szólaltatja meg a húrokat, amelyek a nagymértékű effektezés következtében vízesésszerű hangzást produkálnak. E zajzuhatag alá és fölé rétegződik a billentyűs hangszerek, a basszusgitár és a dob szólama. Az éneket azért hagytam a végére, mert ez a másik dolog, ami a zenekar karakterét nagyban meghatározza. A magasan futó, sok visszhanggal dúsított éneklés a Sigur Rós zenei világának veleje, hangzásának beteljesítője, és nem utolsósorban: drámaiságának kulcsa.

Nagy szavak ide vagy oda, ez a magasan szárnyaló szólam az emberi létnek olyan fokú mélységét és intenzitását képes hangokba önteni, amire nagyon nincsenek is szavak. A világba vetettség fájdalmas magánya szólal meg itt, valamint az, hogy az életet sokkal intenzívebben kellene megélni, de egyszerűen képtelenség. Számomra a Sigur Rós zenéje tökéletesen fogalmazza meg az embernek ezt a tragikumát. És végül, a zúgó visszhanggal a fülünkben, „hunyorogva a húsvéti fényben” alig hisszük el, hogy szabadok vagyunk a jóra. ▪

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 19., kedd,
Erzsébet , Zsóka napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Szörnyű fegyver
„Mindennapi vétkeinket bocsásd meg nekünk…”

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Gyónás nélküli egyház?
Közösségi vagy egyéni, kabinos vagy szabad…

Felszín

Dobóczky László
Fekete nap
Szembesülés önmagammal

Horváth Zsuzsanna
Pár-beszéd
Végigjárni a történetet

Magasság

Miklya Zsolt
„Ó, irgalmatlan Bárd!”
A megbocsátásról – Jorge Luis Borges, Gergely Ágnes és Arany János nyomán

Mélység

Pete Violetta
Egek ura, a föld száműzöttje
„Szeretném, ha szeretnének…

Nagy Zsuzsanna
Egy tömeggyilkos egyedfejlődése
Beszélnünk kell Kevinről

Szakács Gergely
Merülés
Mersz-e a mélységeidbe nézni?

Teljesség

Tóth Sára
Jóvá lehet-e tenni a jóvátehetetlent?
Feltétel nélkül?

Üzenet

Székely Tamás
Valóban van bocsánat?
Adós rabszolga és úr egy személyben

Áthallások

B. Tóth Klára
Bocsánat vagy bocsika?
Biblia, művészettörténet és a medvebocs

Bradák Soma
Szabadon bocsát
Az emberi tragikum zenébe öntve

Miklya Luzsányi Mónika
Ébredj már fel!
Egy sorozat a megbomló elme határán, harcban a feloldozásért

Riport

Kojsza Péter
Kegyelem, amely kiemel a mélységből
Az alvilágtól Istenig

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Munka nélkül
Létszám- és önbecsülés-leépítés

Látogatóink száma a mai napon: 4045
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45780833

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat