.

Diakónia egy vidéki gyülekezetben

(ahogy egy gyülekezeti diakónus látja)



Õr, egy Szabolcs megyei, 1500 lélekszámú kis település. Ez felekezetileg úgy oszlik meg, hogy közel 1200 református, 300 katolikus van a faluban. (Újabb adatok szerint 3 Hit gyülekezetéhez tartozó család, és egy Jehova Tanúja család). Egy református templom, és egy kis katolikus kápolna van a faluban.

Az egyházközség fenntartásában van egy bentlakásos idõsek otthona, amely 3 évvel ezelõtt épült (Széchenyi terves pályázatból). Ez az otthon 70 fõt tud ellátni.

2005 októberében kerültem ide, mint frissen végzett általános szociális munkás és diakónus. Tulajdonképpen a Sarepta Idõsek Otthona alkalmaz, de nagyrészt a gyülekezetben dolgozok. Az idõsek otthonában a feladatom: reggeli áhítatok tartása, néha Bibliaóra tartása (ezt általában beosztjuk, néha a segédlelkész tartja, néha a hittanoktató). Emellett amikor valami rendezvény van, vagy ünnepre készülés, akkor én is besegítek a foglalkoztatás szervezõnek és a hittanoktatónak a készülõdésben. Jelenet, éneklés, gitározás, stb.

Az otthonban (sajnos nem rendszeresen), inkább csak igény szerint szoktam lelki beszélgetéseket folytatni (de erre sokszor nincs idõm).

A gyülekezetben való feladatom: Elsõdleges a látogatás. A faluban van olyan szolgálat, hogy a vasárnapi istentiszteletet felveszik kazettára, és azt viszik hétközben különbözõ idõs emberekhez. Ezt a feladatot nem én csinálom, hanem egy hölgy, aki az otthonban dolgozik. Az elején, amikor ide kerültem, ezekhez az idõs emberekhez vitt el ez a hölgy, azokat próbáltam megismerni, hozzájuk jártam rendszeresen látogatni. Egy látogatás általában abból áll, hogy beszélgetünk, meghallgatom az aktuális dolgaikat, problémáikat, Bibliát, vagy napi Igét olvasok (nem mindenhol), és azt megbeszéljük, van ahol kérik azt is, hogy énekeljek.

Sokszor elõfordul, de sajnos ennek még nincs rendszere, hogy megtudjuk valakirõl, hogy kórházban van. Innen általában Mátészalkára (10 km), ritkábban Nyíregyházára (44 km) kerülnek az emberek. Ilyenkor vagy egyedül, vagy a hittanoktatóval (aki amúgy szociális munkás is, és az idõsek klubja vezetõje) megyünk látogatni.

Novemberben elkezdtünk egy újabb látogatási formát. Akkor elhatároztuk, hogy az ún. látogatási füzeteket megújítjuk. 1989-ben a lelkipásztor a gondnokkal együtt végiglátogatta az egész falut, és utcáról utcára végigjártak minden házat, és az ott lakókról az adatokat egy füzetbe írták be. Ez alapján a füzet alapján bárki végigmehet a falun, és tudja, hogy melyik házban milyen vallásúak és kik laknak (ha jött egy új segédlelkész, akkor ez alapján tudott látogatni). Lévén, hogy ezek 18 éves adatok, kezdett elavulni a füzet tartalma. Ennek újítását kezdtük el lassan négy hónapja (a segédlelkésszel, aki amúgy a szomszéd faluban lakik). Ez úgy megy, hogy kiválasztunk egy utcát, és bemegyünk minden házba. (eddig még mindenhol jól fogadtak). Az emberek általában jó néven veszik, hogy az egyház érdeklõdik irántuk, hogy számon tartjuk õket. Már lassan vége lesz a felmérésnek, és elég pozitív következményei vannak.

Többen ellátogatnak újra a gyülekezeti alkalmakra. Sok minden kiderült, hogy egy-egy ember miért halogatja a templomba járást, vagy a gyermekei megkeresztelését, stb. A romákkal való kapcsolatépítés is pozitív hatású. Õk végképp jó néven veszik, hogy valaki elmegy hozzájuk, (bemegy a lakásukba). Ez a felmérés, az ittlétem alatti legnagyobb "szakmai- kihívás és feladat. Ezáltal van lehetõségem teljesen megismerni a falu lakóit, az õ igényeiket, érdeklõdésüket megismerve tudunk majd olyan gyülekezeti alkalmakat szervezni, amelyekbe õket is bekapcsolhatjuk.

Feladatom még (ugyanúgy a segédlelkésszel együtt végezve) az ifjúsági óra tartása. Ezek hetente egyszer vannak, de a fiatalok ennél többet is igényelnek, ezért õsszel beiktattunk ifitalálkozóra járásokat, szalonnasütéseket, és tervezünk tavaszra kirándulást, (nyáron csillagpont stb.). A gyülekezeti alkalmakba is egyre jobban be lehet õket vonni.

A feladataim közé tartozik még a Lelkészi hivatalban végzendõ papír munka is. Pl. levelek megírása, számlák befizetése, és pályázatok írása (ezt nem egyedül végzem).

Ami még az itteni szokásokból kiinduló feladatom, az pl. a "diktálás-. Itt még szokás az, hogy temetéseken az éneklés elõtt a sorokat diktálják. Ezt a feladatot is elvállaltam (felváltva végezzük a segédlelkésszel), mert akik ezt végezték, azok már idõs emberek.

Amikor idekerültem, akkor a lelkész mellett csak a hittanoktató volt, még nem volt itt a segédlelkész, ezért muszáj volt a hittanoktatásba is besegíteni. Az iskolában van 8 csoport, az óvodában van 3 csoport. Ebben az évben már csak az óvodában tartok mind a három csoportban hittanórát, és az iskolában egy csoportban. (De amikor kell, akkor káté órát is helyettesítek, vagy hittanórát is.)

Tervben van az is, hogy úgynevezett "diakóniai estéket, vagy délutánokat- szerveznénk, aminek a célja az lenne, hogy a diakónia történetét, a diakónia különbözõ területeit megismertetnénk az érdeklõdõkkel (presbiterekkel, gyülekezeti tagokkal).

Szokott lenni diakóniai nap keretében idõsek napja is a faluban évente egyszer.

Azt még meg kell említenem, hogy a (fõnököm) gyülekezet lelkésze az egyházmegyei diakóniai elõadó, ezért is tartja fontosnak a diakóniai munkát. Emellett, (ha belegondol az ember elég ritka) az egyházmegyében az egyetlen olyan gyülekezet vagyunk, ahol a papíron 589 fõs "falusi- gyülekezetben (mert a választói névjegyzékben ennyi szerepel, de egy vasárnapi istentisztelet átlagosan 80 fõs) a lelkész mellett hittanoktató, segédlelkész és diakónus is van. Fontos a közös munka, a munkamegosztás. Ez teszi hatékonnyá a munkánkat.



F. Éva

Diakónus - szociális munkás