Galajda József írásai

GONDOLATOK A VONATON

Türelmetlenül koptatom az állomás peronjának macskaköveit.
Már rég itt kellene lennie... agyamban gondolatok százai futnak keresztül, s a vonat lassan, csikorogva begördül.
Megindul az emberáradat, közlekedik a tömeg. Én is felkaptatok az utolsó kocsiba és egy szimpatikusnak tűnő helyre lehuppanok. A vonat komótosan elindul, egyre nagyobb lesz a lárma: a jól ismert kattogás, sörösüvegek csörömpölése, anyukák gyermekeiket óvó figyelmeztetése...
Imádkozom.
Megköszönöm az Úrnak, hogy ismét útra kelhetek és hogy Ő kegyelmesen velem tart ismét. A vonat rohan és én is vele. A fák és a bokrok egyre inkább összefolynak, rohannak a másik irányba. Lehet, hogy nekik van igazuk... kezembe veszem az otthonról elhozott könyvet, fellapozom. Megsárgult oldalai mereven simulnak ujjaimhoz. Belemerülök. Már csak a szemem sarkából látom ezt a féktelen, dühödt rohamot. Végtelen távolból hallatszik már csak a kattogás, a zaj. Velem megállt az idő. Olvasom sorra a történeteket, a bölcs gondolatokat, talán még bólogatok is egy picit. Egy vakról olvasok, akit tudom, Te is ismersz. Nyomorúságában ahhoz kiáltott, Aki tud segíteni. Persze, hogy megpróbálták elhallgattatni, de ő csak kiáltotta: "Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!- minél inkább csitították, annál inkább, annál görcsösebben kiált, s kapaszkodik az egyetlen biztos kötél végébe. És Jézus megáll mellette. Nem rohan, nyitva a füle, meghallja a kiáltást, sőt még meg is áll. Segíteni.
Kicsoda, vagy micsoda az, ami elhallgattathatja bennünk a kiáltást? A vonat zaja, az emberek kiabálása? Ki az, aki Isten és mi közénk képes állni? Ugye, te sem tudsz semmit sem mondani erre. Nincs ilyen. Minél jobban üvöltenek rád, minél jobban zajong a világ, te annál görcsösebben kiáltsd? Könyörülj rajtam. Hogy gyenge a hangod? Ugyan már! Milyen hangerőre van szükséged, hogy a szádhoz emelt fülbe tudj valamit suttogni? Ne rohanj Te sem. Tudj megállni ha kell, tudj segíteni, ha kell. Rohannak elegen helyettünk is. De jó volna, ha egy picit megállnának, és mi elmondhatnánk nekik, hogy esztelen dolog ez az irdatlan iram. Jó lenne elmondani nekik, hogy nem valami cél felé futnak, hanem inkább valami elől, csak maguk sem merik ezt bevallani. Kitől félnek ezek az emberek?

A vonat lassulni kezd, akaratlanul is kitekintek az ablakon. Debrecen... Összeszedem a csomagomat, a könyvet elrakom, s tántorogva indulok el a kijárat felé. A vonat megáll, s én leszállok. Kezdődik ellőről a nyüzsgés, utasok fel, utasok le, vonat le, rohanás...
Csodálatos érzés tölt el: tudom, hogy én már célhoz érkeztem.


********************************************************


KÍSÉRTÉSEK KÖZÖTT
" ... és ne vigy minket kísértésbe.- Máté 6,13

Úgy gondolom, Testvéreim, hogy - számomra legalábbis - nagyon aktuális témáról írok nektek: a kísértésről, a kísértőről. Számtalan példát hozhatnék most, akár a mindennapi életünkből, akár a Bibliából. Én az utóbbit választottam, abból is a Máté evangéliumából a Jézus megkísértéséről szóló történetet.
Szép lenne az élet, és túl egyszerű, ha nem esnénk napról-napra kísértésbe, ha nem lennénk ennek a nagyon nagy veszélynek kitéve. A probléma ott kezdődik, hogy a kísértő, a Sátán nem mutatkozik be, illetve bemutatkozik, de soha nem tudhatod, hogy ezer arca közül éppen melyiket fordítja feléd.
Ami biztos, hogy megpróbál elaltatni, elterelni a figyelmedet. "Csak hunyd le a szemed, majd én elmesélem, hogy mit kellene látnod, hogy merre kell menned!- - és meséli is, lankadatlan. Csak a feketéből fehér lesz, vagy szürke, ami addig kerek volt, most szögletes lesz, ami eddig előtted volt, hirtelen igen megmagyarázhatatlan módon mögéd kerül, ösztökélve arra, hogy fordulj meg teljesen, irány a másik oldalra. Jézust is megpróbálja elaltatni: "Ha Isten fia vagy...- - ez a cukormáz. Persze hogy Isten fia vagyok, hiszen Ő maga mondta. Én ne lennék Isten fia? Majd én megmutatom neked! Gyakran büszkeségünk, kevélységünk a támadási felület. Képesek vagyunk eszünket vesztve, minden gondolkodás nélkül cselekedni. Nézzük csak meg az igét! A Sátán Jézust nem akkor támadja, amikor tanítványai körében van, amikor minden kellemes körülötte: nem ismer könyörületet, amikor egyedül van kifáradva, kiéhezve. Emberi gyengeségeinket veszi először célba. Tudja jól, hogy vannak szükségleteink, melyek ha nincsenek kielégítve, igen sebezhetővé tesznek bennünket. De nem csak azzal teszi a Sátán próbára Jézust, hogy képes-e saját szükségletein felülkerekedni, hanem kevélységére épít, de hasztalan. Változtasd át a köveket kenyérré, ha Isten fia vagy. Az volt. Aki emberek ezreit lakatta jól morzsákból, aki feltámasztotta Lázárt, aki betegeken könyörült, megtehette volna ezt a dolgot is könnyedén. De nem bukott el, szelíden, az ige szavaival válaszolt.
A Sátánnak sem kellett egyéb, rögtön ő is az igét használja fel tudván, hogy Jézus pontos ismerője az írásoknak. Persze a jól bevált cukormáz nem maradhat el most sem, jelezvén, hogy nincs garancia arra, hogy ha megállsz, vagy akár elbuksz egy kísértés közepette, nem fogsz ugyanabban a dologban ismét megpróbáltatni. Jellegzetes itt is a Sátán magatartása. Mondhatnánk, hogy most az ige szavait idézte, minden rendben van. Csakhogy a félig elmondott igazság is csak aljas hazugság. Ha olvasod magányodban a Bibliát, tartsd nyitva jól a szemed, és ne azt lásd meg, amit akarsz, hanem azt, amit az Isten akar neked mutatni.

Nem tudom, hogy ki maradt volna állva akár csak az első próbatétel után. Jézus mindkét kísértésnek ellenállt, a Sátán egyre ingerültebb, s már nincs türelme alakoskodni. Kimondja nyíltan, mi a szándéka: imádj engem!
No, persze tudod te is, hogy a cukormáz most sem maradhat el, arra mindig szükség van. Minden bűn nem más, mint a Sátán tisztelete, egy újabb meggyújtott gyertya az ő oltárán. Lehet, hogy ez egy picit erősen hangzik, de így igaz: ha nem fehér, akkor fekete, nincs szürke. Ha nem az Istent szolgálod, akkor a másik oldal előtt tisztelegsz.
• Mond testvérem, ki áll a másik oldalon? Ugye tudod? Álldogálni, egy helyben toporogni nem lehet. Vagy jobbra mész, vagy balra... "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!-. Ez világos, ugye? - mégis milyen nehéz.
Nem bűn kísértésbe esni, Jézust is megkísértették, de elbukni a kísértések közepette, már probléma. Nos, előttünk a példa: ellen lehet állni a kísértésnek. Csak tartsd nyitva a szemed, ne hagyd magad elaltatni, ne légy édesszájú (tudod, a cukormáz ...), és ne légy indulatos. Előbb gondolkodj, és csak utána cselekedj. Jézus pontosan tudja, milyen a kísértés, de azzal is tisztában van, hogy mik a gyengéink. Kérd Őt, Ő tud, és fog neked, nekem és mindannyiunknak segíteni.

Galajda József
Nagyhalász