Papdi Eszter: A keresztről

" Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda néki Pilátus: Ímhol az ember!"(János 19;5)

"Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét kibocsátó lelkét."(János 19:30)

A keresztre gondolok...ez a kereszt, ami most előttem van, nem azt jelenti számomra amit a Krisztus Urunk kereszthalálát megelőző időkben jelentett a Római Birodalom fenntartóinak és alattvalóinak. Az, ami akkor félelmetes kínzóeszköz, megannyi haláltusa és elmúlás színtere volt, ma az egész keresztény világ szimbóluma.

Ma divat is a kereszt.
Nem csak templomokban, de ékszerboltokban, lányok, fiúk nyakában szerte a világon mindenhol jelen van. Van fából, aranyból, ezüstből, műanyagból, rózsaszín disco-gyöngyökből való. Van olyan, amelyik foszforeszkál, olyan, amelyik világít...De én most egy másik keresztre gondolok.
Ami egykor a halál szimbóluma volt, ma díszít; ami egykor félelemmel és rettegéssel töltötte el az embereket, ma teljesen természetes látvány számunkra, épületek tetején, nyakban hordva.
De mi hozta ezt a megdöbbentő fordulatot?
Ki változtatta meg a jelentését?
Most az a KERESZT van előttem, melyen az én Megváltóm, és mindannyiunk Megváltója mondta: "Elvégeztetett."

A napokban újra láthattam Munkácsy képét, a Golgotát, arról a világrengető eseményről amely értelmet adott a keresztnek, értelmet a szenvedésnek, és értelmet az emberi életnek, benne a tiédnek, az enyémnek. A keresztfán ott függ az EMBER, az igazi, aki ember tudott maradni minden szenvedésben, a legrettenetesebb fájdalmak kőzött. Azóta mást jelent a kereszt, nem csak a Benne hívő embernek, de az egész világnak, azóta nem félelmetes és rettenetes szimbólum, inkább valami varázslatos, valami megnyugtató. Annak azonban, aki le tudott és le tud ma is, a 2006-os esztendő esztelen rohanásában, térdelni ez alatt a Kereszt alatt, aki Isten egyetlen Fiának halálában meglátja az Atya iránta érzett megmagyarázhatatlan szeretetét, annak az élete értelmet nyer, az elmondhatja, hogy végre visszavonhatatlanul és igazán boldog.

Isten azért engedte egyetlen Fiát ártatlanul szenvedni, hogy elengedhesse nekünk azt a gyötrelmet, ami minket illetne bűneink miatt. Szenvedés így is, most is jut nekünk, de a mi szenvedésünk nem mérhető Azéhoz, aki soha nem vétkezett, és Aki csak az Atya akarata szerint élt, mégis az emberek keze által kellett meghalnia. Számára a legnagyobb szenvedést nem a testi, de a lelki fájdalmak okozták, látni azt, hogy azok hagyják el és ölik meg Őt, akikért megszületett.
Isten úgy bánt vele, ahogy azt mi érdemelnénk, akik korántsem vagyunk ártatlanok. Ami akkor, ott, azon a kereszten ELVÉGEZTETETT, az a mi megváltatásunk bűneink következményétől.

EZ a kereszt nem csak díszít, nem csupán egy jól ismert jel, de életünk értelme is lehet. AZ, aki Krisztust a halálból feltámasztotta, Érte, Általa, feltámaszthat minket is a halálból, és részesíthet minket is mindabban, amiért Krisztus szenvedett meg helyettünk: az erőben, a vigasztalásban, a békességben és a szeretetben.
A Golgota cím kép keresztje alatt népes a tömeg. Van ott csodálkozó, csalódott, megbotránkozott, kárörvendő, megrettent, goromba, közömbös, gúnyolódó, gondolkozó, fájdalmas, alázatos és hálatelt arc.
Melyik a Tiéd?

Papdi Eszter