Táboros élmények 2.

É L M É N Y B E S Z Á M O L Ó
IV. Életforrás Református Ifjúsági Tábor

Riport egy emlékezetes tokaji HELYTÖRTÉNETI VETÉLKEDŐRŐL
(amit csak azok érthetnek meg igazán, akik ott voltak)



A Tokaji Városi Televízió hírösszeállítása: 1999. július 16.
Riporter: Papdi Eszter


Kedves Nézőink!

Önök a tokaji városi televízió esti hírösszeállítását látják. Kérem, engedjék meg, hogy az apróbb hírektől eltekintve, most összeállításunk teljes időtartamát annak az eseménynek szenteljük, mely a napokban szinte minden tokaji lakost mélységesen érintett.

1999. július 15-én különös jelenség zavarta meg Tokaj város békéjét. A délelőtti és kora esti órákban csoportokba verődött "csodabogarak- zaklatták városunk csendes lakosságának apraját, nagyját.
Titokzatos dokumentumokkal a kezükben érthetetlen kérdésekkel igyekeztek zavarba hozni a legtekintélyesebbeket is.
Kilétük felől, ellentmondásos feltételezések terjengnek. A legvalószínűbbnek az a nézet mutatkozik, hogy egy sajátos műveltség felmérő bizottság érkezett hozzánk egyenesen a Művelődési Minisztérium megbízásából.
Sokak szerint azonban a csodabogarak viselkedése és kérdéseik jellege egyértelműen eloszlatják ezeket a félelmeket és biztosítanak bennünket a felől, hogy közönséges szélhámosokról van itt szó.

Egyik legalattomosabb kérdésük a következő volt: hol található Tokaj városában köztérre kitéve ez az idézet: "Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél-. Ezzel zaklatták az ABC, a Turisztikai Információs Iroda, a Városháza, és a Múzeum békés dolgozóit, de ők nem engedtek, sőt hősiesen ellenálltak a nyomásnak és semmiképpen sem voltak hajlandóak ezt elárulni.

Az idegenek odáig merészkedtek, hogy megkérdőjelezték a Halászcsárda felszolgálói biológiai ismereteinek kielégítő voltát. Jelenlétük romboló hatását jól mutatja, hogy fent említett nevezetes csárdánk dolgozói néhány perc leforgása alatt olyan zaklatott lelkiállapotba kerültek a nekik feltett biológiai kérdés miatt, hogy munkájukról, feladataikról tökéletesen megfeledkezve, a kedves vendégek megrökönyödésére, a csárda előtt mindenki szeme láttára arról kezdtek vitatkozni, hogy éttermük címere tulajdonképpen milyen halfajtát is ábrázol.

A békés tokaji polgárok ezen alattomos manipulációja labilis lelkületre utal. Módszerükkel, melynek lényege, hogy két, és három fős csoportokra bomolva időről-időre visszatértek, hogy ugyanazon kérdést többször is feltegyék, azt próbálták elérni, hogy Tokaj lakóit idegileg teljesen kikészítsék. De mi ellenálltunk és intelligensen tűrtük és tűrtük a lelki terrort.
Az idegen "megszállók- kilétét illetően legmeglepőbb ötletei az idősek otthona lakóinak voltak. Ők olyan ingerült lelkiállapotban válaszoltak riporterünk kérdéseire, hogy feltételezéseiket közölni sem merjük. Szegény időseink egy egész héten át, tűrni és hallgatni kényszerültek ezen idegenek érthetetlen szövegű énekeit, ugyanis ideiglenes szállásuk étkezőjének ablaka az idősek otthona udvarára nyílik. Őszinte részvétünk!

Számos szemtanú megerősítette, hogy-e betolakodók egyik legmeglepőbb kedvtelése abban nyilvánult meg, hogy református lelkipásztorunk, egyébként közismerten békés természetű kutyáját akarták molesztálni. Percenként jelentek meg a lelkész úr kerítésénél és szólongatták különböző rangon aluli neveken az ebet. A szóban forgó élőlény szerencséjére nem tartózkodott otthon, mert gazdájával éppen nyaralni ment. A betolakodók ezt a tényt igen nehezen akarták tudomásul venni. Végül odáig elmentek, hogy az újságárustól és az idősek otthona vezetőségétől próbálták megtudni az eb fajtáját.

Leginkább talán akkor tették próbára idegeinket, amikor arról faggattak bennünket, hogy kinek volt szikvíz üzeme Előszálláson. Néhány rafinált polgárunk elküldte őket Előszállásra abban a reményben, hogy ott majd választ kapnak kérdésükre. Idegen zaklatóink legfurcsább képviselőjének egy igen zavaros hölgy volt, aki a katolikus templom melletti padon ülve, titkos jeleket ábrázoló terítőt hímezve próbálta magára vonni ifjaink figyelmét.

Végül meg kell hogy említsük azt a feltételezést, mely szerint furcsa "vendégeink" a KÖJÁL álcázott munkatársai voltak, ugyanis egyesek megfigyelték, hogy a kérdéses személyek legnagyobb előszeretettel a méltán világhírű pincéinkben próbáltak (nem kis pánikot okozva) választ kapni furcsa kérdéseikre. Meglepő módon azonban mindig fogyasztás nélkül távoztak. Miután közülük két fiatal lány irományokkal a kezében az egyik vendéglőbe rontott, hogy kérdéseire választ találjon, ott majdnem szívroham beállását okozták a tulajdonosnál, aki rémülten kiáltott fel: "Ellenőrzés?-

Kedves nézőink!
Most kaptuk a legfrissebb információkat a kisvárosunk nyugalmát alaposan megbolygató gyanús idegenekről. Szemtanúk szerint városunk és az egész környék méltán legeslegközismertebb fagylaltozójának életét is alaposan felbolygatták.
A 22 fős társaságban lévő fekete öltönyt viselő, vezető beosztásúnak tűnő férfiú, azt állította, hogy a társaságában lévő fiatalkorúak egytől-egyig az ő "gyermekei-, és felesége jelenlétében sorban mindegyiket név szerint bemutatta az elképedt fagylaltosnak. Az eladónő ámulatában nem tudott hova lenni a csodálkozástól, zavarában még igenfontos pénztárosi tevékenységéről is majdnem megfeledkezett, olyannyira, hogy szórakozottsága miatt fél órát kellett várakozniuk a türelmesen sorban álló kedves vendégeinknek.

Kedves városlakók, a rejtély tehát megfejthetetlennek bizonyult, mindenesetre a polgármester úr óva intett minden kedves városlakó polgárt ettől a furcsa csoporttól.

Köszönjük megtisztelő figyelmüket!