Bibliaóra - 2020. május 13. (szerda este)

Máté 5, 27-32
(Bibliaolvasó kalauz, május 13)

„Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára."

„Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el."

Máté 5; 27-28, 31-32

Izráelben a leánykérés eljegyzéssel zárult le, ami az eljövendő házasságot jogilag megalapozta. A házassági hűséget már a jegyesség ideje alatt is szigorúan meg kellett tartani. Malakiás azt tanítja, hogy a férjnek hűnek kell lenni élettársához és meg kell tartania azt a hűséget élettársával szemben, amelyet neki ígért. A példabeszédek könyve óvja a fiatalembereket többször is az urához hűtlen asszony csábításától. Az ilyen asszonyt idegen asszonynak mondja a szöveg. A házasságtörést szigorúan büntették az ószövetségben. Ilyen eseteknél az eljegyzett menyasszony is férjes asszonynak számít.

Ez ószövetségi példa Isten hűségéről:

„Mert férjed a te Alkotód, akinek Seregek Ura a neve." (Ézsaiás 54,5)

„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának,"(babiloni fogság) (Ézsaiás 40,2)

A nép egy időre egy elvált és elhagyott asszonyra fog emlékeztetni (babiloni fogság). Ez a „válás" nem lesz örökös, Isten végül Magához fogadja. Úgy fogja fogadni, mint egy kibékült férj a feleségét.

Máté 5; 29-30

Nekünk nem kell öncsonkítást végeznünk. Jézus a gonosz kívánság  elleni küzdelem szigorúságára mutat rá. Ebben a küzdelemben minden engedékenység halálos.

Isten ajándékaival elhalmoz minket:

Isten irgalma megjelent a múltban a kereszten. Jézus irgalmas az egyes emberhez és az egész emberiséghez. Az Atya nem irgalmazott a Fiának, hogy nekünk irgalmazhasson.

A mérték valahol az irgalmas samaritánus történetében van: meglátta, megszánta, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat.

Jézus az Isten dicsőítésére szolgáló gyümölcsöt jeleníti meg életünkben:

„ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába."

Minden ember örvendjen, eljött már az ünnep, megszületett Jézusunk, a várva-várt gyermek!

Minden ember örvendjen, harang hirdeti, így kellene minden nap boldognak lenni!

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Máté 5, 7)