Digitális igehirdetés – 2020. december 24. Szenteste

Digitális igehirdetés - 2020. december 24. Szenteste - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

KARÁCSONYI BÉKESSÉG

Alapige: Ézsaiás 11,1-2,6-9

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úrnak lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a kecskegidával hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét."

Isai Dávid apja volt. Amikor Ézsaiás próféta „Isai törzsökéről" beszélt, minden Izraelhez tartozó ember tudta, hogy miről is beszél. A dávidi nagy izraeli birodalom már összeomlott, akárcsak egy nagy fa, amelyet kivágtak. Csak a törzsöke maradt meg. Hol van már a régi dicsőség?! Ézsaiás próféta azt hirdette, hogy a dávidi uralkodóház, helyreállítása után, messze dicsőségesebb lesz, mint Dávid vagy Salamon uralma és hatalma valaha is volt. Mint ahogy a ledőlt fa gyakran újból kihajt a törzséből kinövő sarjakból vagy gyökérhajtásokból, úgy támad majd Dávidnak is utódja, aki a békesség királyaként fog uralkodni. „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal." (Ézsaiás 9,6) Az erdő elpusztult, leégtek a fák, de a gyökerek ott maradtak, és a gyökérből hajt ki az új hajtás, a jövendő ága. Ézsaiás próféciája arról szól, hogy honnan származik ez a király, hogy milyen lesz ez a király, és hogy milyen országot és korszakot hoz ez a király. Bár mindhárom kérdés izgalmas, ma este elsősorban csak egyetlen kérdésre ad választ az igehirdetés: mit hoz ez a király? Ha egy vendég érkezik valahová, elé állnak a fogadói, és a gyermek ki is mondja valamennyiük kérdését: „Mit hoztál nekünk?" Mit hozott nekünk Jézus Krisztus? A most olvasott, hétszáz évvel az Ő születése előtt ismertté lett prófécia (sok írott tekercs maradt meg!) megjövendölte: békességet. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" - mondja maga Jézus Krisztus minden tanítványának, minden követőjének, kicsinynek és nagynak (János 14,27) „Békesség" = héberül „salóm" - így köszönnek az izraeliek. A „salóm" a dolgok egészséges, sértetlen, tökéletes állapota. „Békesség" = görögül „eiréné" - amiből az Irén tulajdonnév is származik. Ezt hirdették az angyalok a betlehemi mezőn, ami a gyöngyösi templom harangjaira is rá van írva: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség, és az emberekhez jóakarat." (Lukács 2,14) Œ Miért van erre nagy szükség? Mert nagy a békétlenség. Tele van vele a mindennapi életünk. Békétlenség van az egész világban. Merényletek, eldördülő fegyverek, menekültek sokasága. De nincs békesség egy országon belül sem. A hatalomért, pénzért, hírnévért mennyi gonoszságra képesek az emberek! És néha a családon belül sincs békesség. Kis dolgokért is veszekszünk, nagy dolgokért pedig „halálosan". „Ezt még visszaadom neki" - így van számontartva a sértés, a károkozás. A legijesztőbb, hogy egy-egy szívben sincs béke! Egy édesapa, akinek szomorú szokása volt a káromkodás, nagyon igyekezett arra, hogy kislánya előtt ne tegye. Az egyik vasárnap reggel, amint borotválkozott, a templomba menetel előtt, megsértette az arcbőrét. Megrögzött szokása szerint felkiáltott: „Ó, az Isten..." Ekkor hirtelen megállt, mert a tükörben megpillantotta kislányának arcát. A kislány odaszaladt hozzá és így szólt: „Papa, itt van Isten?" A férfi csodálkozva kérdezett vissza: „Miért kérdezed?" Mire a kislány ezt válaszolta: „Éppen az imént hallottam, hogy beszéltél vele." Az apa erre nem válaszolt, csak mereven nézett a feldúlt, kicsi arcra. A kislány akkor ártatlanul így folytatta: „Papa, hívd Őt megint, azt hiszem, most bizonyára eljön! Én is szeretném látni Őt!" Az édesapa bűnös szokásának úgy lett vége, hogy térdre borult a hálószobában, és így imádkozott: „Ó, Istenem..." Egy egészen más hangsúllyal, mint ahogy azelőtt mondta. A békességet egyedül Jézus Krisztus adhatja. Ő helyreállította elrontott dolgainkat, egész elrontott életünket!  Milyen az a békesség, amit Jézus Krisztus hoz? Ézsaiás próféta erőteljes képeket használ. A szelíd állatok és a vadállatok közti durva ellentétek képeit, amelyek megváltoznak. A párduc, a farkas, az oroszlán nem támad a kecskére, a bárányra, a tehénre. Nem azért, mert így nevelik, vagy így idomítják őket. Megváltozik belül bennük valami. Az oroszlán szívű és indulatú ember nem akarja többé bántani a gyöngébbet, a kiszolgáltatottabbat. Persze, Ézsaiás próféciájában az állatok megváltozása az ember megváltozásának példája! Egy gyermeket küldött bevásárolni az édesanyja. A gyermek pontos volt és figyelmes. A boltos, azért, hogy megjutalmazza, levett a polcról egy nagy cukrosdobozt, kinyitotta és megkínálta a gyermeket: „Vegyél, kicsim!" A gyermek vett egy cukrot, de a boltos tovább bátorította: „Vegyél annyit, amennyi elfér a kezedben!" A gyerek nagy, kerek szemeivel ránézett: „Ó, akkor te vegyél nekem!" „Miért?" - kérdezte a boltos meglepődve. „Mert neked nagyobb kezed van." Ott belül kell megváltoznunk. Általa megláthatjuk a másik embert. Aki Jézus Krisztus békességét kapja, az figyelmes, szelíd szívű lesz, nem üt oda és nem üt vissza. A párduc-szívű, farkas-szívű ember új szívet kap. Nem akarja megszerezni a másét, sőt segíteni és adni akar neki. És ha valamije nincs, szükségében Istentől fogja kérni azt. A próféciában azért van az állatoknak több fajzása, mert utal ez az emberek több nemzedékére. Minden nemzedéknek Jézus Krisztus békéje kell! Ž Hogyan lehet ezt a békességet megszerezni? Úgy, hogy Ő, maga Jézus Krisztus hozza el azt a békességet, amely megváltoztat belülről. „Legalább Karácsonykor ne veszekedjünk!" - szoktuk mondani. Egy ideig igyekszünk jól viselkedni, de aztán visszatérünk a régi nótára. Jézus ezt a régi indulatot változtatja meg. Először Istennel békít meg minket. Minden ember fél a szíve mélyén Isten számonkérésétől. Jézus azért jött, hogy minket megbékéltessen: „Béküljetek meg Istennel!" Isten nem haragszik. Igazságos haragját Jézusra töltötte ki. Neki kell belülre kerülni az életünkbe! Akinek a szívébe bekerül, abban az Ő békés természete kezd fejlődni. Zsindely Ferenc „A madarak karácsonya" c. színdarabjában azt ábrázolja, ahogy a különböző fajtájú, veszekedő madarak próbálják megérteni a Karácsony lényegét és értelmét. „Mi hát az a Karácsony?" - kérdezi egy varjú. A cinkék így válaszolnak: „Karácsony? A békesség. Ami itt nem volt még! Mert innen a béke visszaszállt az égbe!" A harkály felhívóan kopogja: „Ádám mindjárt elrontotta, és azóta vége!" Verebek: „De most megtörött az átok! Ti még nem is hallottátok? Az Úr Isten megbocsátott! Áldott betlehemi jászol!" Bagoly: „Szent Fia ott megszületett, s hogy az Atyát megbékítse, vállalta a feszületet. Vére árán hozott újra békét szeretetet. Most még átok alatt élünk: marakodunk, gyanakodunk, faljuk egymást, félünk. De van rá remény! A mi váltságunknak ára ott van készen már, a Jézus átvert tenyerén!" Először az embernek, majd a teremtett világnak, Jézus ma is kínálja az Ő békességét (Róma 8,21,32). Hogy történik a békesség átvétele a gyakorlatban? Volt egyszer két család, akik hosszú ideig jóban voltak, aztán valamin összezördültek. Attól kezdve minden rossz volt, amit a másik család csinált. Szomszédok is voltak. Egyszer csoda történt. Az egyik apuka megtért. Még aznap átment a szomszédba és bocsánatot kért. Azok kinevették. De egyszer az egyik gyereket elütötte egy autó a házuk előtt. A szülők nem voltak otthon. A hívő apuka mentőt hívott, kórházba vitette a gyermeket és maga is vele ment. Ott, a kórteremben találkozott a két férfi. „Hogy lehet, hogy amikor sokszor csúfoltalak, akkor is kedves maradtál?" - kérdezte szégyenkezve a férfi, akinek a gyermekén segített a másik. Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, akkor szerzett nekünk igazi békességet. Gonoszságaink következményeit elszenvedte, és biztosított arról, hogy Isten nem a mi ellenségünk! Nem kell Tőle félni. Nem kérnétek a felkínált békességet ma imádságban?