Digitális igehirdetés – 2020. november 29. Advent I. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2020. november 29. Advent I. vasárnap - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

NYITVA MÁR A KARÁCSONYI AJTÓ!

Alapige: Jelenések 22,12-14

„Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon át a városba."

Hányszor merült föl már bennünk az ünnep előtt a kérdés: mi minden kell ahhoz, hogy igazán Karácsony legyen? Most azt kérdezzük: egyáltalán lesz-e Karácsony? Hányszor kötött le bennünket a külsőség: a díszítés, a színek, a fények, a lakomák (szebb szóval: ünnepi étkezések), a zenék, a könyvek, a filmek, a karácsonyi romantika világa? Most az izgat: mi marad meg mindezekből, pusztán, extrák nélkül? És mivel körülöttünk arat a halál, elhatalmasodott a betegség, a veszteség, a fájdalom, még izgatóbb az a kérdés, hogy kikkel ünnepelhetünk együtt? Hány kapcsolat szakad meg ebben az elkeseredett elzárkózásban, ebben a védekezési iszonyatban? Nem az istentiszteletek kezdetének jelzésére, hanem az eltávozók emlékére kapcsolom fel és le két templomi harangunk indítómotorjait. Imbolyogva haladunk a végnap felé. „Marana tha!" (1 Korinthus 16,22) És közben nyílni kezd a karácsonyi ajtó! Ennek a hírét ütöm a billentyűzeten, drága Testvéreim! Advent köszöntött ránk, gyújtjuk az első gyertyát! Jézus Krisztus visszajövetelét várjuk: „Íme, a bíró az ajtó előtt áll!" (Jakab 5,9)

I. Jézus Krisztus ugyanúgy szól hozzánk, ahogy Ézsaiás próféta könyvében (40,10) és a Jelenések könyvének elején (3,11) olvassuk: „Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik."; Eljövök hamar, tartsd meg, amid van...". A „hamar" szó jelentése: gyorsan, sietve, hirtelen. „Ez a szó állandóan csengjen a fülünkbe és serkentsen nagyobb buzgóságra, hogy békességben, nagyobb hiba és szégyenfolt nélkül találjon bennünket."»Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen.« (2 Péter 3,9) „Hamarabb fog eljönni, mint ellenségei várják, és gyorsabban, mint kívánják, vagy felkészülhetnének rá. De népe számára kellő időben jön el." (Mathew Henry) „Ímé, eljövök hamar" - keretbe foglalja a Jelenések könyvének kinyilatkoztatását, üzenetét. Jézus Krisztus visszajövetele az övéi számára feszült, de reményteljes várakozás, mindenki számára pedig ítélet. „Én az ÚR vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli." (Jeremiás 17,10) A visszatérő Jézus Krisztusnál ott van „jutalma", a kit-kit megillető „bér", s ennek tudata a Neki való szolgálat végzésére serkent minket. „Mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?" „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát." (Máté 25,37 és 10,42)

II. A karácsonyi várakozás az ember számára a boldogságra való vágyakozást tudatosítja. A végső cél, a teljes boldogság a megnyílt ajtón belül van. Az Új (Égi) Jeruzsálem kapui bemenetelre szolgálnak. A mennyország nem elérhetetlen. Nyitva van egy út a szentek szentjéig. Mindazoknak, akik Jézus Krisztus vérével megszenteltetnek, szabad bemenetelük van. Nem fogunk kívül rekedni! „Íme, nyitva van egy ajtó a mennyben" (Jelenések 4,1) Mindannyian elrontottuk az Istennel való kapcsolatunkat. Az Éden-kert kapuja bezáródott: „És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet." (1 Mózes 3,24) De Jézus Krisztusban az ajtó megnyílott: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál." (János 10,9) „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki nem zárhat be..." (Jelenések 3,8) A megnyílt ajtón belül maga az ÚR van, a Szentek Szentjében. „Jöjj a Szentek Szentjébe! / Jöjj az Ő jelenlétébe / A Bárány Jézus vérén át! / Imádd az Istent trónjánál!" Jelenlétébe hív „a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura" (1 Timóteus 6,14-16). Vár bennünket a végleges és tökéletes! C.S. Lewis „Árnyékország" c. életrajzi könyvében, és a belőle készült mozifilmben a sok megkapó jelenet közt talán a legszebb az, amikor Jack és Joy egy gépkocsival megállnak egy gyönyörű völgyben, s előízt vesznek a mennyországból. Drága Testvéreim! Hiszem, hogy minden vasárnapi perc előíz a mennyországból, most így a világhálós lelki közösségünkben is! A Szentírás utolsó fejezetében Jézus Krisztus a várakozó Gyülekezet felé fordul és kijelenti a Biblia utolsó boldogmondását. Az Isten valósága és az Ő szava a kezdettől a végéig ugyanaz („Én vagyok az Alfa és az Ómega"). Sietve mosd meg ruháidat Jézus Krisztus vérében!

III. A harmadik adventi gondolatot Szikszai Béni alcsúti - göböljárás-pusztai igehirdetőtől idézem: »Ha igazán várod az Urat vissza, sürget a gondolat: vinni tovább az Ő evangéliumát addig, amíg nappal van. Beterelni mindenkit, mielőtt megkezdődnék a nász. Ég-e szívedben a Krisztus-várás olaja, vagy nem is várod? Nem lenne meglepetés neked, ha Jézus ma visszajönne? Nem lenne kellemetlen? Egyszer egy nagy kereskedői vállalat igazgatója magához hívatta a vállalat három fiatal tisztviselőjét, azt mondván nékik: Megfordult a fejemben, hogy egy létesítendő fiókvállalat vezetésére önt küldeném ki. Mikor tudna elmenni? Az egyik azt mondta, hogy nekem ennyi meg ennyi rendezetlen ügyem van. Aztán hívatta a másikat is, az is talált valami kifogást. Hívatta a harmadikat, kérdezte ettől is, az így felelt: „Kérem, igazgató úr, azonnal." Őt bízta meg. - Ha Jézus most jönne, nem volnának-e rendezetlen ügyeid? Egyszer egy missziói állomáson úrvacsorát osztottak. A misszionárius kihirdette, hogy az úrvacsorában csak az vehet részt, akinek nincsenek rendezetlen ügyei. Néhány óra múlva kezdődött az istentisztelet. Amikor már megkezdődött, látják ám, hogy egy bennszülött teljesen kimerülve, roskadozó térdekkel, lihegve tántorog a templomba. Néznek rá csodálkozva, hogy hol volt? Elmondta, hogy sok kilométerre volt egy haragosa, és előbb meg kellett békülnie vele. Nem így volna veled is, még el kellene futnod valahová? Csak akkor nem lesz idő erre. Rendezned kell még valamit életedben, siess, nehogy meglepetés-szerűen érkezzen Jézus.«

A karácsonyi várakozás, a múló idő tudatában, feszült dolog. „Ha tudjuk is, hogy biztos a végső győzelem, ha tudjuk is, hogy a világ miatt és a világért kell várnunk, újra és újra feltör belőlünk a könyörgés: Urunk, siess a Te szabadításoddal!" „Tehozzád teljes szívből / Kiáltok szüntelen: / E siralmas mélységből / Hallgass meg, Úr Isten! ... Énnékem reménységem / Vagyon csak Istenben, / És bízik az én szívem / Ő szent igéjében. / Én lelkem erős hittel / az Urat óhajtja, / Mint a virrasztó éjjel / A virradtát várja." (RÉ 130:1,3) „Tudjuk, hogy Isten országa már eljött Jézus Krisztusban; és ahol neki hódolnak a szívek, ott már megkezdődött az Isten országa ezen a földön. De ennek a földi létnek ezernyi igazságtalansága között forró sóvárgással várjuk a beteljesedést, az Isten országának teljes megvalósulását, naponként könyörögve: „jöjjön el a te országod", „mert új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik" (2 Péter 3,13). Hogy mikor jön el az új ég és új föld, nem tudjuk, hiszen Isten előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapnak elmúlása, vagy egy éjnek rövid vigyázása, de akár közel, akár távol van tőlünk ez az idő, sóvárogva kiáltunk: Jövel, Urunk, Jézus!" Ámen.

Énekek: RÉ 457:1 „Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz..."; RÉ 367:1-4 „Emeljük Jézushoz szemünk, jön már királyi győztesünk..."