Digitális igehirdetés – 2021. március 21. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. március 21. vasárnap - Gyöngyös és szórványai

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

FELAJÁNLÁSTÓL AZ ODASZÁNÁSIG

Alapige: 4 Mózes 7,48-65,84-89

„Ez volt Izráel fejedelmeinek az oltár fölszentelésére szánt ajándéka azon a napon, amelyen fölkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőedény és tizenkét arany serpenyő. Százharminc sekel súlyú volt egy-egy ezüsttál, hetven sekel súlyú egy-egy ezüst hintőedény. Az ezüstedények súlya összesen kétezer-négyszáz sekel volt, a szent sekel szerint. Továbbá tizenkét aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel. Tíz sekel súlyú volt egy-egy serpenyő, a szent sekel szerint. Az aranyserpenyők súlya összesen százhúsz sekel volt."

Egy nagy felajánlási adományról olvashatunk Mózes 4. könyvében, napi ószövetségi igeszakaszunkban. A felajánlás, az alkalmi felajánlás ismerős indulat és cselekedet, hiszen böjt időszakában vagyunk. Húsvét előtt más szempontból is beleütközünk ilyen kérdésbe: az adóbevallás, befizetés, pénzügyi tervezés időszaka ez. Eszünkbe jut Jézus mondása, ami Húsvét előtt hangzott el Jeruzsálemben: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." (Máté 22,21) Eszünkbe jut-e egyáltalán Isten a mi lázas igyekezetünkben? Azért, hogy eszünkbe jusson, a Neki tett felajánlás, az Ő része az életünkből, ezért olvashatjuk Mózes 4. könyvéből az ún. „Nászó" igeszakaszt, ami héberül „felajánlás"-t, „felemelés"-t jelent. Esetünkben az ajándékokat viszik és emelik fel Izráel törzsei, a törzsek fejedelmei. Ezen felül meg is számlálják ezt a felajánlási áldozatot (Mózes 4. könyve a megszámlált számok könyve is). Még ilyenkor is gondoljunk Istenre, ilyenkor is ajánljuk fel Neki az adományt, amikor hatalmas bajban vagyunk a vírushelyzet miatt? Kifogást tehetünk: nincs ennek itt az alkalma. Egy 101 éves asszony adományt tett, s amikor fia behozta azt, ő maga is mellé tette ugyanazt a felajánlást. Ünnepben, bánatban, örömben, mindenkor van alkalom, hogy megadjuk Istennek, ami az Istené. Az első kifogás tehát nem állja meg a helyét: „nektek minden idő alkalmas" - mondja Jézus a tanítványoknak. (János 7,6) „A szegények mindig veletek lesznek." (János 12,8) Nektek mindig alkalmas az idő, hogy odaadjátok a szíveteket, és a felajánlásból odaszánás legyen. Nem az Isten tehet arról, hogyha nem találsz alkalmat. Jézusnak a tékozló fiúról elmondott példázatában a kifogást tevő idősebb fiú tesz szemrehányást ekképpen: „te sohase adtál nekem" (Lukács 15,29) Kimondjuk mi is azt, hogy Isten soha nem ad alkalmat arra, hogy adományt tegyünk az Ő dicsőségére? Itt arról van szó: amink van, igazán felajánlani és odaszánni - az Úr dicsőségére. Az istentisztelet komoly dolog. Erről szólnak Mózes könyvei. Ami az ősatyák oltár áldozatainál elindult, az Izráel népének Egyiptomból való kivonulása, szabadulása után még inkább súlyos lett, a családi szintről törzsi és népi szintre emelkedett. A most olvasott fejezetben a tizenkét törzs adományát láthatjuk. Az istentisztelet komoly dolog. Isten rendelkezik arról, hogy a Szent Sátor milyen módon töltse be küldetését, hogyan imádják ott Őt, hogyan áldozzanak Neki, sőt arról is rendelkezik, hogy kik szereljék össze a sátrat, és amikor majd továbbmennek a pusztában, kik menjenek a Sátorral együtt. A „hajlék" szó különös héber szó. A „tartózkodni", „lakni" szóból származik. Egy olyan hajlék, ami hordozható hajlék. Ebben a „hajlék"-ban kijelenti Isten magát, ezért „a kijelentés sátrának" is nevezi a Biblia. Hogy mennyire komoly dolog az istentisztelet, mutatja az, hogy még arról is szó van, hogy kik vigyék a Szent Ládát és tartozékait, és hogy milyen módon vigyék, hogyan hajtogassák össze a takaróit, a felszerelésnek melyik részét melyik törzs, a lévitáknak melyik csoportja vigye. A Szent Sátor korszakát a Salamon által felépíttetett templom követte. A mi korszakunkban az istentisztelet helye az igényesen felépített templom. Lehet áldozati adományt tenni ma is. Sőt nemcsak lehetséges ez, hanem Isten kéri is ezt, hogy így imádjuk Őt. A törzsi, a fejedelmi adományok összegzéseként szereplő 2520 sekel mai értéken kb. 24 millió forintnyi nemesfém adományt jelent. És emellett még ott van a 252 jószágnak a felajánlása. A puszta kellős közepén! A felajánlásban megkülönböztethetjük az ezüstből és az aranyból készített adományokat. Ezeknek az alapanyagoknak nem egyforma az értéke - legalábbis az emberi mérce szerint. Az ezüst adományok természetesen jóval nagyobb mértékűek, összes súlyuk 32 kg. Az arany adományoknak a súlya pedig 1 kg és 60 dkg. Különböző fajta felajánlási adományok vannak. A jószágokból való felajánlás véresáldozati adomány. A füstölőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat is szerepel a felajánlott adományok szándékolt felhasználásaként, céljaként. A 2x 10x 12 számértékű adományokon felül van még a vétekáldozati adomány is. Ebből minden törzs egyet, egy kecskebakot ajánl fel. A Sínai-hegynél készítik el a Szent Sátrat. Isten felhő-oszlopban és tűzoszlopban van jelen. A Szent Sátor felállítása 480 évvel Salamon templom építését megelőzően, a Kivonulás évében történt. Ekkor szánták oda a nagyszabású fejedelmi adományt, Izráel történetében egyedülálló módon. Második kifogásul azt mondhatnánk, hogy ilyen nagy adományt csak egyszer ad az ember az életben. Mondjuk a konfirmációnál vagy az esküvőnél. Az olvasott igében a fejedelmek, a törzsek valóban egyszer megteszik ezt. De minden mai ember is megteszi egyszer az életében? Mózes 2. könyve 29. fejezetében azt olvassuk: „Ezt készítsd az oltárra: mindennap két egyéves bárányt." (38. vers) Az egyéves bárány egy szakkifejezés a héberben, a legfinomabb húsú bárányt jelenti. Ezt mindennap el kellett készíteni az Úrnak! „Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el!" (39. vers) Ételáldozati és tűzáldozati adományokat is be kellett naponta mutatni az Úrnak. Ma is vannak rendszeresen bemutatandó adományok (pl. a tized, aminek bemutatásához áldás fűződik - Malakiás 3,10). Ne mondjuk: „csak egyszer az életben", hanem legyen rendszeres felajánlás mindabból, amit Isten adott, hogy azzal jól éljünk. A harmadik kifogás, sőt elvárás az a gondolatkör: „hogyha én adok, akkor adjon az Úr is!" „Ha én adok, akkor az Úr vissza fogja adni." Pedig az 50. zsoltárban így szól Isten: „Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata." (10-11. vers) Nem a megegyezés, hanem a hála az áldozat fő indítéka. A negyedik kifogás, ami elő szokott kerülni az adományozásnál: „adjon valaki más". „Adjon az, aki gazdagabb, tehetősebb". Gyakorta így keres kibúvót az adományozni nem kívánó. Jézus idejében a szegény asszony két fillért adományozott. De amíg mások a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, addig ez az asszony mindenét odaszánta. (Lukács 21,1-4) Az igazi felajánlás az odaszánás. Az igazi felajánlásban, az odaszánásban a legtökéletesebb példa a krisztusi áldozat. „Krisztus mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg... a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett." (Zsidókhoz írt levél 9,11-12) Nagyböjtben erre az egyszeri és tökéletes felajánlásra tekintünk. Mindannyian az életünket ajánlhatjuk fel. A fejedelmi ajándékok leírásai, mind a tizenkét törzsnél, betűről-betűre megegyeznek. Mindenki ugyanannyit ad, és ez kedves Isten előtt. Ha van teljes odaszánás, akkor van áldás és van kijelentés. Az áldozati felajánlás összegzése után ezt olvassuk igeszakaszunkban: „Bement Mózes a kijelentés sátrába, hogy beszéljen az Úrral, hallotta a hangot, amely a bizonyság ládáján levő födélről beszélt hozzá." (4 Mózes 7,89) Isten megígérte, hogyha szövetséges népe megtartja az Ő rendelkezéseit, akkor kijelenti magát nekik. Isten ugyanazzal a hatalmas hanggal szól, mint ahogyan fenn a Sínai-hegyen szólt. Az áldás pedig megelőzi és követi is a törzsek adományát. Közvetlenül a felolvasott fejezet előtt van a főpapi, az ún. „ároni" áldás (4 Mózes 6,24-26), a fejezet után pedig a léviták felajánlása és megáldása (4 Mózes 8,10). Így teheti felajánlását ma is minden engedelmes szív: önmagát adja az Úrnak (2 Korinthus 8,5)!