Digitális igehirdetés – 2021. március 14. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. március 14. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

BÁLVÁNY VAGY OLTÁR? - HAZASZERETET AZ EVANGÉLIUM TÜKRÉBEN

Alapige: Lukács 19,41-42 és Máté 23,37

„Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!" „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!"

A forradalomról szeretnék ma szólni „Bálvány vagy oltár?" címmel. A forradalom - ahogy mi gondolkodunk róla - az, ahogyan az ember akarja átformálni a társadalmat, mert annak állapota bántja az önérzetét vagy az egzisztenciáját. Ezért forradalomban - Istenből kiábrándulva - akarja felépíteni eszméjének gőgös bálványképét. A forradalom bálványt emel ebből a szándékból, önmagából. Van egy másik forradalom, az Isten forradalma, amivel át akarja alakítani az emberi társadalmat. Ez a forradalom a rend és a szeretet forradalma a zsarnokság ellen. Melyik forradalom a miénk? A magyar millenniumi emlékmű fölött, az isteni akarat jelképeként, a szárnyas angyalt láthatjuk a kettős kereszttel. Alatta van az oszlopcsarnok, amelyben a szobrokon ott vannak a nemzet nagyjai, a nagy királyok, fejedelmek, nemzeti hősök. De az egész fölött mégis ott magaslik, hosszú kilométerekről látszik a szárnyas angyal a kereszttel, hogy a nemzet emlékezzen arra, hogy történelmi múltja kihez tartozik. Hogy létével ne bálvány legyen, hanem oltár legyen! A zsidók önmaguk számára bálvánnyá lettek. Láthatjuk ezt például Jónás próféta történetében. Jónás azért kapott küldetést Ninivébe, hogy vigye az örömhírt. Isten missziói határozata kényszeríti őt a feladatra. Jónás a zsidó népet jelképezi, amely nem végezte el ezt a missziói küldetést. És amikor szétszórattak az egész világra, akkor is megmaradt bennük a hajlam az önzésre. Hiszen amikor elszárad az indás növény a város határában, akkor önmagát sajnálja, magát siratja, és nem annak örül, hogy Isten akarata végbemegy, és megtér az a város, megtér az a másik nép. Jónás be van zárva saját lelki köreibe. A felolvasott alapigék Jézus jeruzsálemi bevonulásakor hangzanak el. A bevonulásakor egy fügefát is megszemlél Jézus, amely nem hozott termést. Beszél ehhez a fügefához. Ezáltal viszont nem a fügefához beszél, hanem ahhoz a néphez, amelyet össze akar gyűjteni, amelytől gyümölcstermést várt. Nemcsak szavai hangoznak el, hanem a fa Jézus átokmondására el is szárad. És ekkor Jézus könnyekre fakad, és megsiratja a várost. Forró és gyötrelmes könnyek hullanak szeméből hazája földjére. Szól nemzete múltjáról, amikor megölték a prófétákat, beszél a jövőről, amelyben elérkezik a nemzeti összeomlás, amikor „kő kövön nem marad". Mert a szeretett város nem ismerte fel a meglátogatás idejét. Jézus az Ő forradalmával ezt a nemzeti félreismerést és magatartást akarja megváltoztatni, hogy az önzés szeretetre forduljon. Önmagát mutatja példának - ez az Ő hazaszeretete. Tanítói szolgálatának során kijelentette: „nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz" (Máté 15,24). De elmondja azt is, hogy majd „más juhokért" is meghal a kereszten (János 10,16). „Amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé... és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Filippi 2,6-11) Ezt az utolsó mondatrészt szeretném kiemelni a Krisztus-himnuszból. Nem saját bálvány-szobrot építünk, hanem oltárt! Nem ön-bálványt emelünk, hanem az Atya Isten dicsőségére teszünk mindent! Vörösmarty Mihály „Jóslat" című versének elejét idézem: „Ki mondja meg, mit ád az ég? / Harag, káromlás volt elég; / Gyülöltünk mint kuruc, tatár, /Bánkodtunk mint a puszta vár; / Ügyünk azért / Sikert nem ért. / Pedig neked virulnod kell, o hon, / Lelkünk kihalna hervadásodon. // Hát félre bú és gyűlölet! / Vagy bár gyülöljünk szellemet, / Azt, mely közöttünk lakozott, / És eggyé lenni nem hagyott: / E gyülölet / A szeretet. / Mert még neked virulnod kell, o hon, / Túl és innen sok késő századon." Vörösmarty bemutatja az egymás nem-szeretetében, a széthúzásban a magyarság bűnét. Milyen a mi nemzetünk? Széthúzunk - vagy önátadó szeretettel szeretjük egymást? Amikor az ember bálványt csinál a forradalomból, akkor a lázadás, az önzés győz. Gondoljunk a jakobinus diktatúrára! Amikor a francia forradalomban előretört ez az ön-bálványozás, a mi gyülekezetünk itt Gyöngyösön akkor vásárolt telket a templomépítéshez. Vagy előretör az ember és minden szétdúl, ami rendből van, vagy a másik lehetőség, amivel a reformkor beteljesült, hogy a rend győz a zsarnokság felett. A reformkor rendet alkotott: az államrendszerben, az iparban, a közlekedésben, rendre igyekezett a mezőgazdaságban és a népek együttélésében is. Önálló közösséggé akart válni a magyarság, és azzá is vált 1848 március 15-e forradalmával, amellyel a rend teljesedett be. A zavargás a zsarnokok szívében volt, akik állandóan erőszakkal verették le a lelkiismeretnek és a hazaszeretetnek a hangját. Gondoljunk csak a raboskodó Kossuthra, Wesselényire. A reformkor a forradalomban győzött. A rend győzött a zsarnokság felett. Nem a templomrontás, nem a gőgös bálvány-építés az igazi forradalom, hanem amikor a jézusi szeretet rendje lesz teljessé. XIV. Lajos alatt 3 ezer bibliás, hugenotta férfi volt a királyi hajók padjaira láncolva. A „Napkirály" erkölcstelen utódja, XV. Lajos egymillió hugenottát űzött el az országból (ezzel megtermékenyítve Európa és Amerika kultúráját). A zsarnok törvénye ez volt: „egy a király, egy a törvény, egy a hit". Nézzétek meg, testvéreim, azokat az államokat, amelyek bezárták a lelkiismeretet törvényeik fegyházába, ahol elégetik a Bibliát, ahol feldühítik a hitüket vesztett tömegeket, ahol megostromolják a templomokat. A francia forradalomban. Mindez a nemzet legjobbjait kiszorították a világ többi részére, a nemzetben pedig káosz keletkezett. Ezzel szemben áll a hívő élet, amely megadja Istennek, ami az Istené! Bethlen Gábor, Oliver Cromwell, George Washington - Bibliával és imádsággal harcoltak! A Bibliából olvasták Isten parancsát: hogy ne csak nekem legyen jó, hanem a másiknak is! Egy norvég fiatalember, Gudbrand Gregersen építőmesternek jött Magyarországra. 1848-ban a rebellis magyarok mellé állt, majd a következő évtizedekben vasúti hidaknak, alagutaknak, pályaudvaroknak, palotáknak, templomoknak építőjévé vált. A mi nemzetünknek lett szó szerint „építő"-je. Ez az evangélikus, hívő norvég szív tudta, hogy a másiknak kedvezni kell - így lett naggyá a magyar történelemben. Minden nemzeti ünnepünk alkalom arra, hogy megváltozzon a szívünk a jézusi hazaszeretet szerint! Egy délvidéki főúr, aki örmény származású volt, az aradi tizenhárom vértanú egyike, Eleméri és ittebei Kiss Ernő, a Hannover huszárezred parancsnoka, kezdetektől fogva részt vett a szerbek elleni harcokban. Ő volt a „perlaszi győző" 1848 szeptember 2-án. Átvette a déli hadsereg parancsnokságát. 1849 január 2-án Pancsovánál azonban súlyos vereséget szenvedett. Határozatlan parancsaival mészárszékre küldte a honvédeket. A kormány leváltotta őt, adminisztrátorrá fokozta vissza és a hadtáp részre tette. Ez a főúr ott a hátratételben, a megaláztatásban lett naggyá. Kiválóan ellátta a feladatát. Megtanulta, hogy hogyan lehet másokat magas színvonalon szolgálni. Így kell nekünk is megváltozni. Gyöngyösi templomunk történetéhez tartozik egy gyülekezetünkből Délvidékre elszármazott testvérpár nagyszabású és sorsdöntő adománya egy bádoglemez szállítmány. Az 1917-es tűzvészkor a templomunk teteje védelemül bádoggal volt lefedve és így nagyobb mértékben megmenekült az épület és a benne levő iratgyűjtemény. Ez a testvérpár is arra gondolt: ne csak nekik legyen jó, hanem legyen jó a másiknak is! Négy dolgot tanít meg nekünk Jézus Krisztus hazaszeretete: az első a szociális hazafiság, amely gondoskodással átöleli a szenvedőket, rászorulókat. A második: a legnagyobb bajban is kegyelmet hirdető hazafiság. A harmadik tanulság az odaszánt, nem hetvenkedő, alázatos és szolgáló hazafiság. Ezt tanulhatjuk meg Jézustól! Végül a negyedik a bizakodó hazafiság, amely hit által néz a jövőbe és az emberi eszközökön túl a mennyei erőket hívja segítségül. Ez a hazafiság tölti be küldetését a többi nép felé is. „A kis nemzetek a föld sói." Legyünk azzá!