Digitális igehirdetés – 2021. február 7. vasárnap

Imádkozzunk:
Urunk, Istenünk, Mennyei édes Atyánk! Hálaadással állunk meg Te előtted. Áldunk és magasztalunk Téged, mert Te könyörülő Úr vagy, Aki meghallgatsz minket, bűnösöket. Köszönjük, hogy Jézus Krisztus által most eléd járulhatunk, az Ő engesztelő halálába vetett hittel és a Tőle kapott biztatással, Akit megszentelünk a mi szívünkben. Köszönjük Neked azt is, hogy amikor megfáradunk a világ baján, Te mégis felkarolsz minket és megnyitod nekünk az égi béke szép honát!
Kérünk, elevenítsd meg a szívünket ezen a délelőttön is! Ne engedd, hogy bármi külső vagy belső gondunk elvonja a mi figyelmünket! Csendesítsd el a mi szívünket, és ebben a csendben szólj hozzánk, Krisztus érdeméért, Szentlelked által! Uram szólj, mert a szolgád hallja a Te hangodat! Ámen!

„A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" (Jel 22,17)

Házasság hete:
A mai vasárnappal kezdődik el az idei évben, a házasság hete. Ennek kapcsán szeretnék szólni a menyasszonyról, a vőlegényről, a kapcsolatról, a házasságról nem szokványos módon, az előbb felolvasott igén keresztül. Emlékszem, amikor kisgyermek voltam és falun nyaraltam, az emberek a házak ablakán keresztül figyelték a főutcán végigvonuló házasulandó párt és a násznépet, amint azok a templomba mentek, és mindig a menyasszonyról beszéltek.
A nyitott templomajtón keresztül pedig - mi gyerekek -, láthattuk, hogy hogyan zajlik bent az esküvő. A menyasszonyról beszéltünk mi is (milyen a ruhája, milyen hosszú a fátyla, milyen szép az arca ...), pedig tudtuk azt is, hogy a vőlegény is fontos személy a menyegzőn, akinek a szerelmese a menyasszony. Mostanra már azt is tudom, mennyire fontos emlékeznünk a Szentírásra is, amelyben a menyasszony szépségére tett megjegyzések, a vőlegény személyét akarják kiemelni. A bibliai gondolkodásban: ha az Úr Jézus a mennyei vőlegény, akkor az Ő menyasszonyi népe, annak szépsége mutatja meg a mennyei vőlegény személyének a titkát, nagyságát, szépségét. A Szentírás sok helyen - éppen azért, mert az Isten annyira szeret minket -, az ő szeretetkapcsolatát a szerelemmel, a házassággal példázza, azért, hogy Isten népének, nekünk legyen lehetőségünk úgy szeretni egymást, ahogy Isten kijelentette azt, Krisztusban. Nézz körül, mert felteszem a kérdést, a jobb érthetőség kedvéért: milyen az a vőlegény, akinek mi vagyunk a menyasszonya? Ezek után, te milyennek látod a vőlegényt? - hiszen eljöttél ide a templomba, hogy lássad, közösséged legyen vele. „Jöjj!" Hallottad a hívást a menyegzőre! De valójában ismered őt? Tudod, hogy Kit kell keresned?
Biztosan emlékeztek arra a kereső játékra, amelyet gyerekként biztosan ti is sokat játszottatok: a „hideg-langyos-meleg-forró". Egy történetben ilyen játékot játszottak a hittanórán a diákok, a tanárukkal. Az egyik önként jelentkező gyermek kiment a teremből, ezalatt a többiek elrejtettek egy Bibliát, amit a társuknak meg kellett találnia. Amikor behívták a terembe a fiút, a társak, az előbb említett szavakkal (hideg-langyos-meleg-forró) próbálták segíteni, irányítani a keresésben. Egy idő után, a keresés kezdett kínossá válni, mert nem sikerült rátalálni az elrejtett „kincsre". Pedig, azt nagyon becsületesen kereste a gyermek. A fiú végül oda fordult a tanárához és megkérdezte: tanár bácsi, mit is kell keresni? Sokszor, nagy igyekezetünkben nem árt tisztázni, mit is kell keresnünk? Te, aki eljöttél a templomba, tudod már, hogy Kit keresel?
Az előbb felolvasott Igénkben, a Jelenések könyvének, az Újszövetségnek és így az egész Szentírásnak záró soraiból hallhattuk. Ennek a szakasznak a középpontjában jelenik meg az a hívogató mondat, „A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj!". Ebben a mondatban pedig benne van az, hogy Ki szólít meg minket, hogy Kihez jöttünk és, hogy Kihez tartozunk.

Ki hív minket:
Ki az, aki hív? Így hallottuk az előbb felolvasott Igében: a Lélek és a menyasszony. Isten Szentlelke és az Egyház. Kicsit furcsa így, ebben a kapcsolatban hallani róluk. Eddig sokszor azt hallottuk, hogy az Örökkévaló Isten, vagy éppen Jézus hív minket, de itt valami egészen másra akar rámutatni a Mindenható. Pontosan arra, hogy a földi létünkben miként halljuk meg Isten hívását. Most, nem a mindenekfelett álló Atya szól hozzánk, hanem a Szentlélek, az Egyházon keresztül. Ahogyan elődeink szépen meg is fogalmazták: „nem lehet Isten annak az Atyja, akinek az Egyház nem az anyja". Ezt mondjuk el mi is, amikor azt valljuk meg az Apostoli Hitvallásban, hogy „hiszem az egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat". Ez, az Istenhez kötődő, mégis a földön küzdő emberi csoport, a menyasszony mondja a Szentlélek erejével azt, hogy „jöjj".

A menyasszony, az egyház:
Amikor az egyházról hallunk, sokszor megtorpanunk. Valahol érthető, hiszen sokszor beszélnek emberek az egyházban történő visszaélésekről, legyen szó éppen anyagi ügyekről, vagy zaklatásról, vagy lelki sérelmekről. Vannak, akik igazából nem is nagyon mernek idegenek előtt arról beszélni, hogy az Egyházhoz tartoznak. Mert bizonyos körökben, egyre inkább kellemetlen erről beszélni. Nem mindig miattunk van ez így, de érzékeljük ennek hatását az életünkben. Ahogyan többen már megfogalmazták: „Európában nincs keresztyénüldözés, de sok esetben masszív keresztyénellenesség van". Akkor, amikor az emberek még mindig nem értik Magyarországon, hogy mit keresnek az egyházak az iskolában, és kijelentik többen, hogy semmi helyük nincsen ott. Még akkor is, amikor egyházellenes közegben vagyunk, ki kell mondanunk, hogy számunkra igenis fontos az Anyaszentegyház, a menyasszony, amelyik megszólít, amelyik azt mondja, hogy „jöjj"!
Ezért olyan fontos odafigyelnünk Isten szavára, és nem az emberek véleményére. Még ha sokan azt is gondolják, hogy nincsen értelme az egyháznak és nincsen szükség rá, mi akkor is képviselhetünk más véleményt. Mert minket nem kötnek emberi vélemények, de igenis köt és bátorítást ad az Isten szava. Mire tanít minket a felolvasott ige?
Arra - hiszen a Jelenések könyve is erről beszél -, hogy annak ellenére, hogy üldöztetés éri a gyülekezeteket, mégis mennyei dicsőség vár a menyasszonyra, Jézus Krisztus jegyesére. Ebből láthatjuk igazán, hogy milyen is az Anyaszentegyház. Az Egyház nem egy földi szervezet, nem csupán a hívő emberek összessége, hanem a megdicsőült, a mennybe ment Jézus Krisztus földön megjelenő teste. Mennyire vesszük ezt komolyan? Vagy éppen mennyire gondoljuk azt, hogy lehet Istenben hinni, de az egyházban nem?

A Jelenések könyve egyértelművé teszi, hogy nincsen magánvallás. Akkor sem, ha valaki egyedül kulcsolja össze a kezét a szobájában, a kórházban, a betegágyon, a börtönben, vagy üldöztetésben van. Aki Jézushoz fohászkodik, nem egyedül szólal meg.
Amikor tehát ezt halljuk, hogy a „Lélek és a menyasszony így szól: jöjj", akkor a hívás elhangzik felénk, feléd is. Sőt továbbhangzik, mert így folytatódik az igevers, „aki csak hallja, az is mondja: jöjj". Mi, akik itt vagyunk halljuk a hívást, tovább kell adnunk azt! Óriási felelősségünk ez! Ne feledjük sosem, hogy amikor megyünk az utcán, akkor nem csak mi járunk ott, vagy amikor éppen dolgozunk, akkor nem csak mi tesszük a dolgunkat, ha bárkivel beszélünk, akkor igazából nem csak mi beszélünk, hanem menyasszonyként a vőlegénnyel együtt Jézussal megyünk, dolgozunk és szólunk. Értjük, hogy mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy az életünk alapján ítélik meg Jézust. Nem mindegy tehát, hogy milyen házasságban élünk!
Valahol, egy gyülekezetben élt egy ember, aki minden vasárnap elment a templomba, eljárt a bibliaórákra, ő volt az, aki a leghangosabban énekelt, aki a legbuzgóbban tette mindazt, ami a vallásgyakorláshoz hozzátartozik. Egy alkalommal a lelkipásztor elment ennek az embernek a szomszédjához beszélgetni, aki ezt mondta: na, ennek is teljesen felesleges templomba járnia, mert itthon úgy káromkodik, meg szitkozódik, mint egy kocsis. Még a feleségét sem becsüli meg!
Én minek járjak a templomba, ha a szomszédomnak az élete sem változott meg?
„A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj!" A hívó hang nem más, mint a megváltozott élet. Nem csak azzal hívogatunk másokat, ha szavakkal szólítjuk meg. Akkor hívjuk igazán, ha a szavaink mögött ott van a hiteles életünk. Minek eljönni ide, minek részt venni az istentiszteleten, minek kézbe venni a Bibliát, ha annak nincs semmi hatása a mi életünkre?
A titok ugyanis az, hogy a Lélek és a menyasszony együtt szól mindenkihez!

Kapcsolatban vagyunk:
Nem elég, ha csak az igazságot mondjuk, mert sokan megdobnak majd a szavaikkal: és akkor mi van, mi a közünk nekünk ehhez? Ne higgyétek, hogy csak én akarom mondani ezt nektek, az Isten is megkérdezi majd tőletek: most, hogy hallottad az Én beszédemet: mi közöd neked ehhez? Miként jelenik meg mindez, az életedben? Ezeket neked kell megválaszolnod!
Amikor ezekért imádkozol, megszokásból imádkozol vagy őszinte könyörgéssel imádkozol? Tényleg mindenben a hit útját járod, vagy megvannak a saját területeid, ahol saját igazságodat éled meg? Tisztára mosod-e a ruhádat, életedet Krisztusnál? Mert nincs kereszténység, nincs egyház, nincs menyasszony a Krisztusba vetett mély és őszinte hit nélkül!
Mert fontos a hitből fakadó engedelmesség, a megváltozott, a Krisztus szeretetéből táplálkozó élet.
A menyasszony nem más, mint az Egyház, Krisztus jegyese, a megváltottak közössége és benne te is.
Mind a három „jöjj" szó azoknak szól, akik szomjaznak a lelkükben. Hallod már, hogy ez neked is szól! A hívást nemcsak a Lélek, hanem a menyasszony, az Egyház is mondja. Meglátod ebben magadat? Ezek a versek megmutatják az Egyház küldetését, az örök élet hirdetését, ennek ingyen való voltát. Megmutatják azt, hogy az embereknek csak itt lehet életük, hogy neked is csak itt lehet életed. Ha hirdettetik az Ige, és a menyasszony szól - őszintén, Krisztusban bízva szól -, akkor a Lélek is szól! A Lélek segíti a mi bizonyságtételünket, és Krisztushoz vonja az embereket. Gondold végig így is akapcsolatodat, a házasságodat a mennyei Megváltóddal! Mert nincs élet a vőlegény, Krisztus nélkül! Ragadd meg Őt és élj Vele boldog házasságban!Nem tudom, hogy ki hogyan gondolkodik ezekről.
Nem tudom, hogy kinek milyen problémája van, az életében. Én egy valamit tudok. Az életem során, a Megváltó nagyon sokszor megerősítette a lelkem. Olyan élethelyzeteken jutottam keresztül, amelyekben szinte már lehetetlennek látszott, hogy azt ép lélekkel megéljem. A felolvasott Ige nekem azt üzeni, hogy a Szentírás minden szava, az Egyházunkban folyó minden cselekmény, a testvérekkel való közösség azért van, hogy az élő vízből részesüljünk. Ezzel a hittel vigyük magunkkal az Ige hívását: „A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" Ámen!

Imádkozzunk:
Drága Istenünk! Köszönjük, hogy Te elénk adtad az életet, az életnek beszédét, a Te Igédből! Köszönjük, hogy nem rejtettél el előlünk semmit, mert ahogyan Te szólsz, az szívünkig hatol! Olyan jó volt megtapasztalni, hogy amit Te mondtál, nem a Mennyben maradt; hogy onnan kellett volna lehozni, nem a tenger túlsó partján maradt; hogy onnan át kellett volna menteni. Hanem, itt van a Te szavad és hirdettetik közöttünk a Te Igéd, amely örök életet ígér a benne hívőknek. Könyörülj rajtunk, hogy megragadjuk az életnek szavát, akkor is, ha majd otthonainkba térünk! Könyörülj rajtunk, hogy a szívünk nyitott maradjon a Te szavadra! Könyörülj rajtunk, hogy a mindennapokban is halljuk, értsük, higgyük és megcselekedjük a Te beszédedet, az Úr Jézusért! Ámen!

/NR/