Digitális igehirdetés – 2020. május 3. vasárnap

Anyák napi digitális igehirdetés - 2020. május 3. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

APÁK ÉS ANYÁK BÖLCSESSÉGE - Példabeszédek 23,22-23

„Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!

Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet!"

I. Kikhez szól ez a példabeszéd? A Példabeszédek könyvének nagy része Salamon fiának szól. De az utolsó fejezet az asszonyról, a feleségről, az édesanyáról szól. Nemcsak egy férfinak, hanem egy nőnek is félnie kell az Urat („de az Urat félő asszony dicséretre méltó" - 31,30). Nemcsak a férfi dolga, hogy gondja legyen a szegényekre. Ha a lány megnő és férjhez megy, sajátos feladatai lesznek. Ő lesz a ház, az otthon gondviselője, neki kell ügyelnie, hogy minden rendben menjen. Isten bölcsességére éppúgy szüksége van neki is, mint a férfinak. Vannak, akik lenézik azokat a feleségeket és édesanyákat, akik nincsenek kereső állásban. Az olyan asszony, aki családjáért él, pontosan azt teszi, amit Isten rendelt számára. Egy gyermekistentiszteleti tanító megkérdezte a gyerekeket, hogy mik szeretnének lenni, ha felnőnek? A szokásos válaszokat kapta: orvos, ápolónő, tűzoltó, sportoló stb., míg sorra nem került egy Anna nevű kislány, aki halkan ezt mondta: „Feleség és anya szeretnék lenni." „Az nem foglalkozás" - tiltakozott egy társa - „Milyen állásba akarsz menni, ha felnősz?" „Ez is állás! Én ezt akarom betölteni" - felelte a kislány sírásra görbülő szájjal. Akkor megszólalt a tanító: „Annának igaza van. Feleségnek és anyának lenni nagyon fontos »állás«, mégpedig olyan, amely teljes munkaidőt vesz igénybe. A feleségek és anyák rendkívül elfoglalt emberek, hiszen törődniük kell családjuk és otthonuk minden gondjával. Én nagyon hálás vagyok az édesanyámnak. Egész életem során ő volt a legnagyobb hatással rám. Ha ő nem lett volna, akkor nem sokat tudnék az Úrról. De ő hűségesen tanított, és többek között ezért is lehetek ma biblia-tanító." A gyermekek fellelkesültek: „Az én édesanyám is ilyen. Sok mindenre megtanít. Most éppen varrni tanulok tőle." „Az enyém babákat készít. Vásárokon árulja őket." Mire a gyermekistentiszteletnek vége volt, minden gyerek meg volt győződve arról, hogy feleségnek és anyának lenni csodálatos dolog. Anna boldogan ment haza. Az idézett példabeszéd az apát és az anyát külön nevezi meg: „hallgass apádra... ne vesd meg anyádat", éppúgy, ahogy a parancsolat „tiszteld apádat és anyádat". A héber nyelv konkrétan beszél apáról és anyáról. Nincs rá összefoglaló szó, mint például a görög nyelvben a „szülők". Az Efézusi levélben már azt olvastuk: „Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek", és csak ezután idézi a parancsolatot: „Tiszteld atyádat és anyádat" (6,1-2). Figyeljünk arra, hogy a Biblia az anyát is nyomatékosan megnevezi. Még az is előfordul, hogy először az anyát említi, azután az apát (3 Mózes 19,3). Az anya nem áll a második helyen, hanem ugyanazzal a tisztelettel kötelesek vele bánni, mint az apával. A gyakorlat azt mutatja, hogy a gyerekek visszaélhetnek azzal a ténnyel, hogy anyjuk fizikailag nem képes szavainak nyomatékot adni. Még testileg és pszichikailag is leromlott anyjukat is tiszteletben kell tartani a gyermekeknek: „ne vesd meg anyádat, ha megöregszik"! A kisgyermekek édesanyjuk szépségét, kedvességét, ügyességét, öltözködését csodálják. A Biblia az életbölcsességet hangsúlyozza. A szülői oktatásnak, nevelésnek tartalmaznia kell az Istennel való kapcsolatot is: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet." (Példabeszédek 9,10) Az életbölcsesség az „ismeret" és a „tudás" élettapasztalatot jelent, s ennek alapján a jó és a rossz megkülönböztetésének képességét. A héber „értelem, megértés" szó az elválasztás, a megkülönböztetés szógyökből származik, amelyet Isten alkalmaz pl. akkor, amikor a teremtésben elválasztja a világosságot a sötétségtől. A szülői oktatás alatt fölnövekedett és megérett fiatal ember számára veszélyt jelent, hogy meg tud állni saját lábán: megkörnyékezi a kisértés, hogy többé ne hallgasson szülei tanácsára. A példabeszéd tehát az ifjaknak szól, mind fiúknak, mind leányoknak. De érdekes, hogy a Tízparancsolatban, a parancsolatok sorában pedig azoknak szól elsősorban a „tiszteld apádat és anyádat", akiknek már vannak „fiai, leányai, szolgái, szolgálói, állatai és kapujukon belül tartózkodó jövevényei" (2 Mózes 2,10). Vagyis a választott nép derékhadához, legszélesebb rétegéhez szól elsőrenden. A szülői hivatást az tudja betölteni, aki feladatát a megbízójától eredőnek tudja, s aki túlmutat önmagán az apai gondoskodás és anyai gyengédség ősforrására, Isten lényére. Maga is úgy engedelmeskedik, mint aki Krisztusnak engedelmeskedik, maga is úgy nevel, mint aki a mennyei Atyára tekint. A szent igében előttünk levő példabeszéd így kezdődik: „Hallgass (rá)". A zsidó nagy parancsolat ugyanezzel a szóval kezdődik: „Halld (Izráel)". Ősi hagyomány szerint ennek a szónak az utolsó betűjét a rendesél nagyobb betűtípussal írják. Ez a kiemelés figyelmeztetés a tanítás fontosságára. A „hallgass (rá)" felszólítás tehát mindannyiunkhoz szól.

II. Mire szólít fel ez a példabeszéd? A kis róka a réten felfigyel a nyuszira. Látja, hogy a földön keresgél, és közben pityereg. „Hát neked mi bajod?" - kérdezi tőle. „Volt két kövem, de elhagytam az egyiket" - szepegi a nyuszi - „Az egyik ez a csillogó gyémánt, a másik meg egy kavics." A róka nem érti a dolgot. „Mire ez a nagy sírás? Hiszen megmaradt a gyémánt. A másik csak egy értéktelen kavics volt." Igen" - válaszolja a nyuszi - „de azt a kavicsot édesanyámtól kaptam." A példabeszéd arra szólít fel minket, hogy ne adjuk el az igazságot. Az igazságot „eladni" pedig annyit jelent, mint megalkuvó kompromisszumot kötni, vagy egészen föladni. Az igazság alap szava héberül: „áman" (ebből származik az „ámen" szó). Elsődlegesen azt jelenti: valami szilárd, biztos, hitelreméltó, amire támaszkodni lehet. Nekünk tudni kell, hogy kitől kaptuk az igazság értékét! A kereskedelem nyelve a „vétel" és az „adás". Ez szerepel a példabeszéd intelmében. Ma olyan időket élünk, amikor az emberek inkább feladnák hitüket, semhogy szenvednének érte. Ideköltözésünk után voltak olyan kéregetők, akik becsengettek a lelkészi hivatalba, és új bibliát kértek, hogy olvashassák, ahogy mondták. Aztán a könyvesboltban viszontláttam az odaadott bibliát, ami eladott bibliává lett. Ne adjuk el, ne adjuk fel az igazságot! A Gallup Intézet az 1980-as években széles körű, átfogó tanulmányt készített Amerika vallási életéről. Ebben az szerepelt, hogy 60 millió amerikai vallotta magáról, hogy megtért, és az ország lakosságának rendkívül nagy százaléka vallotta, hogy a Biblia Isten igéje. Hol vannak ma ezek a milliók - és hol vannak a hívők ma Magyarországon? Hol vannak a hívő szülők, a hívő apák és édesanyák? Hányan adták oda lelki elhívásukat, szép hivatásukat! Az ige arra buzdít, hogy szerezzük meg, vegyük birtokba az igazságot! De hogyan? „Színaranyért meg nem szerezhető" Egyedül „Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét" (Jób 28,15,23). Jézus Krisztus személyében, Őbenne lehet a miénk, mert Ő maga az igazság. Akkor adatik, ha valaki hisz Őbenne, ha valaki vágyik az igazságra. Isten adja mindenkinek és szemrehányás nélkül (Jakab 1,5) Az igazán vágyakozó képes minden odaadni az igazságért. Nemrégiben vetítette a televízió „A sas leszállt" c. világháborús filmet. Ebben a filmben a legtöbb szereplő az életét adta a katonai becsületért. Nem adták fel, nem adták el a maguk vélt igazságát. Jézus Krisztus az egyetlen igazság. Ragadjuk meg Őt mindenáron! Salamon, a Példabeszédek könyve szerzője, úgy lett király, hogy anyja, Bethsabé közbenjárt érte a haldokló Dávidnál: „Uram, te megesküdtél szolgálóleányodnak az Úrra, a te Istenedre: A te fiad, Salamon lesz utánam a király." Bethsabé olyan nagy becsben volt a királyi udvarban, hogy „a király elébe ment, meghajolt előtte, majd a trónjára ült, és hozatott egy széket az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült." (1 Királyok 1,17; 2,19) A mi vélekedésünkben Bethsabé a testi oldaláról híres, pedig az ige ennek az édesanyának a bölcsességét emlegeti. Csak Krisztusra nézve lehet ilyen bölcsességünk! Mind az édesanyáknak, mind az édesapáknak, minden igehallgatónak és igeolvasónak. Ezt kívánom ezen a szép ünnepen!

Ámen.