Digitális igehirdetés – 2021. január 17. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. január 17. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

A MINDENHATÓ ISTEN ÉS A MEGVÁLTOZOTT EMBER

Alapige: 1 Mózes 17,1-9

„Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy tökéletes. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted ... Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek."

Isten Abrámot megszólító szava úgy hangzik, mint egy bemutatkozás. Az emberek kitaláltak maguknak olyan istenségeket, amelyek csak egy bizonyos területen volt hatalmuk. A tenger istenének a tenger felett képzeltek hatalmat - a szárazföldön tehetetlen volt. A hegyek istenei csak a hegyek között zajló háborúban tudták segíteni a bennük hívőket - sík területen nem. Ezek a hiedelmek ostobaságok! Isten egyetemlegesen Úr mindenütt és mindenkor. Az itt szereplő isteni bemutatkozásban a belső tartalom a lényeges. A „Mindenható" szó jelentése: erő az erőtlenségben, a reménytelenségben. A Mindenható Isten minden hatalommal rendelkezik: uralkodik a nemzetek felett, hatalommal bír az idő felett. Minden időben, tetszése szerint mindent megtehet és véghez vihet, amit csak elgondol. Elől áll a küzdőtéren, ahol teljes ereje és hatalma megmutatkozik. „Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek... embert és állatot megtartasz, Uram. Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek." (Zsoltárok 36,6-8) Amikor házasulandó jegyespárként bemutatkoztunk, ezt a zsoltár-igét választottuk az esküvői meghívónkra, arra tekintve, hogy Ő járjon előttünk az életünkben, érzéseinkben és szolgálatunkban. Isten Abrámnak való megjelenése, mondhatni új bemutatkozása olyan szövegkörnyezetben szerepel, ahol tizenhárom esztendő van rögzítve, amelyben nem beszélt, nem szólt Abrámhoz az ÚR. Abrám nyolcvanhat esztendős korától kilencvenkilenc esztendős koráig tart ez az üres, lelki kontaktus és lelki előrejutás nélküli időszak. Ismerjük ezt az állapotot, amikor az Isten hallgat? Tizenhárom esztendő nagyon nagy idő egy idős ember életében! Abrám elrontotta az életét, és ennek a következményeiben vált Istentől elhagyatottá. Jellemző ránk, hogy „Isten közelsége oly igen jó nekem" (Zsoltárok 73,28) - vagy nem tudjuk, nem szoktuk ezt mondani? Amíg Abrámnak egyéni tervei vannak, addig nem tudja Isten terveit elfogadni, nem tud Isten terveibe beleilleszkedni. Amíg ő maga is erős, addig nincs szüksége Isten erejére. Az ÚR azt jelenti ki Pál apostolnak: „Az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2 Korinthus 12,9) Az Istentől jövő, egész lényünket megragadó beszéd mindig a fáradtakhoz, a betegekhez, a csődbe jutottakhoz szól. Szembesülnünk kell önfejűségünkkel, elhibázott döntéseinkkel, elrontott útjainkkal, egész lényünk romlottságával, hogy a Mindenható Isten újat tudjon velünk kezdeni! Amikor így szól az ÚR: „Én vagyok a Mindenható Isten", akkor ezt nyomatékosítja: „lásd meg elrontott életedből, engedetlenséged következményeiből, hogy te minden jóra, igazra, nekem tetszőre képtelen ember vagy, de én meg tudlak változtatni"! Jézus szava elhangzott felettünk, talán még csak néhány naposak voltunk: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Máté 28,18) Az Ő szabadítása, újjá formálása ránk nézve érvényesül, megváltoztat minket - ha feladjuk konok önigazságunkat, ha feladjuk a magunk erejét. A körülmetélkedés szövetségkötésének megerőtlenedési mozzanatában ez fejeződik ki. „Megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted" - Isten már azon a lemenő nap estéjén, vagyis Abrám elhívásának első évtizedében szövetséget kötött Abrámmal (1 Mózes 15,17-18), akkor, amikor Abrám megrendítő nyomatékkal és fájdalommal kérdezte: „Mi lesz az életemmel?" („Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok" - 1 Mózes 15,2) Itt nem egy újabb, nem egy másik szövetségről van szó, hanem a régi szövetségre figyelmezteti az ÚR Abrámot, a régi szövetségre figyelmeztet mindannyiunkat! „Vedd már egyszer tudomásul, hogy számíthatsz rám!" A régi szövetség Jézus Krisztus áldozatával újul meg. Az úrvacsora mindig kifejezi számunkra: „Számíthatsz rám!" Az elmúlt esztendőben meg kellett tanulnunk ezt értékelni. A héten egy szórványból érkezett testvérünk mondta: „Tiszteletes úr! Már nagyon hiányzik az istentisztelet, meg az úrvacsora is!" A szövetség jegye Abrám és Isten között: a körülmetélés vére. A velünk kötött szövetség jegye: Jézus Krisztus vére. Ezt a szövetséget nem most kell megkötni, de most kell benne újjá lenni! Ahogy a lelki énekben énekeljük: „Új szövetséged elfogadom, / Magam egészen odaadom, / Nem tartok semmit, legyen tiéd, / Félelmeimtől irgalmad véd!" (DAU 148) Isten mérhetetlenül kegyelmes! Tizenhárom esztendő után is szól a hitében elerőtlenedett, ismét elbukott szolgájához, elhívottjához: „Én vagyok a Mindenható Isten", azaz „nem változtam meg", a szövetséget állom akkor is, ha te megszegted. Nem kérlek számon, nem kérek igazolást: „Járj színem előtt és légy tökéletes!" Rendkívül tömör és sokatmondó kifejezések ezek itt a Biblia eredeti szövegében. Az egyik kifejezés: „Járj színem előtt" - azaz tudatosítsd, hogy énelőttem jársz, tudd, hogy szemmel tartalak téged, hogy a kapcsolatunk kölcsönös, hogy számít, ahogy élsz! Nem a hátam mögött vagy és nem hagylak cserben! Érvényesülni fog az elhívás: „és »Isten barátjának neveztetett«." (Jakab 2,23) „Csak úgy gondolkozz és csak úgy élj, hogy ezt én láthassam, és örömöm teljék benne!" A másik kifejezés: „Légy tökéletes" Ez nem a bűntelenséget jelenti. Még kevésbé jelenti a szentség egy magas fokát, azaz azt, hogy Abrám a tökéletességgel kérkedjen (Filippi 3,12)! Három dolgot jelent ez a kifejezés: 1. áldozatra teljes egészében odaszánt életet, eredetileg olyan bárányt, ami hibátlan volt és oda volt szánva az oltárra; 2. egészen, mindenestől odaszánt, az Úrra bízott életet, amikor már nem a magunk kezében tartjuk a dolgok intézését és amikor nem hajlunk el hitetlen, bálványimádó világ felé; 3. az életkornak megfelelő érettséget, fejlettséget, amikor valaki az életkorának megfelelő funkciókkal rendelkezik. Istennek érett emberekre van szüksége (Efézus 4,12-15)! Tökéletesek vagyunk-e hívő életkorunknak megfelelően? Isten megjelenésének, látogatásának kezdete és vége között történik valami: Abrámhoz jön Isten, és Ábrahámtól megy el. Ha bennünket is meglátogat Isten, új nevet ad nekünk, mer akkor bennünk is minden megváltozik. Istennek van hatalma megváltoztatni bennünket. „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja." (Jelenések 2,17) „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2 Korinthus 5,17) Az ókorban a szolgája nevét megváltoztathatta a gazdája. Istennek van hatalma lényegileg megváltoztatni bennünket. Aki azelőtt magányos volt, az a magányosok barátja lesz. Annak, aki mindig panaszkodott, Krisztus öröme ragyog az arcáról. Akinek addig senki nem tudta bebizonyítani, hogy bűnös, egyre-másra rájön a saját bűneire, és tud bánkódni azokon. Szívében pedig ott az öröm, mert átéli a bűnbocsánatot. Kilencvenkilenc évesen is meg lehet változni! Istennél soha nem késő, számára nincs lehetetlen! Abrám nevét atyjától, Tárétól kapta. Azt jelenti: „tiszteletre méltó atya". Az Úrtól kapott Ábrahám név azt jelenti: „sokaknak atyja". Az új név felszabadít a másoknak való szolgálatra. Miért kell egy ilyen tiszteletreméltó embernek is új nevet kapni? Mert a „jó embereknek" is meg kell térniük! Krisztus követése egészen más, mint a vallásosság! Új emberré leszel: „Hisszük, hogy az új ember szíve / Saját kezed míve." (RÉ 377:2) A váli gondnok-helyettes autóbuszvezető volt. Vasárnaponként szinte mindig ott volt az istentiszteleten. Egy istentisztelet után, nyári gyermekhét előtt, bejött a hivatalba, nagyobb adományt hozva. Boldog, szabad szívvel tette az asztalomra. Másnap hajnalban, munkába indulás előtt infarktust kapott, és meghalt az ágyában. Legyen időnk mihamar a változásra!