Digitális igehirdetés – 2021. február 21. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. február 21. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

A HÍVŐ EMBER KÖZELRŐL

Alapige: 1 Korinthus 6,1-10

„Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel..."

Nagyböjt kezdetén a pusztában böjtölő Krisztusra vetül a fény. Ő nem bukik el abban, amiben mi elbukunk: a létfenntartás, a szórakozás és a maradandónak kívánt hatalom és dicsőség kísértéseiben. Engedelmes marad, ellentétben az engedetlen emberrel. Hogy jobban tanuljunk Tőle, a mai vasárnapon felcseréltem a régi bibliáink katalógusaiból választott olvasmány szakaszt (lekciót) és az evangéliumi alapigét (textust). A hívő lélek szeretne az Jézus Krisztus nyomdokain járni és az Ő igaz szolgájaként élni. Milyen hitelesítő jegyek igazolhatják ennek az indulatnak az őszinteségét? I. Hitelesítő jegyek élethelyzetekben: nyomorúság vagyis üldöztetés, szükség vagyis kényszerű hiány, nélkülözés, szorongattatás, azaz lelki nyomás alatti kisértés. Ezek a hitelesítések konkrét élethelyzetekben is szerepet kapnak, úgymint verés, börtönfogság, megzavarás, nyugtalanítás. Pál apostolt legalább nyolcszor verték meg, ötször volt börtönben, nemegyszer támadta meg csőcselék (2 Korinthus 11,23-26). Ennek tanulsága számunkra az, hogyha szorongattatás ér minket, forduljunk oda, kerüljünk közelebb az írott igéhez, erősödjünk abból: „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet." (Zsoltárok 119,67) Az Úr beszéde ebben a zsoltárversben „tanácsoló mondás". Többet olvassuk-e, többet gondolkodunk-e rajta ebben a kényszerített helyzetben, amiben mindannyian vagyunk? Kívánom, hogy hitben felismerjük: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet." (Zsoltárok 119,71) II. A hívő lélek hitelesítő jegyei lelkiállapotokban is megmutatkoznak. Ilyen lelkiállapotok: a fáradtság, az álmatlanság és az éhezés. Ez utóbbi nevezhető „böjt"-nek is. A szóhasználat kifejezi azt, hogy az apostol az evangélium hirdetése miatt elhagyta, háttérbe szorította az étkezést. A böjt egy önként vállalt lelkiállapot. Jézus Krisztusra tekintünk - ahogy a héten olvashattuk napi igeolvasásunk során: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy ismét vissza-vegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." (János 10,17-18) A testi dolgok háttérbe szorításával a lelki törekvések kapnak hangsúlyt. Például odaszánással felkészülni a lelki munkára, szolgálatra. A böjt nem egy puszta egyházi előírás, nem egy szigorú életelvi parancs, hanem egy olyan lehetőség, amivel személyes örömmel élhetünk. A böjt akkor a legmélyebb, ha benne van a szív teljes odaszánása („szíveteket szaggassátok meg" - Jóel 2,12). A „szív" a bibliai értelemben magába foglalja gondolatainkat, szándékainkat és döntéseinket is. III. A hívő embert hitelesítő jegyek megjelennek az Úr szolgálatának minőségében is. Igeszakaszunkban huszonkét pozitív adottság, tulajdonság és magatartás felsorolása következik (6-10. versek). Mindezek nem magunkból kitréningezett, kierőszakolt pozitívumok, hanem a Szentlélek adományai. Ismeretes, hogy a megszentelt igehirdető, Spurgeon dohányzott. Védelmezte ezt a szokást, hosszú évtizedekig. Történt, hogy egy nap meglátott egy hirdetést: »Szívd azt a dohányt, amit Spurgeon szív.« Annyira megrázta ez a pillanat, hogy abbahagyta a dohányzást. „Senki sem szolgálhat két úrnak" - mondja Jézus (Máté 6,24). „Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete" - írja János apostol (1 János 2,15). Egyszer egy hívő rendelt egy korszerű tévékészüléket. Amikor a kiszállító megérkezett, a megrendelő kinézett az ablakon, és meglátta a hirdetést a teherautó oldalán: »Behozzuk a világot a nappalidba", megdöbbent. Visszavitette a tévét a szállítóval. Az Úr szolgálata hiteles csakis képmutatás nélkül lehet.  „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel" (1 Péter 1,22). „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz" (Róma 12,9). A tisztaságért vívott hitharc nem vívható meg nemtelen és embertelen fegyverekkel. Az „igazságosság" - azaz az egyenes lelkiismeret és a megszentelt élet - „jobb és bal felől való fegyverei": a bal kézben tartott védő- és a jobb kézben tartott támadó-fegyverek. Elbizonytalanítás, bűnre csábítás, vádaskodás közepette Pál apostollal együtt kimondhatjuk: „Hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta" (Apostolok Cselekedetei 27,25). Ez a védelmi oldal, a hit pajzsa. A „Lélek kardja" pedig az, amikor emlékezetünkbe idéződik az eltárolt és megőrzött igevers a megtámadtatás idején. „Meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Máté 4,10). A „rossz hírben" elfogott Pál apostol fogolyként böjtölt a szállítóhajón. Ebben a böjtben felüdülése volt az Úr közelsége. A sötét, viharos éjszakán az Úr angyala mellé állt, és személyesen biztatta: „Ne félj, Pál!" (Apostolok Cselekedetei 27,23-24). Az Úr idejében látja el az övéit mennyei frissítővel. „De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet." (Zsoltárok 73,28) A 19 gyermekes, idős Victor házaspár egy évvel ezelőtti bizonyságtételét hallgattam meg. Két gyermeküket veszítették. Az idősebb (a hatodik) kétgyermekes lelkészként halt meg (Heves megyében szolgált). Miért engedte meg ezt Isten, hiszen az egész családotok hívő? - tették fel nekik a kérdést. A fiatalabbik (a tizenharmadik) fogyatékosként született. Ezzel a gyermekükkel kapcsolatban is folyton azt kérdezték tőlük mások, hogy hogy adhatta nekik Isten ezt a tehertételt. A halálesetnél nyilvánvaló lett, hogy az Úr nem hagyja az övéit egyedül. Gondot visel az itt maradottakra, az új nemzedékre. A fogyatékkal élő gyermek pedig egyszer a kórházban megható bizonyságot tett őszinte éneklésével: »Amint vagyok, sok bűn alatt, / de hallva hívó hangodat, / ki értem áldozád magad: / fogadj el, Jézusom!« (RÉ 460) A mellette levő ágyon fekvő haldokló, egy református férfi vele énekelt, és néhány óra múlva békességben halt meg. A Victor házaspárból az idős feleség a bizonyságtételükben amikor erről beszélt, az imént már idézett zsoltárverset olvasta fel: „Nekem olyan jó az Isten közelsége!" A Szentlélek munkálja ki a hívő lélekben a pozitív adottságokat, tulajdonságokat és magatartást. Még két bibliai szereplő példáját idézem a böjt örömével kapcsolatban, hogy bennük is lássuk a példát, hogy milyen a hívő ember közelről. Kornéliusz, római százados az egyik. Példás, istenfélő élete volt, és a háznépét is így vezette. Neki, a prozelita pogánynak is (!) megjelent böjtje idején az Úr angyala, hogy elmondja neki a teljes, a Jézus Krisztusban átélhető béke útját. Péter apostol a másik, aki a századoshoz ment ebben a történetben (Apostolok Cselekedetei 10. fejezet). Új misszióra kapott elhívást, az addig elkerült, mellőzött pogányok felé. Miközben a hatóságok bosszúállásától megőrzi az Isten. A megelőzőekben ugyanis a hatóságok nemegyszer az életére törtek. Kornéliusz a Krisztus áldozatába veti a hitét, amely bennünket kiengesztel az Istennel. A böjti vágyakozás lényege ez: abba a békességbe bejutni! Amikor az úrasztala a böjti időben meg lesz terítve, akkor benneteket is erre hív az Isten szeretete. „Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok..." (1 Péter 2,10) „... de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünknek Lelke által." (1 Korinthus 6,11) Váli lelkészi szolgálatom alatt a Nagyböjt mindig az evangélizációs héthez kapcsolódott. Tizenhét esztendőn keresztül, minden február végén és március elején volt evangélizáció. Különböző igehirdetők szolgáltak, de egy héten általában ugyanaz. A hívogatás feladata volt az enyém. Az emberek megjegyezték, hogy hóban, esőben, bármilyen napszakban vittem a plakátokat, a szórólapokat, és hívtam őket az evangélizációra. Van képmutatás nélküli böjt. Éljétek meg ti is! Erre hív bennünket ma az ige!