Digitális igehirdetés – 2021. január 24. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. január 24. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

HÁROM TERV ÉLETÜNK ÚTJÁN

Alapige: Róma 15,22-29

„Most pedig, mivel ezen a vidéken már nincs feladatom, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok... Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára... Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével megyek majd."

A Rómaiakhoz írt levél végén Pál apostol három úticélt határoz meg. A három tervet nemcsak céljaik, hanem eredetük, indítékuk, forrásuk szerint is megkülönböztethetjük. Erről szeretnék ma szólni. Mi is tervezünk, ilyenkor, esztendő elején különösképpen is. Pénzügyi terv, munkaterv, egészségügyi terv - ismerősen hangzanak, mai gyülekezeti hirdetéseinkben is szerepeltek. Hiszen csak pénz, csak munka, csak egészség legyen! De: „ember tervez, Isten végez" (Példabeszédek 16,9). Ezért fontos, hogy számba vegyük most terveinket életünk útján.

I. Terveink első eredete, forrása saját szívünknek a vágyai. Ez az apostol esetében az útiterv Hispániába. Hogy megvalósult-e, hogy eljutott-e oda Pál, és hirdethette-e ott az evangéliumot, arról sok-sok évszázada folyik a vita. Az ókeresztény apostoli atyák közül Római Kelemen korinthusiakhoz írt (általában Kr.u. 96-97-re datált) első levelében azt írja, hogy Pál „az egész világon tanította az igazságot, így jutott el nyugat határához, majd a kormányzók előtt halt vértanúhalált" (1 Kelemen 5,7). Az ún. Muratori-töredékben pedig ezt olvashatjuk: „Lukács a kedves Teofilosznak... kijelentést tesz... Pálnak a városból Hispániába való utazásáról is". Pál élettörténete az Apostolok Cselekedeteiben római börtönfogságáig tart. Meglehet, hogy onnan valóban folytatta missziói útját Hispániába, mielőtt újra letartóztatták, bebörtönözték, majd végül a Néró-féle üldözések idején (Kr. u. 64-ben) kivégezték. Élete alkonyán az utolsó missziói út volt a vágya, ez a nagy utazás. Néhányan kiszámolták, hogy ebben az időskori útitervben legalább 8 ezer kilométer megtételét tervezte. „Csendes légy, s az Úr vezet majd, / Míg sürögve futsz, szaladsz, / »Nem tudod, az Úr mit óhajt«, / Tennen vágyadnál maradsz" - énekeltük mi is egy éve az énekkarunkkal (Hallelujah! 233), nem tudva, mit hoz a holnap, ami tegnappá és mostanná lett. Egy 70 és egy 80 év körüli idős hölgy Afrikában (Kamerunban) halálos autóbalesetet szenvedett, eltervezett, új missziói útjukon elindulva. Fékhiba miatt szakadékba zuhantak. Vajon tragédia volt? A Krisztusnak szolgálók balesete, életáldozata sohasem tragédia! „Arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot, hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen" - írja Pál apostol a megelőző levél szakaszban a rómaiakak (Róma 15,15-16). „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt" - jelenti ki maga az Úr (Márk 8,35) Egy idős házaspár nyugdíjas éveire egy messzi tengerparti helyre utazott. Ott teniszeztek, golfoztak, kagylókat gyűjtöttek. Nos, ha ők halnak meg ebben a kényelmes önzésben, az a tragédia!  Sok idős ember megindokolja: jogom van rá, hogy már csak magammal foglalkozom.  A hívő ember soha ne gondolkozzon így! Például, hogy elköltözzön egy gazdag országba. Ajánlhatják: legalább vegyél ki egy kis szabadságot, hisz megérdemled! Talán néhányatokat az foglalkoztat, hogy hogyan élvezhetnétek a nyugdíjas éveket? Egy társai által álmodozónak tartott és lenézett lelkész többször emlegette másoknak, hogy Indiába fog utazni. Azok nem hitték. De ez a hűséges hívő valóban elutazott és 40 indiai nyelvjárásra lefordította a Bibliát és egyetemet alapított Indiában. A talentumok példázatában mind a két szolga csak néhány talentumot fektetett be a vállalkozásba. Ne hagyd, hogy valami letérítsen a jó útról, eltérítsen a jó tervtől! Isten adhat olyan vágyat a szívünkbe, amely megfelel az Ő akaratának. S ha ilyen vággyal akarunk szolgálni, az erőt is megadja hozzá.

II. Pál apostol tervei azonban nemcsak saját vágyaiból, hanem a gyülekezet által adott megbízásból is fakadtak. A misszió nem egy személy ügye, hanem a megbízó, a kiküldő gyülekezeté, amely kezdetben Pál apostol esetében az antiókhiai gyülekezet volt (Apostolok Cselekedetei 13,2-3). A Római levél írásakor pedig a makedóniai és akhájai (vagyis az észak- és dél-görögországi) gyülekezetek megbízása arra, hogy Jeruzsálembe vigye a szegények számára összegyűjtött adományokat. Azaz az első keresztyén anyagyülekezet szorul segítségre. Ez talán meglepő manapság, amikor többnyire arra tekint az érdeklődés, hogy a friss és életerős, új gyülekezeteket sokszorozott mértékben támogassák. „Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, hogy menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű ragadomány." (2 Korinthus 9,5) Tervezéseinkben meg kell fontolnunk, hogy mire van szüksége Isten egyházának. Talán imádságokra, talán látogatási utakra, talán hálaáldozati odaszánásra, talán adományokra

III. Pálnak volt olyan terve is, ami az élő Istentől származott. Megvalósulásakor nem is volt kétséges, hogy áldás alatt megy Rómába: „Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével megyek majd." Ha nem önző a tervezésünk, ha rácsodálkozunk és beleilleszkedünk ebbe az isteni tervbe, akkor szabadítást, vigasztalást és békességet nyerünk. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem." „Megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában." (Zsoltárok 23,4 és 56,14) „Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak." (Ézsaiás 57,18) Elisabeth Elliot (1926-2015) példája segít megérteni ezt a beleilleszkedést a jó tervbe: „Amikor Ecuador őserdejében éltem, rendszerint gyalog mentem mindenhová. Mindig jött velem egy vezető, aki ismerte az utat. Az ösvények gyakran patakokon és folyókon vezettek át, amelyeken át kellett gázolnunk, de néha magasan a víz fölött egy fatörzset fektettek keresztbe, amelyen át kellett kelni. Rettegtem ezektől a fatörzsektől. Szívesebben ereszkedtem volna le mély, fáradságos úton a szurdokba, hogy a másik oldalon újra felkapaszkodjam, az indiánok azonban rám szóltak: »Csak keljen át rajta, señorita!« - és ők könnyedén már a túlsó oldalon jártak. Én is mezítláb voltam, akárcsak ők, de ez nem volt elég. Féltem. A fatörzsről mindig lenéztem az alattam hömpölygő folyóra. Úgy éreztem, meg fogok csúszni. Falak tetején sem tudtam sosem jól egyensúlyozni. A fatörzs legyőzhetetlen akadálynak látszott. Vezetőm ilyenkor felém nyújtotta a kezét, és nekem csak kezének érintésére volt szükségem. Ha Isten a vezetőnk, bármekkorát csúszunk, meg tud tartani. Ha akarja, akkor a karjaiban is át tud vinni a veszélyeken." „Aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez." (Ézsaiás 49,10) Az Úr útját járva kaphatsz erőt, a Vele való kapcsolatban kell előrejutnod, hogy biztos terveid lehessenek! „Csak légy egy kissé áldott csendben: / Magadban békességre lelsz, / Az Úr-rendelte kegyelemben / Örök, bölcs célnak megfelelsz." (RÉ 274:3)