Digitális igehirdetés – 2020. április 12. Húsvétvasárnap

Húsvéti digitális igehirdetés - 2020. április 12. Húsvétvasárnap

- Gyöngyösön és szórványaiban -

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

AZ ANGYALOK DIADALMAS HÚSVÉTI KIJELENTÉSE

Alapige: Lukács 24,5-6 „Azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt?

Nincsen itt, hanem feltámadt."

Kedves igehallgató és Húsvétot ünneplő Testvéreim!

Húsvét napján ezt az evangéliumi igét olvassuk mi, magyar reformátusok. Igeversünk magyarázatához bevezetésként hadd idézzek egy kis történetet.

Egy férfi sétált az utcán, amikor észrevette, hogy egy kirakatban ott van egy csodálatos festmény Jézus Krisztus megfeszítéséről. Ott állt a festmény előtt, lenyűgözve, amikor észrevette, hogy egy kisfiú is vele együtt nézi a képet. A férfi megsimogatta a fejét majd igy szólította meg: „Fiam, tudod, hogy ez a kép mit ábrázol?" A fiú visszakérdezett: „Maga nem tudja? Ott van az a férfi, Jézus, és az a nő, aki sír, az az édesanyja. A többiek meg római katonák. Ők ölték meg." A férfi elmosolyodott és lassan tovább sétált. Pár pillanat múlva hallotta, hogy valaki fut utána. Akkor megfordult, és látta, hogy az előbbi fiú az. A kisfiú odafutott a férfihoz, és elakadó lélegzettel mondta: „Uram, uram!" Elfelejtettem mondani, hogy Jézus nem maradt halott!"

Ez a párbeszéd vigyen minket közelebb az evangéliumi párbeszédhez. Lukács evangélista a párbeszédek húsvéti híradását írja meg. Bár jószerivel csak a menny beszél. A földi szereplők, a tanítványok és az asszonyok nem nagyon. A menny diadalmas kijelentése van jelen ezekben a párbeszédekben, ezt kapjuk hírül. Ez a diadalmas kijelentés kiragad bennünket a halálon való töprengésből és merengésből. Mert ez a félelem, a haláltól való félelem sokakat egész életükben rabként tart, úgy mondhatom, hogy nemcsak sokakat, hanem mindannyiunkat. Ezt írja a Zsidókhoz írt levél Jézus haláláról és feltámadásáról: azért történt mindez, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak." (2,15) Hogyan emel ki ez a diadalmas angyali kijelentés a halálon való töprengésünkből?

Mi is ez a kijelentés? Az evangélium pontos fogalmazásában néhány szó. Ezt a kifejezést használja az ige: „szó". De az asszonyok és a tanítványok számára később ez kiáltássá változik, úgy beszélnek, mintha kiáltanák ezt a hírt (Máté 28,8, Márk 16,10, Lukács 24,34). Az utókor számára pedig ez az angyali kijelentés egyben írás is. Én is azt mondtam az előbb, hogy „meg van írva". Jeruzsálemben, a protestáns Charles George Gordon tábornok által felfedezett és feltárt sziklasír zárható faajtaján ez a felirat olvasható: „He is not here for he is risen" (azaz: „Nincs itt, hanem feltámadt!"). Ez az angyali kijelentés két dologról szól: az egyik az, hogy üres a sír, a másik pedig az, hogy Jézus nincs a halottak között. Elsősorban az utóbbiról szeretnék ma beszélni. Hiszen az életünket megfojtja a halál félelme, a halál jelenléte, a halál valósága. Talán többen úgy kelnek fel, hogy olvassák, hallgatják, hogy hányan haltak meg a koronavírus-járványban Magyarországon, Európában vagy szerte a világon. Az angyalok húsvéti szava, kiáltása (és írása) ebbe is beleszól: Jézus feltámadt, nincs a halottak között!

Kik mondják ezt a kijelentést? Lukács evangélista „férfiak"-nak nevezi a megjelenő alakokat. Amikor a tanítványok „tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában." (Lukács 24,4) A többi evangéliumban „angyal"-nak, illetve „angyalok"-nak nevezik őket (Máté 28,2,5; János 20,12). Érdekes, hogy Lukács evangélista később maga is angyalokról beszél, amikor felidézi ezt a jelenetet, ezt a szózatot (Lukács 24,23).

I. Ezek után először azt kérdezzük meg az angyalok húsvéti kijelentéséről: igaz-e ez a kijelentés? Valóban feltámadt-e Jézus? Sokan kétlik ezt, legyintenek, amikor erről beszélünk. Álmodozásnak, képzelgésnek, fantazmagóriának nevezik Jézus feltámadását és bennünket. Igaz-e ez a kijelentés? Jézus maga közel húsz alkalommal beszélt arról, hogy fel fog támadni! És amikor a zsidók jelet követeltek tőle, akkor egyetlen jelet mondott a kérdezőknek és kétkedőknek: a feltámadása jelét (Lukács 11,29-32). Minden tehát ezen az állításon áll vagy bukik, e köré épül a keresztyénség tanítása és Jézusnak minden kijelentése! A középpontban van ez a kijelentés.

A többi nagy vallás alapítója mind elporladt. Észak-India egyik falujának a piacterén prédikált egy misszionárius. Beszéde után egy mohamedán lépett hozzá és megvető hangon így szólt: „Remélem, nem tagadod, hogy mi, mohamedánok, olyan valamivel rendelkezünk, ami nektek, keresztyéneknek nincs." „És lenne mi az?" - kérdezte a misszionárius. „Ha mi Mekkába zarándokolunk, ahol Mohamed meghalt, megtaláljuk a koporsóját, amelyben még mindig ott fekszik. Ti, keresztyének, Jeruzsálemben csak egy üres sírt találtok." „Éppen ez a mi örömünk, hogy a mi Urunk és Megváltónk sírja üres." - válaszolta a misszionárius - „A ti Mohamed prófétátok halott, ezért fekszik még mindig a koporsóban. A mi Urunk nem halott, Ő él! Jézus sírja azért üres, mert feltámadt, és a mennynek és földnek teljhatalmú Ura!"

A többi nagy vallásalapító halott. A mauzóleumokba temetettekről is csalódottan elfeledkeztek a később élők. Még a leghíresebb illuzionista, aki azt mondta halála előtt (1926-ban) feleségének, hogyha van valamilyen módja a halálból való szabadulásnak, akkor ő megtalálja és kapcsolatba fog lépni vele, sem tudta beváltani ígéretét. Felsége tíz évig várta vissza hiába. Jézus „sok bizonyítékkal" igazolta is azt, hogy él - olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben (1,3). Ezek a bizonyítékok a jogi bizonyítékok legerősebbjei - a jogászok rámutattak arra, hogy Lukács evangélista milyen erős kifejezést használ második könyvének ebben a versében. Nézzünk egy párat ezek közül a bizonyítékok közül! Az ókor egyetlen szereplőjének haláláról sem tudunk annyi bizonyosságot, mint Jézus haláláról. És ez így van feltámadásával kapcsolatban is. Legalább tizenötször, tizenöt különböző történetben, olvassuk azt, hogy Jézus megjelent az övéinek. Josephus Flavius, a precíz zsidó történetíró ezt írja: „Ő volt a Krisztus... harmadnap feltámadt és megjelent hívei között". Amikor a későbbi korok Flaviusnak ezt a történeti állítását megpróbálták cáfolni, irodalmi elemzők rámutattak, hogy a korai iratok szó szerint idézik a történetíró feljegyzését. Az angyalok hirdetik, hogy a halál és élet döntő fordulata megtörtént. Az előbb említett XX. sz-i illuzionista, Hudini, nem találta meg azt a megoldást, azt a kiutat, amit a Szentháromság Isten hatalma véghez vitt! A Fiú azt tette, amit az Atya: hatalma volt letenni az életét és hatalma volt ismét felvenni azt (János 10,18). Megállapíthatjuk tehát, hogy az elhangzó angyali kijelentés nemcsak igaz, hanem diadalmas is: „teljes a diadal a halál fölött" (1 Korinthus 15,54). Jézus Krisztus tehát nem számít halottnak! Nem beszélhetünk - és nem is beszélünk - róla úgy, hogy Ő halott. Itt van közöttünk! „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18,20) „Ha Krisztus nincs velünk, / hiába könny és bánat, / úgy mit sem ér hitünk. / De Krisztusunk feltámadt, feltámadt, feltámadt!" (G.R. Woodward)

II. Második kérdésünk az angyalok híradásával kapcsolatban: kinek szól ez a diadalmas kijelentés? Az emberek tömegei közömbösek. Úgy gondolják: nekik ugyan nem szól. Pedig, ha egy családtagunk támadna fel, akkor bizonyára izgalomba jönnénk! Mint ahogy izgalomba jönnénk akkor is, ha valaki megtalálná a megoldást, hogy hogyan lehet visszajönni a halálból! Kinek szól ez a kijelentés? A tanítványoknak szól azért, hogy ébressze a hitüket. Luther ezt írja: „A húsvéti angyal prédikációjának lényege ez: Ti a sírban keresitek azt a Jézust, aki ma már egészen más. Ti megfeszítettnek gondoljátok, pedig már feltámadott a halottak közül. A halál birodalmában hiába keresitek. A helyet megmutathatom, ahova helyezték, de Ő maga nincs itt többé. Az ő neve most már az, hogy: »Nincsitt.«"

Mért akarják az emberek, hogy ne nekik szóljon a Jézus feltámadásáról való üzenet? Egy misszionáriusnak és egy néger királynak a története talán rávilágít erre. Robert Moffat misszionárius Dél-Afrikában egyszer Makaba királyt látogatta meg. Ott voltak vele a törzsfőnökök is. Amikor Moffat többek között a feltámadásról beszélt, a király izgatottan kiáltott fel: „Micsoda, a halottak fel fognak támadni?" „Igen, mind feltámadnak" - felelt a misszionárius (Jézus mondja: feltámadnak az örök életre vagy az ítéletre - János 5,29). „Ki hallott közületek ilyesmit?" - kérdezte a király az udvartartásától. Majd Moffat felé fordult:  „Atyám, én szeretlek téged. Szavaid édesek, mint a méz. Jelenléted kedves és üdítő. De amit a feltámadásról mondasz, az ijesztő! A halottak nem támadhatnak fel! A halottak NE támadjanak fel!" „Miért?" - kérdezte a misszionárius - „Egy ilyen nagy és bölcs király elzárkózik e nagy felismerés elől?" - kérdezte Moffat. A király erre meztelen karjával néhány mozdulatot tett, mint aki a dárdát forgatja, és azt mondta: „Ezekkel a kezekkel ezreket öltem meg. És ezek mind feltámadjanak?" Nencsak Afrikában félnek a feltámadástól.

Kinek szól az angyali diadalmas kijelentés? Az ördög arra törekszik, hogy ne ismerjük meg, ne ismerjük el a megoldást. Nisima egy japán kisfiú volt. Már egész kicsi korában komoly, gondolkozó gyermek volt. Engedelmes és szófogadó volt szülei iránt, és pontosan betartotta a nagyobbakkal együtt azokat az ünnepnapokat, melyeket bálványaik imádására szenteltek. Szülei ugyanis bálványimádók voltak. A kisfiú azonban már tizenegy éves korában sokszor elgondolkozott azon, hogy miképpen lehet olyan kis figurák előtt hajlongani és hódolni. Látta, hogy nap-nap után ételt és bort raknak a figurák elé, pedig azok sem nem esznek, sem nem isznak, sem mozogni nem tudnak. Nem tudta megérteni ezeket a furcsa dolgokat, és sokszor órákon keresztül töprengett magában. Meg akarta magyarázni magának, hogy mire is jók ezek az apró figurák. Tudnak neki segíteni, vagy tudnak magukon segíteni? Egyszer valahogyan pénzhez jutott, s rögtön elhatározta, hogy vesz rajta egy olyan kis figurát. Otthon a szüleinek egy egész sereg állt egy polcon, de ő próbát akart tenni az övével. Nem tette a többi mellé, hanem a kertben gödröt ásott, és beledobta. Betemette és napról napra kiment megnézni, hogy kibújt-e már a földből. Azt hallotta, hogy az első ilyen isten a földből kelt ki - miért ne kelhetne ki akkor az övé is? Egy napon egy vékony kis zöld szálat vett észre azon a helyen, ahova beledugta a szobrot. Mit jelent ez? Mégis életre kelt az eltemetett figura? Ásni kezdett - és mit talált? Egy kicsiny rizsszemet, mely a gödörbe hullhatott, és kicsírázott. De a figura ott volt mellette, élettelenül és mozdulatlanul, ahogyan eltemette. A fiú elszomorodott. A kicsiny rizsszemben volt élet, de ebben az „isten"-ben, akit mindenki tisztelt és imádott, nem volt. Érezte, hogy nagy tévedés volt mindaz, amit eddig tett és amit eddig hitt.

Kinek szól tehát az angyalok diadalmas szava? Az egész világnak szól. Mi, protestánsok, az üres sírra tekintünk. Számunkra él Jézus! Minden hívő ember számára él! És egyek vagyunk mindazokkal, akik így adják tovább a hírt: „Krisztus feltámadt!" „Valóban feltámadt!"

Egy propagandista szónok egy szovjet párgyűlésen egy órán keresztül szónokolt arról, hogy nincs Isten, és a keresztyéneknek nincs igaza. A pellengérre állított keresztyének egyike ekkor felkiáltott a teremben: „Khrisztosz voszkrész!" („Krisztus feltámadt!") és százan kiáltották a feleletet: „Voisztyinú voszkrész! („Valóban feltámadt!") Az egész propagandát ez az egy mondat lerombolta.

III. Jézus Krisztus feltámadt, és új élet forrásává lett az emberek lelkében! Tulajdonképpen ez a legnagyobb bizonyítéka Jézus feltámadásának. A Szentírás több mint 500 emberről beszél, akik tanúi voltak Jézus feltámadásának, akik látták Őt feltámadott testben. Ennek a nagy seregnek a lelkében óriási változás történt. Ezt úgy nevezzük, hogy „lélektani bizonyíték". A mi lelkünkben is lehet ilyen felkiáltása a boldogságnak! Így volt ez az én életemben is. Kicsi koromtól kezdve féltem a haláltól. Egyszer - talán egy moziban - kaptam egy olyan félelmet, hogy bezárul felettem a föld. Ez az álom, ez a gondolat újra és újra visszatért az életembe. Amikor először hallottam egy héten keresztül a Feltámadott Jézusról, és arról, hogy Jézus hogyan szólít meg személyesen, akkor azon a héten kaptunk egy kis igét egy kártyán. Mindenki más igét kapott. Nekem ez jutott: „Jézus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él! És aki csak él, és hisz énbennem, soha meg nem hal!" (János 11,25) Onnantól kezdve nincs halálfélelmem. A lelkemben a boldogság kiáltása tör fel!

Krisztus feltámadt! A sír, amely mutatja a feltámadást, nem a rettegés helye, hanem az élet helye! És példa a mi saját sírunkra nézve is! Azt üzeni nekünk tehát Jézus: „Ne féljetek!" (Márk 16,6) Mert én élek, én feltámadtam, ti is éltek, ti is fel fogtok támadni! (János 14,19)

Ma az angyalok híradásáról beszéltünk, a kijelentésük igazságáról. Nekünk szól és továbbadhatjuk! A kisfiú példáján okulva, akit a bevezetőben idéztem, remélem, hogy nem felejtettem el elmondani: Jézus nem maradt halott!"

Ámen.