Református Félóra Budapestről 15.-16.

"Jónás elment Ninivébe az Úr szava szerint kiáltott és ezt mondta: Még negyven nap és elpusztul Ninive." Jónás 3,4
Jónás próféta könyve voltaképpen egy akaratpróba. Egymásnak feszül Jónás akarata és az Istené. De végig ott van a kérdés minden esemény mögött, vajon melyik lesz az erősebb? Jónás még a halálba is képes beleugrani csak azért, hogy ne tegye meg azt, amit Isten akar. Fontosabb számára maga gyártotta identitása, mint bármi más. Azonosul azzal az énképpel, hogy "én vagyok az Isten elől futó ember..." Dobjatok be a tengerbe! - mondja a hajóskapitánynak. Aztán végül mégiscsak eljut Ninivébe, ahova Isten küldte. Prédikációjának hihetetlen hatása lesz, az egész város megtér. (Tovább az áhítat folytatásához)

"Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!" János 21,15
Jézus a Péterrel való párbeszédben úgy írja le az életet, mint amely akaratnyeréstől akaratvesztésig tart. Amikor fiatal az ember, azt a nagy tunikát, amit akkoriban hordtak gyorsan magára veszi, a fejen meghagyott nyíláson át könnyedén magára ejti, fogja az övét, és csípő felett jól megszorítja, aztán már mehet is. Mindenki pontosan látja a viseletén, hogy ő kicsoda. Ura az életének, nyilván a megadott körülmények között. Aztán az ember idősebb lesz, és már nem tud bebújni a ruhába olyan könnyedén. Meg kell küzdeni azért, hogy beletaláljon abba a lyukba, és szépen kisimuljon a ruha, de az övet még nehezebb szorosan megkötni, kell a segítség. Aztán az ember már nem megy amerre lát, és hiába van piros szegély a ruhán, hiába van a rang, ettől nem fog könnyebben szaladgálni. (Tovább az áhítat folytatásához!)