Istentisztelet 2016. december 31-én

Hang: kattints a képre!

 

(dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Préd 3,1-8

 

Kedves Testvérek!

 

Sokáig elfogadtam és szerettem ezt az Igét a nélkül, hogy nagyobb hatást gyakorolt volna rám.  „Mindennek megszabott ideje van". Értem. Isten szabja meg az események, a lehetőségek idejét.

„... megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." Ez is világos. Mi az ég alatt élünk. Isten elrendezte, rendben tartja a világ dolgainak folyását.

Aztán rájöttem, nem elég csak érteni az Igét és gyönyörködni benne. Használni kell. Illetve: meg kell engedni neki, hogy idejében működésbe hozza az életemben azt, amit kijelentett. Ha nem engedem meg neki, hogy akkor, amikor akarja, alkalmazza bennem az Ő Igéjének igazságát, akkor magamnak teszek rosszat, mert én leszek működésképtelen.

Az isteni Szó tehát nem csak gyönyörködésre adatott. Nem elég, ha kívülről fújjuk. Amit Isten ad nekünk, annak az idejét is meghatározza. Az istentiszteleten hallott prédikáció nem véletlenül hangzott el akkor, amikor éppen elmentünk a templomba. Aki itt van az istentiszteleten, az az Isten által kijelölt, az Úr által megszabott időben találkozott azzal a bibliai verssel, amit itt hallott.

A Magyarországon 429 évvel ezelőtt elfogadott Gergely-naptári év utolsó napján, ma délután, a mi templomunkban ezt adja nekünk Isten gyönyörködésre, megértésre, és használatra(!!): „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."

Isten azt akarja értésünkre adni, hogy nem tart minden örökké. A sírás sem, a nevetés sem. Amikor zökkenőmentesen folyik az életünk, könnyen azt hisszük, hogy ez így természetes. Reméljük, hogy mindig így marad. Aztán jön valami megrázkódtatás, és akkor meg azt hisszük, most már soha nem lesz jobb.

Ismerjük azt a kifejezést: Idővel megváltozik! Még meg is vigasztalunk valakit ezekkel a szavakkal. Olyankor úgy nézünk ki, mintha eszünkbe jutna, mintha élne bennünk az Ige: „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." De amikor nekünk mondják, nem akarjuk elhinni, hogy ránk is érvényes. Nem hisszük el, hogy tovább lehet lépni. De akkor sem hiszünk az Igének, amikor minden szépen növekedésnek indulna. Gyakran a jótól is félünk. Néha azért nem is következik be... Volt, amikor Jézus sem tudott csodát tenni a hitetlenség miatt.

Ezért BIZTAT az Ige. A jónak is vége szakadhat, mert nem kerülheted el a próbatételeket. Ne félj, ne nyugtalankodj, ne aggodalmaskodj! De ne is ringasd magad abban a tévhitben, hogy „Velem ez nem történhet meg!" Bármi megtörténhet veled. Nem biztos, de nem zárhatod ki.

Ne félj, de ne is aludj bele a jólétedbe! Így fog véget érni a fájdalom, amikor jönnek a „nem szeretem" idők, mert eszedbe jut: „Mindennek megszabott ideje van..."! A jónak is, a rossznak is.

Persze, ez kiválthatja belőlünk azt az érzést, hogy: Akkor meg tényleg hiába csinálok mindent, úgyis beleszól Isten. Miért ültessek fát, ha egyszer úgyis kiszárad, vagy kivágják? „Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének." Miért tanuljak meg kötni, horgolni, főzni? Miért tanuljak idegen nyelvet? Miért tanuljak meg egy szép éneket? Ha megérem azt a kort, úgyis elvesztem a képességeimet, nem tudok kötni. Idegen nyelve? Keresgélnem kell még a magyar szavakat is! Éneklés? Elmegy a hangom. „Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek."

Ezt a pesszimista megközelítést senki sem kerülheti el. Én azt hiszem, Isten határozottan úgy akarta, hogy ezek a gondolatok fussanak végig bennünk! És azért akarta így, hogy azt is végiggondoljuk, hogy ha mindennek megszabott ideje van, akkor mi értelme az egésznek? Aki ezt is megkérdezi Istentől, annak biztosan válaszolni fog.

„Én vagyok az értelme." Ez Isten válasza. Isten az életed eseményeinek értelme. Annak is Ő az értelme, ami 2016-ban történt veled. Minden napodnak Ő volt az értelme. Ő, aki tudta az idejét a táncodnak, a gyászodnak, a beszédednek, a hallgatásodnak. Ő az egész életed értelme. Mert ha nem, akkor mi? Akkor ki?

Az Isten adta időt méregetve az ember kiszámolta, hogyan lehet azt részekre osztani. Aránylag pontosan kiszámoltuk, mennyi egy év.

Kicsit hadd játsszam el, hogy riporter vagyok! Azt kérdezem tőletek, mi volt az értelme a 2016-os évnek?

Most mindenki próbált valami jóra gondolni. Szerényebben azt mondjuk: „Hát legalább annyi értelme volt!" „Nem fordultak rosszabbra a dolgaink." „Sokkal kevesebb bajunk volt, mint azoknak, akiknek ezt meg azt kellett átélniük." „Felszínen maradtam."

Ha tényleg történt valami előrelépés, akkor az előbb hálát adtunk valamiért. „Meggyógyultam." „Állást kaptam."  Megvigasztalt az Úr." „Beteljesült az álmom." „Jól haladnak a terveim."

Kedves Testvérek, én azt hiszem, ezek olyan dolgok, amiknek rendelt ideje volt. Ami megtörtént, amin keresztülmentél, annak 2016-ban volt az ideje. Ne feledd: Annak is rendelt ideje volt, ami nem történt meg veled!

Az események alapja, értelme azonban Isten volt. Mindenen, amin keresztül mentél, vele mentél keresztül. Változhat az egészséged. Javulhat, vagy romolhat. Változhat a megélhetésed. Feljebb léphetsz, de lejjebb is csúszhatsz. A „beteljesült álmod" válhat javadra vagy károdra. De, akár egyik percről a másikra, bármilyen helyzetbe, bármilyen állapotba, bármilyen körülmények közé kerülsz, annak az értelmét is Isten változatlan jelenléte, értelme adja meg. Az égvilágon, (az ég alatt a világon) semmi más állandó dolgot és élő személyt nem találunk, egyedül a változatlan Istent.

Úgy ismerjük Őt, mint Jézus Krisztus Atyját. Aki Jézus Krisztusban úgy jött le a földre, hogy meg lehetett érinteni. Látni. Hallani. Meg lehetett Őt szomorítani. Könnyezett. Meg lehetett ütni. Korbácsolni. Sebezni. Meg lehetett ölni. A testét. A lelkét azonban az ég fölött maradt Atya kezébe tette. Ezért él örökké.

De még testben is feltámadt. Azért, hogy valamit bebizonyítson nekünk. Azt, hogy nem kell félni Istentől. Újra jóban lehet lenni a Teremtővel. Az idő Teremtőjével. A számunkra is felajánlott öröklét megteremtőjével.

Azzal, hogy „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" nem akar megijeszteni minket. Nem „kikerülhetetlen sorsról" beszél. Azt akarja megtanítani nekünk, hogy minden csak egy ideig tart. De ha vége van, akkor a mindjárt azután elkezdődő percnek is Ő ad értelmet. A fájó időszaknak és a derű idejének is.

A fájdalom vagy a félelem ideje például felismerteti velünk azt, hogy amikor elmúlik, ideje van a hálaadásnak. A rossz napokban azt mondjuk: „Csak ennek lenne vége!" De amikor vége van, nem tudunk örülni annak, ami már nem rossz.

Pedig mennyi örömforrásra találnánk! És ha azokból innánk, mennyi mindent meg tudnánk előzni! Sok elkövetkező rosszat. Aki meg akarja keresni, az meg is találja az élvezetet valami szép látványban. Mondjuk: egy kisgyerek mosolyában. És megelőzi azt, hogy csúnyán, bántóan szóljon. Aki akarja, hallhat valami szépet. Ami kitisztítja a gondolatait. Rádióban. Utcán. Erdőben. Máris tisztábbak lesznek a gondolatai. Isten ad értelmet a falatnak, az illatnak, a mozdulatnak. Akkor, amikor ideje van.

Semmi nem tart örökké. Ezért van ideje a rendelt, és a megszabott idő megbecsülésének. Az értelmének. Isten jelenlétének.

Amikor tehát rosszul érezzük magunkat valami miatt, az nem biztos, hogy tényleg rosszat tesz nekünk! Isten megengedte valamiért. Valakiért. A te érdekedben. Ő jobb szülő annál, hogy mindent reád, a gyerekre bízzon. Amikor pedig jól érezzük magunkat, mindent el kell követnünk azért, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Amiért, amire adta az Úr. Abban az időben.

Nem szedegethetjük ki az életből csak azt, ami megtetszik nekünk.

Születés és halál..., ültetés és kitépés..., ölés és gyógyítás..., rombolás és építés..., sírás és nevetés..., gyász és tánc..., szétszórás és összerakás..., ölelés és tartózkodás..., megkeresés és elvesztés..., megőrzés és eldobás..., eltépés és megvarrás..., hallgatás és beszéd..., szeretet és gyűlölet..., háború és béke... mindegyik része az életünknek. Itt, az ég alatt.

Ahová Jézus egy napon eljön értünk. Elevenekért és holtakért. A Feltámadás napján pedig mi, akik elhisszük a mennyek és a föld Urának azt, hogy javunkra fordítja mindennek a megszabott idejét, majd megtapasztalhatjuk a jeruzsálemi Bethesda medencénél elhangzott kijelentését:

„aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem,

annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe." (Jn 5,24)

Isten áldja meg ma este ezzel az örömhírrel megalapozott, az elmúlt 366 napra emlékező hitünket és bizalmunkat! Ámen