Istentisztelet 2016. november 6-án

Kattints a képre! (Az istentisztelet hangfelvétele - próba)

(Kereskényi Sándor)

Lekció: Eszter 3,8.12-15; 4,3-14

Textus: Eszter 4,14/c

Szeretett Testvérek!

Kezdjük az elején! Kikről hallottunk az előbb? Ahasvérós király: perzsa uralkodó. Mordokáj: Jeruzsálemből elhurcolt zsidó férfi; a főszereplő, Eszter gyámapja. Eszter: zsidó lány, aki szépsége és a királyi udvarnak megfelelő magaviselete folytán Ahasvérós uralkodó felesége, királyné lett.

Valószínűleg Eszternek köszönhetően, gyámapja, Mordokáj állandó belépőt kapott a királyi udvarba. Mint jó zsidó, kiépíthette saját kapcsolatait, amit ügyesen kamatoztatott. Az informátorai elárulták neki, hogy két bizalmi ember merényletet tervez a király ellen. Több se kellett Mordokájnak! Irány Eszter, aki azonnal jelentette a dolgot. A merénylet meghiúsult.

Aztán színre lép Hámán. Ő a király első rangú udvari embere, aki előtt mindenkinek térdet kellett hajtania. Eszter gyámapja, Mordokáj erre nem volt hajlandó. Hámán e miatt annyira sértve érezte magát, hogy nem csak Mordokájjal, de az egész, Perzsiában lakó zsidó kolóniával végezni akart. Bemártja őket a királynál; kitalálja, hogy ezek a zsidók, a perzsák törvényeire fittyet hányva élik a maguk életét. Megkarcolgatja a király hiúságát: „Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király!", majd az uralkodó jóváhagyásával megszervezi a minden tartományra kiterjedő tömeggyilkosságot. Pánikszerű félelem tör a zsidókra. Először a fővárosban, majd mindenhol, ahová eljutnak a Hámán által szövegszerkesztett királyi rendelettel vágtató futárok. Természetesen Eszter is hamarosan megtudja, hogy a zsidóság böjtölve sír, majd tudomást szerez a meghatározott napra kitűzött, pontosabban: kisorsolt (púrim) mészárlásról. Gyámapja, Mordokáj üzenetet küld neki a hárembe: könyörögjön kegyelemért a királynál. Eszter kétségbeesetten visszaüzeni, hogy lehetetlen, mert még ő, a királyné sem léphet engedély nélkül Ahasvérós elé. Megfelelő felhatalmazás híján, mielőtt a közelébe jutna, a belső udvarban lévő testőrök azonnal végeznének vele. Mordokáj kurta válasza azonban gyökeresen megváltoztatja Eszter magatartását.

Mit üzent vissza a gyámapja? Azt, hogy ne higgye, hogy ő, Eszter megmenekülhet. Viszont, ha a zsidókat mégsem éri bántalom, meglehet, hogy, Eszter kerül veszélybe: „családoddal együtt elpusztulsz." Aztán egy kérdéssel fejezi be: „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?"

Aki régen, vagy még egyáltalán nem olvasta a történetet, annak elmondom, hogy a gonosz Hámán terve Eszter bátor, életét sem féltő közbelépése miatt meghiúsult. Olyannyira, hogy fordult a kocka; Ahasvérós király engedélyével „a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket...". Ennek részleteibe most nem megyünk bele; olvassuk végig a könyvet! Onnan azt is megtudhatjuk, mit ünnepelnek a zsidók a mai napig a Púrim (sorsvetés) ünnepükön, február-március környékén (mozgó ünnep).

Mi most ennek a kérdésnek kérjük el a ránk vonatkozó üzenetét: „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?" Körülnézek... nem, nem látok magunk között királynét. Márpedig Eszter az volt. Maga a perzsa király tette a fejére a koronát. (Eszter 2,17) Akkor mi közünk van ehhez a mozgalmas, de meglehetősen távolinak tűnő elbeszéléshez?

Annyi, hogy a Bibliában olvassuk. Isten írott Kijelentésében. Abban az írásgyűjteményben, aminek minden betűjében elrejtett valamit a Lélek. Isten Lelke. Eszter azt értette meg a gyámapja kérdéséből, hogy elérkezett az az idő, ami miatt ő, a kis zsidó menekült, az ismert világ egyik legnagyobb uralkodójának asszonyai közé került. Mi több, az első helyre!

Nekünk, nekem, neked mit kell megértenünk ebből a kérdésből? Hajszálnyival sem kevesebbet, mint akkor, Eszternek! Azt, hogy volt idő és lesz idő, sőt lehet, hogy most van az az idő, ami miatt eljutottál odáig, ahol, ami vagy. Vegyük le a kérdés második felét, felejtsük el a királynői méltóságot, és engedjük, hogy átjárjon minket a Szentlélek által újra megfogalmazott kérdés: „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e...?"

Folytassuk úgy, ahogy ebben az órában mindegyikünkre érvényes: „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e" el, ide, a templomba? Hm. Neked mit jelent ez az „éppen a mostani idők...?" Éppen a mostani időkben vagy itt; akkor, amikor annyira boldog vagy? Akkor, amikor elvesztetted az állásodat? Akkor, amikor mindenkit magadhoz ölelnél? Akkor, amikor büszke vagy és hálás a gyermekeidért? Akkor, amikor ilyen (örömteli, súlyos, kérdéses, megoldottnak tűnő) a család, a világ, az ország, a kapcsolatod helyzete? Akkor, amikor... folytasd csak!

„Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e" el, ide, a templomba? A te „mostani időd" miatt. Éppen ide, ahol Isten akarja megértetni veled, hogy nem a „sorszerűség" dobál ide és oda, nem a vitaminjaid éltetnek, hanem Isten tervrajzának rád vonatkozó részlete.

Rendben - mondod -, akkor halljuk, mit akar velem Isten? Nem, nem! Tőlem hiába kérdezed! Ezt a párbeszédet nem tudom megspórolni a számodra. Ezt Istennel kell lefolytatnod!

Ő engedte meg Eszternek, hogy eltitkolva nemzeti hovatartozását, szüzességét megőrizve, egy évi szépítkezés után eljusson a perzsa király háremébe, majd onnan, egészen a trónig! Isten elvezette a tettlegesség, a beavatkozás színhelyéig. Kellett valaki, aki megfelelő helyen és időben, kellő előkészítést követően több tízezer honfitársa szószólója lesz. Istennek Eszter kellett!

Istennek szüksége van rád! Azért vagy ott, abban az állapotban, ahová eljutottál. Akár lent, mint egykor Mózes (észvesztően nagy bukás volt egyiptomi hercegből Midján földjére menekülni, néhány kecske mellé..), akár fent, mint Eszter (menekült zsidóból perzsa királyévá emelkedni...). Sok-sok személy élet-hullámait végigcsónakázhatod, elolvashatod, végiglapozhatod a Bibliában. Nem találsz két egyformát. Olyat meg végképp' nem, akinek csak a jóból jutott.

Istennek szüksége volt Eszterre, és szüksége van rád! Nem mintha pótolhatatlanok lennénk. Isten milliónyi helyettest állíthat a helyedre, ha nemet mondasz arra, amit neked szánt. De éppen ez benne a felfoghatatlanul szép! Téged akar! Nincs ahhoz hasonlítható dolog, amikor az ember egyértelműen ráébred a hihetetlen kiváltságra: „Az Isten engem akar!"

Tehát, figyelj! „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e" el, addig, abba a helyzetbe, amiről nem is álmodtál? Ez fontos. Nem hiszem, hogy Eszter valaha is azt tervezgette, hogy egyszer majd kipróbálja, milyen lesz engedély nélkül bemenni a perzsa királyhoz, és annak ellenkezőjét kérni tőle, amit a miniszterelnöke kitalált. Eszter annak ellenére értette meg, hogy Isten őt választotta, hogy semmi kedve nem lett volt beállítani a királyhoz. Porcikája se' kívánta ezt az öngyilkossággal felérő merészséget.

De aki biztos benne, hogy Isten őt akarja használni, az hanyatt fordít minden ésszerű elképzelésének, és indul. Alkalmasint: az ellenkező irányba.

Eszter megértette a küldetését. Tudta, mivel néz szembe. Ezért kérte az összes fővárosi zsidót a háromnapos, teljes böjtre. Arra, amivel ő és szolgálóleányai is készültek a törvénnyel szembe menő találkozásra. A király előtti kéretlen megjelenésre.

Na, hogy érzitek magatokat, amikor Isten Lelke könyörtelen szeretettel, újra előrántja a kérdést és a szívedbe, elmédbe döfi: „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e" el... eddig?

Az életünknek vannak nyugodt, felkészülésre váró szakaszai. A kisebbségi lét, az árvaság ellenére ilyen volt Eszter növekedése, bizonyos fokú megalázottságának ideje: hárembe készülődni, a király feleségeként is arra várni, hogy szólítsa az ura, amikor kedve van hozzá, egyébként pedig, hetekig a belső udvarát is kerülje el. Mondhatni stabil egzisztenciával rendelkezett, de, mint kiderült, még nem teljesedett be a küldetése! Minden csak az előkészülete volt annak, amit Isten szánt neki. Az pedig aztán mindent felborított!

Egyikünk sem tudhatja, hogy előtte, vagy utána van-e már annak az első, vagy sok százat követő, utolsó szolgálatának, amire Isten várószobájában készülődik. Minden percet ott töltünk, amíg élünk! Várjuk, hogy Isten szólítson! Ott, az isteni váróban pedig, abban az egyben biztosak lehetünk, hogy a tétlenségünktől, vagy annak érzete miatti elégedetlenségünktől függetlenül: bármikor elérhet a hír: „éppen a mostani idők miatt jutottál" el idáig!

Félsz? Nem érzed magad alkalmasnak? Ne nyugtalankodj, az összes, potenciális félelmedből téged megszabadító Jézus segítségével még abba is belefoghatsz, amire - nélküle - tényleg alkalmatlan vagy! De vigyázz! Ha ott akarsz maradni, ahová az Ő segítségével eljutottál (mint Eszter), de semmi kedved ahhoz, hogy beteljesítsd azt, amiért eddig Ő életet adott neked, és minden körülményt megteremtve felkészített rá, akkor soha nem fogsz megszabadulni attól az érzéstől, hogy valami még hiányzik! Ismerős? „Mindenem megvan, gyakorlatilag semmire sincs szükségem, mégis hiányzik valami!"

Ezt a hiányt Ő akarja pótolni. Ezért élsz. Ezért, erre ad erőt. Annyit amennyi pont' ahhoz elég, ami rád vár. Ne másban gondolkozz! Ne akarj olyan lenni, mint - akárki! Isten nem adott két olyan embert a világra, akiknek ugyanazt a küldetést szánta volna. Rád van szüksége!

Engedj neki, hogy a te örömöd és az Ő öröme teljes legyen abban, ami ugyan a kettőtök dolga, de: mások javára, és az Ő dicsőségére! Ámen