Istentisztelet 2017. április 9-én

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Virágvasárnap

 

Lekció: Lk 19,29-38;41-45

Textus: Lk 19,32

 

Kedves Testvérek!

 

Amikor megkérdezem a hittanosaimat: „Mi történt Virágvasárnap?", fellendülnek a kezek, és akit felszólítok, már mondja is: Jézus bevonult Jeruzsálembe. Így van. De nagyon szegények maradnánk, ha megelégednénk ennyivel.

Azon a napon, Jézuson kívül sokan bevonultak Jeruzsálembe. A Páska ünnepre érkező zarándokok között volt, aki gyalog, volt, aki teveháton, volt, aki szekéren, volt, aki lovon, és biztosan voltak olyanok is, akik úgy, mint Jézus, szamárháton mentek be a város valamelyik kapuján.

Jézus bevonulása azzal kezdődött, hogy amikor már egészen közel voltak a városhoz, elküldte két tanítványát. A szomszédos faluba. Azt mondta nekik, hogy látnak majd ott egy kikötött szamárcsikót. Egészen fiatal állat; még nem törték be. Senki sem ült rajta. Oldozzák el, és vezessék oda hozzá.

A két tanítvány szó nélkül útnak ered. Ők már megtanulták, hogy jobb, ha azt teszik, amit a Mester mond. Előző nap még Jerikóban voltak. A város határában egy vak koldus kiabált az úton. Azt kérte, hogy Jézus adja vissza a szeme világát. Ő annyit mondott: „Láss!", és úgy lett. A vak koldusnak megnyílt a szeme. Úgy lett, ahogy Jézus megmondta.

Amikor beértek Jerikóba, akkora tömeg gyűlt össze a főutcán, hogy a fákon is lógtak az emberek. A fővámszedő, a dúsgazdag, kapzsi Zákeus is onnan bámulta őket. Jézus pont őt választotta ki. Felszólt neki, hogy másszon le, mert aznap nála szálltak meg. A fővámszedő házában! Úgy lett. Ahogy Jézus mondta. Hiába morogtak az emberek: „Bűnös embernél szállt meg!", Jézus nem bánta. Úgy látszik, amit megmond, az mindenképpen úgy lesz.

Most pedig, Jeruzsálem közelében, Sabbath másnapján azt állítja, hogy nyugodtan eloldozhatják azt a szamarat. Akik látják, biztosan meg fogják kérdezni: „Mégis, hogy gondoljátok? Miért oldjátok el azt a szamárcsikót?" Nem baj, Jézus azt mondta, elég, ha annyit válaszolnak: „Az Úrnak van szüksége rá."

És úgy lett. Ez is úgy lett, ahogy Jézus megmondta. Vihették a szamárcsikót. Azon már nem is gondolkoztak, mi lesz, ha valaki rá akar ülni. Még senki nem ült rajta. Egy szamárcsikót betörni azért nem kétperces munka! Nem baj, ez nem az ő gondjuk. Jézus ezt is megoldja majd.

Egyik tanítvány sem meri megkérdezni, minek ez a nagy felhajtás? Jézus eddig gyalogolt. Mindenhová gyalog mentek. Most meg szamarat kér? Szamárháton azok járnak, akik már megspóroltak egy kis pénzt. Nekik szinte semmi sincs. Azt a keveset is megcsapolja Júdás. Régen azok a királyok jöttek szamárháton Jeruzsálembe, akik győzelmet arattak az ellenségen. A szamárháton érkező királyt meglátták, és mindenki tudta: Vége a háborúnak! Nincs többé halál!

De Jézusnak mi köze van hozzá? Igaz, már háromszor mondta, hogy megölik, de harmadnapon feltámad. Ő is úgy értette, hogy nincs többé halál? Rajta még a halál sem győz? Ő is győzelmes király? Ezt nem értették a tanítványok.

Nem is gondolkoztak tovább rajta. Nekik elég volt annyi, hogy „mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik." Persze, hogy megkérdezték tőlük a szamár gazdái, mit csinálnak. Ők azt mondták, amire Jézus tanította őket: „Mert az Úrnak van szüksége rá." Eloldozták a szamárcsikót, és odavezették Jézushoz.

Kedves virágvasárnapi testvérek! A történetnek ennél a részénél jó, ha emlékeztetjük magunkat valamire. Nekünk is van tulajdonunk. Ha nem is szamarunk, de akármi, amire Jézusnak szüksége van. Ő ezt néha bejelenti. Igazából, minden az övé. A földön nincs olyan dolog, amit ne a teremtett világ valamelyik részéből állítanánk elő. A világot pedig Jézus Atyja teremtette. Mi szépíthetjük, elvehetjük, használhatjuk a világ termékeit, de ez nem változtat azon, hogy a tulajdonos: Isten. Az Atya Isten, a testté lett Isten, és a Lélek Isten.

Mindenünk, amink van, az Úré. Természetes, hogy néha használni akarja azt, amit kölcsön adott nekünk. A balatoni vízibicikli kölcsönző tulajdonosa akkor használja a vízibicikliket saját céljára, kedvére, amikor akarja. Jézus talán két óra hosszáig használta azt a szamárcsikót. Utána biztosan visszaküldte.

Engem is használ most. Valamikor megmondta, hogy adjam oda neki a hangomat. azon keresztül akarja elmondani nektek az üzenetét. Most húsz percig használ. A kérdés az, hogy utána én mire akarom használni, amit kaptam? A kérdés az, hogy az istentisztelet után, aki hallotta Isten akaratát, mire használja majd a megszerzett ismeretét? Használhatjuk a magunk javára, terveinknek megfelelően, de tudnunk kell, hogy Jézusnak is terve van vele. És az lesz, úgy lesz, ahogy Ő megmondta. Mindig úgy van.

Akkor is úgy van, ahogy Ő megmondta, amikor már előre látja, hogy baj lesz belőle. Előre tudja, mikor hozunk rossz döntéseket. Miután megmosta a tanítványok lábát, kijelentette, hogy nem mindnyájan tiszták. János evangéliumában találjuk megírva: „tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták." Azt is tudta és háromszor bejelentette, hogy majd megölik. És úgy lett. Azt is hozzátette, hogy harmadnapon feltámad. Ez is beteljesedett. Amit Jézus megmond, az úgy lesz.

A bevonulás után eltelik öt nap, és a Sabbath kezdete előtt néhány órával keresztre feszítik Jézust. A királyok Királyát, aki békességet hozott. Nem csak Jeruzsálembe. Nem csak a zsidóknak. Az egész világnak. Isten békességét jött meghirdetni. A bűnbocsánattal kéz a kézben járó megnyugvást. Isten haragjának végét. Az örök élet esélyét minden ember számára.

Virágvasárnap után öt nap, és Jézust megkoronázzák. Tövisekkel teli gallyakból font korona hasít a fejbőrébe.

A Békesség Királyát megkorbácsolják, kivégzik és táblát akasztanak a feje fölé. A vád olvasható rajta: A názáreti Jézus, a zsidók királya. Felségárulás. Poncius Pilátus ezt az egyetlen vádat találta megalapozottnak. Ezt a római jog is alátámasztja. Felségárulásért halálos ítéletet jár. A zsidókkal egyezséget kereső hivatalnok nem talált más bűnt a názáreti Jézusban. És ezzel együtt, minden úgy lett, ahogy azt a názáreti előre megmondta.

A hozsannázó, pálmaágakat vágó, ruháikat útra terítő zsidók mást akartak.

Azt hitték, hogy végre olyan királyuk lesz, aki mindenki felett uralkodik. Olyan király akartak látni Jézusban, aki nem ötezer embernek ad kenyeret és halat, hanem az egész zsidó hadseregnek, amelyik majd egész Palesztinából eltakarítja a rómaiakat.

Azt hitték, Jézus olyan orvos-királyként működik majd a győzelem után, aki mindenkit meggyógyít. Nem lesz betegség Izráelben!

Jézust olyan királynak akarták, aki majd feltámasztja a honvédő harcok során elesett katonákat. Ha meg tudta tenni Lázárral, Jairus lányával és a naini özvegy fiával, akkor majd megteszi a hősökkel is!

Jézus szamárháton közeledett a városhoz. Felnézett a falakra. Végignézett az őt ünneplő sokaságon. Látta a ruhákat, amiket eléje terítettek az útra. És sírni kezdett: „Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!"

A körülötte álló tanítványok lesték a szavait. Hiszen tudták, minden úgy lesz, ahogyan a Mester megmondja. Nagyon megijedhettek. Mert a várost sirató Jézus azt mondta: „ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted... kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."

Ez is úgy lett. Úgy, ahogyan Jézus megmondta nekik. Harminchét évvel később hetvenezer légionárius veszi körül a várost. Tizenhárom-ezren védik Jeruzsálemet. A rómaiak először kiéheztetik a lakókat, majd elfoglalják várost. Földig rombolják, és a romokat is felgyújtják. Nincs több áldozás, nincs többé Templom. Azóta sem. Úgy lett, ahogy Jézus megmondta. Sírva.

Kedves Testvérek! Virágvasárnap a síró ujjongás ünnepe. Jézus sír, a tömeg ünnepel. Jézus látja azt, ami van, és azt, ami lesz. A Jézust ünneplők látják azt, ami van, és azt, ami szerintük lesz.

 

Virágvasárnap a kijózanodás ünnepe. Nem a részegségből. Az majd azok között lesz, akik a négy szabadnapot arra használják.

Virágvasárnap a hamis képzelgésekből, a hamis vágyakból és a hamis Jézus-hitből akar kijózanítani minket.

Virágvasárnap a győztes Királyt vetíti elénk. Azt, aki legyőzte a halált. Végérvényesen.

 

Minden úgy volt, és minden úgy lesz, ahogyan Ő megmondta.

 

Csak el kell hinni: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."

 

Ezzel a hittel készüljünk Húsvét szent ünnepére! Ámen