Istentisztelet 2017. december 17-én

Hang: kattints a képre!

Advent III.

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 1,11-16; 57-60;66;80; 3,2-3;18-20; Mt 14,6-13

Textus: Lk 7,28

Szeretett Testvérek!

Ez nem hangzik túl logikusan! Mi ez a „...senki nem nagyobb..., de aki a legkisebb az nagyobb..."? Miről beszél Jézus? Kit hasonlít, kihez? Két hasonlítási alapja van. (1) Azok, akik asszonytól születtek, és (2) azok, akik Isten országában vannak.

Nézzük az elsőt! Jézus azt mondta: „hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál". Az emberiség történetében az addig születettek közül Keresztelő János volt a legnagyobb. Nem az uralkodók, nem a tudósok, nem a bölcsek, nem a hadvezérek, még csak nem is Mózes, Dávid király, Illés próféta, vagy a názáreti Szűz Mária, hanem: Keresztelő János.

Miért kapta Jézustól ezt a kiváló minősítést? Mert az összes, addig a földön élt ember közül ő volt az a próféta, aki saját szemeivel láthatta meg azt az Istent, akinek az eljöveteléről beszélt. Ő volt az, aki a Jordán partján megjelenő Jézusra mutathatott: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" Róla beszéltem! Őt, Keresztelő Jánost hatalmazta fel Isten arra, hogy elmondhassa: „Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia." (Jn 1,29.34.) Nem lehet hát kétségünk a felől, hogy Isten szolgáinak sorrendjét tekintve, „senki nem nagyobb Jánosnál"!

Pont. Akkor, ott, amikor Jézus ezt mondta, az emberiség történetének egy szakasza véget ért. Addig Keresztelő János volt a legnagyobb. Azért, mert ő jelenthette be az emberek között emberré lett Isten, Jézus tanításának kezdetét. Onnantól kezdve azonban minden megváltozott! Keresztelő János után van továbblépés.  Elérkezett a világtörténelem, sőt: az üdvtörténelem, vagyis az isteni kronológia következő időszaka. Az Isten Országa. Jézus mondta el, mi az. Mihez hasonló. Olvassátok el az erről szóló példázatait, amikor a szántóföldben elrejtett kincshez, a gyöngyöket kereső kereskedőhöz, a tengerbe vetett hálóhoz (Mt 13,44-52), a magvetőhöz (Mt 13,24), a mustármaghoz (Mt 13,31), a kovászhoz (Mt 13,33) és még annyi minden, könnyen érthető példához hasonlítja a mennyek országát!

Kik azok a „legkisebbek" Isten országában, akik nagyobbak Keresztelő Jánosnál? A lelki szegények. A boldog, megüresített lelkűek, a lélek koldusai, akiknek magára Jézusra van szükségük. „Övék a mennyek országa". (Mt 5,3) Isten Országának boldog legkisebbjei azok, akiket az igazságért üldöznek. „Övék a mennyek országa". (Mt 5,10)

Ők juthatnak be oda. Ott a helyük. A gyerekekkel, és az Isten iránti töretlen, tiszta, gyermeki bizalmat újra megtaláló emberekkel együtt. „ilyeneké a mennyek országa" - jelentette ki Jézus. (Mt 19,14) Aztán olyanoké, mint a tíz szűz közül az az öt, akik voltak olyan okosak, hogy előrelátóan, lámpásaikban olajjal, fénnyel várták a vőlegény érkezését. (Mt 25,1-13)

Érkezését? Igen! Isten országa „eljön"! Mikor érkezik? Készülni kéne' rá, nem? Hát, jó lenne, de Jézus azt mondta: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná." (Lk 17,20) Jó, nem tudjuk, mikor jön el, de azt legalább megmondhatta volna, hogy hová? Hol várjuk az Isten országát? Vannak, lesznek olyan próféták, akik tudják a helyszínt? Nem. Jézus ezt is kizárta: „Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van!" Akkor mit tudhatunk róla? Azt, annyit, amit jónak látott kijelenteni. Na, halljuk! "... az Isten országa közöttetek van!" (Lk 17,21) Ezért nem lehet rá készülni. Mert már itt van. Közöttünk. Isten országa már most élhető! Megélhető.

De jó lenne felismerni! Hát, lehet! Isten országának ismertetőjelei vannak. Mint ahogyan észrevesszük, hol, mikor vannak „pokoli állapotok", „pokoli helyzetek", úgy Isten országának harmóniája, békessége, állapota, helyzete is megtapasztalható.

Keresztelő Jánosnál nagyobb ember nem volt addig, de őt drámai kegyetlenséggel, hidegvérűen lefejezték. Még az előtt, hogy a Jézussal megérkezett és bejelentett Isten országát megtapasztalhatta volna. Jézus megüzente neki: „Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem" (Lk 7,22-23), de János ezt már nem érzékelhette a börtönből.

Mi azonban: igen! "... az Isten országa közöttetek van!" Te, aki a közöttünk lévő Isten országába jutottál, légy bár a legkisebb is; nagyobb vagy Keresztelő Jánosnál! Merészen hangzik, ugye? Ne félj elfogadni, ne félj elhinni, hiszen maga Jézus mondta!

Hogy lehet ez? Hogy lehetsz nagyobb Keresztelő Jánosnál? Úgy, hogy többet tudsz nála! Nézzünk vissza a tudomány történetébe! Amikor Arkhimédész, az úszó testekről értekezve leírta a felhajtóerő törvényét, akik ismerték, őt tartották a világ legnagyobb természettudósának. Ma a 14 éves iskolások is kívülről fújják: „Minden vízbe mártott test annyit veszít a súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya". Amelyik általános iskolásból fizikus lesz, az öt év múlva, már az egyetemi felvételin, a legkisebbként is sokkal többet tud fizikából, mint amennyit az egykori legnagyobb, Arkhimédész ismert.

William Harvey új korszakot nyitott az orvostudományban, amikor az 1600-as évek elején megírta a vérkeringésről szóló első munkáját. Igazán nagy ember volt. Ma már a gimnáziumi biológia felvételihez sem lenne elég annyi, amennyit ő tudott.

Te, aki otthon előveheted a Bibliádat; te, aki a gyülekezetben hallgatod a prédikációt; te, aki egy nap megértetted, kicsoda Jézus Krisztus; te, aki utána nem sokkal úgy döntöttél, hogy megpróbálod követni őt; te, akárha a legkisebbnek is tartod-, de Isten országának a lakójának vallod magadat, nagyobb vagy Keresztelő Jánosnál! Nem több, nem különb, nem jobb, nem „hívőbb", hanem: nagyobb!

Nagyobb! Az evangélium sokatmondó görög szaváról mértékegység előtagot neveztek el: Mega. A nagyságon kívül, oly sok minden mellett kiterjedést is jelez. Ezzel talán közelebb jutunk a megértéshez. Isten országának lakói azért nagyobbak Keresztelő Jánosnál, mert a tudatuk, a szent ismeretük kiterjedése szélesebb, mint amilyen az övé volt. Keresztelő János tudta, hogy Jézus a bűnökből megváltó Isten megtestesülése. Azt viszont nem láthatta, miként csinálja majd az egészet. János már nem élt akkor, amikor Jézust keresztre feszítették, majd feltámadt.

Te, aki már örömmel el mered mondani, hogy „Jézust helyettem feszítették meg, és a feltámadása az én feltámadásom biztosítéka is, és én most már ebben a hitben akarom leélni az életemet", te, ezzel a szélesebb kiterjedésű tudattal „nagyobb" vagy Keresztelő Jánosnál.

Az utóbbi hónapokban, amikor a Reformációra emlékeztünk, csendes hálával végigélt, vagy mesterséges ünnepélyességgel felfokozott alkalmak során, ritkán hangzott el, hogy az igazán, tiszta szívből megbecsült reformátoroknál tovább jutottunk. Legalábbis, ha a reformáció az, aminek valljuk, így kell történnie. Keresztelő János is reformátor volt a maga korában, de mi lett volna, ha nála megáll a megtérésre hívó szó? Jánosnak is megvolt a szerepe, de Jézus híradása azért mégis csak több volt! A bűnbánatnál, de még a megtérésnél is: több: a szeretet, és nagyobb: az öröm! A legkisebb református, aki örülni tud az evangéliumnak, nagyobb annál, mint aki leragadt a bűn mélységéről és a kárhozatról szóló híradásnál.

Végtelenül hálásak vagyunk hitvalló őseinknek, de hiszem, hogy ők is akkor lennének elégedettek, ha például Kálvin Jánosról is úgy tudnánk beszélni, mint ahogyan azt egy lelkész megfogalmazta: „Köszönjük, hogy akkor felemelkedtél a csúcsra, de ugye megengeded, hogy akár a te válladra állva is, még magasabbra menjünk, hogy messzire lássunk."

A közöttünk lévő Isten országában élő testvéreknek kötelessége „élvezni" azt a többletet, ami több, nagyobb, teljesebb, mint az útkészítő Keresztelő Jánosoké.  A mi evangéliumunk, - mondom magyarul: örömhírünk - nagyobb, terjedelmesebb, mint Keresztelő Jánosé. Mi már tudunk az úrvacsora közösségéről, a nagypénteki keresztről. Mi már olvastuk, hallottuk, hogy hiába keresték Jézus holttestét. Mi már arról is beszélhetünk, hogy a testben feltámadt Jézus, miután még negyven napig beszélt a tanítványaival felment a mennybe, de ugyanúgy fog eljönni (advent!), ahogy néhányan látták, amint a felhő mögött eltűnt a szemük előtt.

Keresztelő Jánosnak megadatott, hogy elmondja: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta." - Jézuson. (Jn 1,32) Mi pedig el tudjuk mondani, hogy volt Pünkösd is, amikor az a Lélek, aki megnyugodott Jézuson, kiterjedt az egész földre. Attól kezdve pedig millióknak megadatik, hogy annak a bizonyos Léleknek a formájában maga Jézus költözzön beléjük! „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20)

Mi értelme volt Keresztelő János életének? Mi értelme volt annak, hogy a pusztában élt? Mi értelme volt annak, hogy harminc évesen lefejezték, mert egy sértődött anyuka abban a helyzetben volt, hogy egy nyálát csurgató uralkodó esküdt tett bájosan táncoló kislánya kívánságának teljesítésére?

Keresztelő János életének értelme Jézus befogadásának előkészítése volt. Mi értelme a te életednek azon kívül, hogy tisztességesen elvégzel annyi feladatot, amennyire erőt, képességet kaptál Istentől? A te életed értelme ugyanaz, mint a Keresztelőé. Királyi vendég eljövetelét kell bejelentened. Azzal a többlettel, hogy Ő, aki már egyszer eljött Betlehembe, újra megérkezik majd. Ő mondta. Erre készüljetek! Így örüljetek! Ámen