Istentisztelet 2017. december 26-án

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Lekció: Mt 2,13-18

Textus: Mt 2,13

 

Kedves Testvérek!

 

Vége a karácsonynak. Azok a vendégek, akik az egyik betlehemi fogadó istállójában húzták meg magukat, nagyon gyorsan továbbutaztak.

A csodálatos születés, pásztorok és messziről jött bölcsek hódolása után a világ visszatért a régi kerékvágásába.

Heródes a zsidók királya megharagudott. Nem tért vissza hozzá azok a keletről érkezett delegáció, amelyik korábban nála járt és a zsidók királyának születése felől érdeklődött. Ez felséggyalázás! Meghívta őket; azt mondta nekik: „Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" De nem adták a tudtára. Heródes hiába várta az üzenetet. Hiába várta a hazafelé utazó bölcseket. Megtagadták a király parancsát, és Kikerülték Jeruzsálemet.

Heródes a saját kezébe vette a dolgokat. Nem tudja, ki született meg Betlehemben, de senki nem fogja veszélyeztetni az ő szépen kiépített hatalmát. Róma tudtával viseli a zsidók királya címet. Senkinek sem fogja odaajándékozni ezt a címet, ami olyan sok pénzbe, megalkuvásba került neki.

Kiadja a parancsot a katonáinak. Betlehemben, és egész környékén, gyakorlatilag Jeruzsálem határáig menjenek be minden háza. Kutassák fel az összes barlangot. Kérdezzenek ki minden kereskedőt, pásztort, bábaasszonyt. Az utóbbi 2 évben született gyerekeket találják meg, bárhol is legyenek, és öljék meg őket. Az ő trónjára ne ácsingózzon valami vidéki kölyök!

Közben az Úr angyala megjelenik Józsefnek. Éjszaka, álmában közli vele a riasztó hírt, és az azzal kapcsolatos tennivalókat: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."

József már megtanult engedelmeskedni. Isten kijelentése nem választási lehetőség, hanem igazság. Azonnal útra kelnek a dél-kelet felé vezető úton Egyiptomba.

Egyiptom neve rosszul csengett a zsidók fülében. Egyiptomban először menedéket találtak őseik, Jákób utódai, de utána rabszolgák lettek. Egyiptomból szabadította meg őket Jákób, Izsák és Ábrahám Istene. Egyiptomból Kánaán felé menet lettek néppé. A nekik adott föld felé vezető úton, a Sinai hegynél kapták a Törvényt. Minden áldás akkor történt, amikor Egyiptomból mentek Kánaán felé. Nekik, Józsefnek, Máriának és Jézusnak viszont az ellenkező irányba kell menekülniük. Izráelből, Egyiptomba.

A karácsonyi pillanatok sokáig elevenek bennünk. Nagyon át tudjuk érezni József és Mária örömét. A meglepetések, ujjongások után azt is, amit a szent szülők. Karácsony után újra hétköznapok következnek. Karácsony nem azért van, hogy utána már ne legyen semmi baj. Karácsony nem jótállási jegy a bajok elkerülésére.

A kis Jézushoz látogató bölcsek nem látták már a csillagot. Siettek. Hátratekintgettek, vajon nem üldözi-e őket Heródes testőrsége? Vajon átjutnak-e a határon? Látták a megszületett Urat. Tisztelegtek előtte. De vissza kell menniük oda, ahonnan jöttek. A pásztoroknak is a mezőn volt a helyük. Mások, náluk gazdagabb emberek juhait őrizték. Még a fülükben cseng az angyali szózat és a felragyogó éjszakai ég. A birkák azonban bégetnek. A kicsikre még jobban oda kell figyelni. A vemheseknek segíteni. A betegeket gyógyítani. Az elkóboroltakat felkutatni.

Karácsony után elutaznak a rokonok. December végén, vagy vízkeresztkor elalszanak a gyertyák. A karácsonyfák az utcára kerülnek. Nehéz ébren tartani a téli sötétségben a világosság, a fény, az öröm, a meghitt pillanatok hangulatát.

József és Mária Egyiptom felé siettek. Erőltetett menetben. Nem a piramisokra voltak kíváncsiak. Nem a Nílust akarták látni. Nem a Vörös tengeri nyaralóhelyeket célozták meg. Menekültek. A kicsiny Jézus életét mentették. Isten mondta nekik, hogy ez a követező dolguk.

Isten mondta nekik. Az Úr angyala figyelmeztette Józsefet. Mi következik ebből? Az, hogy Isten vigyáz rájuk. A féltékeny király haragja Isten ellenes cselekedet volt, de nem veszélyeztethette Isten tervét. Jézusnak, Máriának és Józsefnek épségben kellett megúszni Heródes dühkitöréseit.

Az Úr angyala szólt álmában Józsefnek. Soha nem hitte volna, hogy Mária Szentlélektől fogant gyermekének élete azonnal veszedelembe kerül. De így volt.

Jézus Krisztus sem kerülhette el a magából kikelt, gyermekek és szüleik ellen forduló uralkodó őrültségét. Jézusnak azonnal találkoznia kellett az eszét vesztett ember haragjával.

 

De amikor úgy tűnt, hogy elhagyja őket az Úr, Ő akkor is velük volt. Menekülés közben is. A kiszolgáltatottság útján is. A nincstelenség közben is. A máról-holnapra élünk állapotában is. József és Mária ebben a hitben szedelőzködtek és rohantak. Kezükben Jézussal.

A kis Jézus nem csak a hódolatot fogadta ebben a világban. Része volt abban is, amit a kétségbeesett házaspárnak kellett átélnie. Jézus beleszületett a nyomorúságba, a kilátástalanságba. Magával hozta Isten ajándékait és az emberekhez való jóakaratát, de számolnia kellett a visszautasítással.

Karácsony közvetlen folytatásával Isten arra emlékeztet minket, hogy akár tetszik, akár nem, a Heródesek és a nekik szolgáló gyilkosok is a világban élnek. A betlehemi istálló néhány óra járótávolságra van az uralkodó palotájától, és a a Golgota hegyétől.

A betlehemi bölcsőt és a golgotai keresztet is a környéken nőtt fából faragták, ácsolták.

Jézusnak a hódolattól a kínokig vezetett az útja. Így élte végig a mi életünket. Így vett részt az ember életében. A végén így vette ki a részét az ember halálából is.

És azzal együtt, magát a halált is kivette az életünkből. A földi pályafutás után ugyan megtörténik velünk, de nem kell, hogy aggódjunk miatta. Mert az élet tovább folyik. Az életet elvehetetlenül megszerezte nekünk a menekülő, hazatérő, ünnepelt és üldözött, Hozsannát, majd keresztszöget kapó Jézus.

Senki sem tudja, hogy a jeruzsálemi dombon lévő kereszten függve milyen irányba látott Jézus. Lehet, hogy délre, Betlehem felé. Ahol született. Vagy északra, Názáret felé, ahol felnőtt? Keletre, ahonnan a neki hódoló bölcsek érkeztek? Nyugatra, ahonnan a halálos ítéletét aláíró Poncius Pilátus kapta a kinevezését?

Nincs jelentősége. Jézus mindenkit látott. Mindenkit, aki bűnei kiváltására szorult, abban reménykedett, és abban hisz ma is. Szemében és szívében velünk halt meg a férfivá növekedő kicsiny betlehemi gyermek.

A fiatal názáreti lányból kereszt mellett összeroskadó édesanyává vált Mária eltemette a fiát. Gyásza azonban örömre fordult, mert harmadnapon nem találták a holttestet. Ő viszont találkozott a feltámadt Jézussal. Azzal, akivel egykor a karjaiban rohant Egyiptomba.

Azon az éjszakán csak ketten tudták, ki az a csodálatos gyermek. Azóta a megszabadított világ minden kontinensén vallják, hogy egyedül Ő az út, az igazság és az élet.

Ezt erősíti meg az úrvacsorai közösségben, és aki ezt hiszi, az nem lesz egyedül semmilyen bajban, egyetlen küzdelemben sem.

A karácsonynak még sincs vége! Velünk az Isten! Ámen