Istentisztelet 2017. január 22-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: 1Tim 1,18 -2,6

Textus: 1Tim 2,1-2

Szeretett Testvérek!

Néhány hét híján tizenhat évvel ezelőtt iktattak be a Honvéd téri egyházközség lelkészi tisztségébe. Aki itt volt emlékszik rá, aki nem vett még részt ilyen alkalmon, annak mondom, hogy a szertartásnak van egy része, amikor a meghívott lelkészek valamelyik bibliai verssel áldást mondanak a szolgálati helyét hivatalosan is elfoglaló társukra. 2001 februárjában egyik kollegám érdekes meglepetéssel szolgált. Akkor már régóta ismert engem és Líviát. Kezét a fejemre helyezte, és a következő Igét olvasta fel a Példabeszédek könyvéből: „Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura (férje) szívből bízik benne...". (Péld 31,10 -11.)

Már akkor, és azóta sokszor végigfutott a fejemen, hogy micsoda ívet futnak be az ember érzelmei a szerelemtől kezdődően, a szereteten keresztül a bizalomig. A szerelem ellenőrizhetetlen érzelem. A szeretetet már lehet táplálni, erősíteni. A bizalom, két ember kapcsolatának csúcspontja viszont megint csak ajándék. Elhatározhatom magamban, hogy bízom a társamban, de ha a bizalom csak az akaratom terméke, és nem a szívemből, a meggyőződésemből fakad, akkor majdnem hiábavaló.

A Példabeszédek könyvét az a Salamon király írta, akiről azt olvassuk a Bibliában, hogy volt neki „hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége". (1Kir 11,3) Ezer asszony tartozott az egészen szoros ismeretségi körébe. Elég hitelesnek tűnik hát Salamon sóhaja: „Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura (férje) szívből bízik benne...". Kiben bízhatott Salamon? Melyik feleségében? Akit az Úr rendelt mellé, vagy azokban, akik „más istenekhez fordították" a szívét, ami odáig vezetett, hogy a következő nemzedék idején kettészakadt az ország? A válasz egyértelmű.

Nem tudom, kik, hányan imádkoztak Salamonért. A királyért, Dávid fiáért, akinek elképesztő gazdagságot és békességet adott az Úr.

Ezer évvel később, Pál apostol olyan fontosnak tartja a „minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért" tartott imádságokat, hogy a Timóteusnak írt levelében ezt veszi előre. „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért...".

Alig merem megkérdezni. Ide tartom a Bibliát magam elé, és erre hivatkozom: Ha nem is „mindenekelőtt", de szoktatok imádkozni az éppen hivatalban lévő köztársasági elnökért? A miniszterelnökért? Minden „feljebbvalóért"?  A polgármesterért? Ahogy kimondtam a tisztségeket, úgy láttam rajtatok apró biccentéseket és összeráncolt, rosszalló tekinteteket.

Mielőtt bárki kimenne, megint mutatom a hivatkozási alapomat (a Bibliát). Tíz évvel ezelőtt is ezt kérdeztem volna. Pedig akkor más vezetőink voltak. A városnak, az országnak és a világnak is. Húsz évvel ezelőtt, a Reformáció korában, és a levelet olvasó Timóteus efézusi otthonában is ez volt a kérdés. Imádkozom-e minden emberért, és köztük az uralkodóért, a vezetőkért?

Nem tudom Pál apostol melyik amerikai elnökjelöltre szavazott volna. Nem tudom, melyik magyarországi párt vezetőjére adta volna a voksát. Azt viszont tanultam, hogy amikor „mindenekelőtt" a királyokért való imádságot kérte Timóteustól, akkor annak a Birodalomnak, amelyben született, amelyben élt, és amelyben Jézusnak adta az életét, nem más, mint Néró császár volt a vezetője.

Értitek? Messze nem arról van szó, hogy bevonjuk a napi politikát az istentiszteletbe. Pál apostol azzal indokolja az imádkozásra buzdító kérését (én pedig az előző kérdésfelvetéseimet), hogy „nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben." Ezért felelősek azok, akik hatalmat kaptak akárhány lélek vezetése, irányítása felett.

Mi pedig arra kaptunk felelősséget, hogy imádságainkkal segítsük hozzá ennek beteljesítéséhez azokat, akik erre Istentől kaptak lehetőséget. A csendes, istenfélelemben és tisztességben élhető élet megvalósításához.

Az első és legfontosabb amit ezért tehetünk, az a könyörgés, imádság, esedezés és hálaadás. Minden emberért, és minden, hatalmat gyakorló felebarátunkért. Nem kerül semmibe. Még az ágyból sem kell felkelnie annak, aki imádkozni akar. Reggel, ébredés után, este, lefekvés, elalvás előtt, és napközben bárhol, bármikor imádkozhatsz minden emberért, a királyokért és az elöljárókért.

Ez persze akkor érvényes, ha az az ima azt fejezi ki: nyugodt és csendes életre vágysz, teljes istenfélelemben és tisztességben. Őszintén: tudnánk ennél többet kérni a családunkért, az egyházunkért, a nemzetünkért?

Nyugodt és csendes élet teljes istenfélelemben és tisztességben. Az egész világnak erre van szüksége. Mert ilyennek teremtette az Úr. Ilyen volt az Éden-kert. Ilyennek szeretné látni Isten.

Mit teszel érte? Mindenek előtt így imádkozol ezért a világért, vagy csak az után jut eszedbe, hogy eldicsekszel vele: „Én mindent megtettem érte!" Mit is? Minek az érdekében? A csendes, istenfélő, tisztességes élet érdekében? Tudom, hogy a világ messze áll tőle. Gondoljátok, hogy Pál apostol azt hitte az őrült Néró, a Római Birodalom határainál be-betörő ázsiai, észak-európai, afrikai törzsek árnyékában, hogy mindjárt győz a keresztyénség, és hamarosan az egész ismert világ csendes és istenfélő életet él? Ugyan, dehogy! Az egész akkori keresztyénség néhány ezer lelket számlálhatott. A gyülekezetek is apró kis tömbökben, egymástól távol élve, Jeruzsálemtől Rómáig. És mégis, és akkor is, azt írja az apostol, hogy tegyék meg a legtöbbet: imádkozzanak a királyokért és a népekért!

2017-ben imák milliói röpködnek az éterben, műholdra küldve az egyik számítógépről, másodpercek múlva megjelenítve a Föld túlsó oldalán lévő képernyőn. Ennél csak egyetlen gyorsabb módszer létezik. Az odaadó, nem számítógépről, hanem hitből fakadó imádság. Áram, elem, asztali és zsebből előhúzható szerkentyű nélkül. Térerő, e-mail cím, telefonszám sem kell hozzá. Az imádság mégis a leghatékonyabb hírközlő szerv. Mindazok számára, akik ezt eliszik. Hiszik, hogy amit Isten erősítőállomására küldenek, az a nap bármely órájában, hiánytalan tartalommal megérkezik. Hiszik azt, hogy az erősítőállomás vezetője minden üzenetet elolvas, és mindegyikre válaszol. Hiszik azt, hogy Ő azzal az erővel közvetíti tovább a rajta átmenő kéréseinket, amely erő nélkül célba sem érnének könyörgéseink. Könyörögjünk, imádkozzunk hát minden emberért! Pál apostol nem dobálózott a szavakkal. A Szentlélek segítette őt levelei megfogalmazásában. Ha azt írta, hogy minden emberért, akkor biztosan okkal vetette pergamenre éppen ezt a szót! Nem minden népet olvasunk, hanem minden embert!

Azt hogy lehet? Nem ismerek minden embert, és nem is lenne időm arra, hogy mindenkit, egyenként megemlítsek az imáimban. Akkor, kit, kiket jelenthet ez a „minden" ember?

Eszembe jut Jézus tanítása: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket". Ezek szerint a „minden" emberért mondott imádság, figyelmeztetés: Ne szelektálj! Ne válogasd ki a könyörgéseidből azokat, akikért nem imádkoznál szívesen! Sőt! Esedezz azokért, akiket még soha nem vittél az imáidban Isten elé!

Hallottad az apostolt. Tartsatok könyörgéseket minden emberért, királyokért, feljebbvalókért. Nehéz? Úgy látod a hírekben, úgy ismered a történelmet, hogy vannak emberek, akik veszélyeztetnek, üldöznek minket? Nem kedveled az állam, a kormány, a város vezetőjét? Úgy hiszed, programjuk, terveik üldözőbe vették és el akarják pusztítani a meggyőződésedet, a vágyaidat, a nyugalmadat? Hallottad Jézust: „... imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket"! Olvastuk az apostol ajánlását: „tartsatok könyörgéseket" értük!

Ha valakinek, hát az első keresztyéneknek bizony nehéz lehetett imát mondani a császárért, a prokonzulokért, a helytartókért. Szerintem mégis megtették. Esedeztek, majd hálát adtak Néróért, és elődjéért, Claudiusért, és utódaik között a keresztyéneket irtó Domitianusért.

Én, amióta rájöttem, hogy az emberekért, uralkodókért és elöljáróimért mondott imádság nem lehetőségem, hanem kötelességem, nagyon sokat tanultam. Imádkozó számra vettem diktátorokat, akiket alkalmatlannak tartunk a kormányzásra. Könyörgéseimbe foglaltam azokat a világi és egyházi elöljáróimat, akiknek az élete inkább botránkozásra, mint követésre ad okot. És hálát adtam azokért, akik Istentől kaptak lehetőséget arra, hogy világnézetükre, hitükre, magánéletükre való tekintet nélkül, mégis egyetlen lépést tegyenek az alájuk rendelt emberek csendes, istenfélő és tisztességes életének gyakorlására.

Nem értem teljesen Istent. Sok mindent nem tudok megmagyarázni, mit, miért enged, és tőlem mit, miért kér. De, azt tudom, hogy valamiért életet adott nekem. Valamiért méltónak tartott arra, hogy a Bibliából megismerjem az akaratát. Valami célja lehet azzal, hogy most mindezt elmondatta velem - nektek.

Ő, aki „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak" (Mt 5,45), egyszülött Fiát adta a gonoszokért és jókért, igazakért és hamisakért. Vajon, miért? Azért, mert (hallottuk az istentisztelet elején): „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére". (1Tim 2,4) Minden ember. Minden király. Minden elöljáró. Imáinkat kérve, ebbe az isteni programba bevett engem is, téged is. Ma, mától kezdve imádkozz hát azokért is, akikért eddig nem könyörögtél! Bármilyen körülmény ellenére is, meglátod, így lesz csendes, istenfélő és tisztességes életünk! Ámen.