Istentisztelet 2017. március 3-án

Nők Ökumenikus Világimanapja

(Sztupkai Mihály, metodista lelkész))

Kedves testvérek!

Nagyon nagy üzenettel bír ez a történet, amely előttünk áll ezen az estén. Most csak egy néhány pontjára szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik, első pont abban áll, hogy minden az Istené, és minden Istentől van. A gazda, aki Istent mutatja nekünk a tulajdonos, övé a szőlő, az ő kezében van a munkalehetőség, és ezt a lehetőséget kínálja nekünk. Minden az övé, és amire törekedhetünk az az, hogy amit a magáéból kínál nekünk, azt elfogadjuk, abból részesedhessünk.

A munkaerőpiacon korán reggel megjelenik a gazda és munkásokat hív a szőlőjébe. Megegyezik egy dénárban a munkára váró emberekkel, akik örömmel fogadják ezt a felajánlást. Egy jó napszám volt ez az egy dénár. De ha kevesebbet kínálna is, ezek az emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy ők határozzák meg, hogy mi hogyan legyen, az ő lehetőségük csak az, hogy elfogadják a gazda ajánlatát.

Nagyon sokan visszaélnek ezzel a helyzettel. Itt hozzánk közel is tapasztalható, hallható, hogy a külföldről jött nehéz sorsú embereket sokkal kevesebb pénzért, annak csak töredékéért dolgoztatják, mint amennyit egy itthoni, hazai munkásnak fizetni kellene. Az igazságtalanság a törvénytelenség a jogtalanság szerte az egész világon, mindenütt fellelhető.

Isten azonban igazságos, nagylelkű. Munkát, életét kínál, és ez a felajánlás ez örömmel talál elfogadásra a munkanélküliek között. Aztán a nap folyamán ez többször megismétlődik, később, másokat is felfogad a gazda, és este, amikor a munkabér kifizetésére kerül a sor, akkor jön elő a probléma.

Úgy olvastuk az igében, hogy az utolsók kapták meg először azt az egy dénárt, amely összegről a gazda a legkorábban jövőkkel megegyezett. A többieknek azt mondta, ami igazságos azt megkapjátok. És ahogyan az utolsók egy dénárt, és a rövid időt dolgozók is 1-1 dénárt kaptak, azt gondolták a hajnali munkások, hogy akkor ők nyilván többet fogunk kapni. Van ebben logika, el kell ismerni, hogy aki többet dolgozott, az többre számíthat. Azonban ez a gondolkodás ez a logika már olyan körülmények között születik meg az emberek gondolkodásában, amikor a gazda kikerül a látószögből, és amikor az ember már csak magát és a másik embert látja.

Azt gondolom, hogy az életünket tekintve a legkülönbözőbb problémák és nehézségek között az a fontos felismerés kell, hogy segítségünkre legyen - hogy ebbe a hibába ne essünk, - hogy dolgainkban, viszonyulásainkban, ne hagyjuk az Istent figyelmen kívül. Ezek az emberek egymást látják. A korai munkások azt gondolják, hogy ők többet érdemelnek, mert többet dolgoztak, mint ezek a későn jövök, és hogyha ilyen összehasonlítást teszünk, akkor általában mindig mi jövünk ki győztesen, mert mi vagyunk a jobbak, az ügyesebbek, a többet érdemlők, és a többiek, a mások, a gyengébbek, csak másodrangúak. Nagyon szubjektív mindig az ilyen összehasonlításon alapuló a megállapításunk, ami földhözragadt gondolkodásunkból következik. Abból a gondolkozásból, ami a Biblia első lapján már megtalálható, hogy nem elég az, amit az Isten ad, hanem több kell. Az is kell, amit az Isten megtiltott, és még több kell, és az ember ebben az elégedetlenségében, ebben az igyekezetében mindig többet és többet akar.

Amikor a világban lévő jogtalanságokat, igazságtalanságokat nézzük, akkor azt kell látnunk, hogy sok probléma ebből következik. Az ember magának mindig többet akar. Valamilyen módon mindig meg is tudja ezt magyarázni. Van benne logika, értelmes maga a gondolkodás, de amikor aztán már zúgolódva és elégedetlenkedve állnak elé a munkásai, a gazdának el kell mondania válaszul, hogy nem bánok veletek igazságtalanul. Úgy gondolod, hogy igazságtalan vagyok veled? Amiben megegyeztünk reggel azt te nagy örömmel elfogadtad, és ezt az egy dénárt most meg is kaptad. Az, hogy én az utolsóknak is annyit akarok adni, mint amennyit neked adok, az az én dolgom. Megtehetem az én pénzemből, hogy az érdemeltnél többet adok. A te szemed azért ne legyen gonosz, mert én jót teszek.

Van logika az emberi gondolkodásban, de a mi életünk kereteit és törvényeit a gazda szabja meg. Ebben a történetben most nem ez az ésszerűség érvényesül, hogy aki többet dolgozik, az többet kap. Hanem az a logika érvényesül és az a törvény valósul meg, amit reggel a szőlősgazda állapodott meg a korai szőlőmunkásokkal, és ez a megállapodás nem szenved csorbát. Ezt a pénzt ezek az emberek megkapják.

Nagyon sokszor azt látjuk a mi világunkban, hogy vannak értelmes emberek, okos emberek, akik nem járnak templomba, nem foglalkoznak az Isten igéjével, nem vallásosak, de a maguk módján humánus gondolkozásúak, segítik a bajbajutottakat, okosan, értelmesen szemlélik a világ dolgait. A probléma csupán az velük, hogy nem az Isteni keretek között látják az életet. Nem az Isten által adott rendben ismerik fel az Istentől való törvényszerűségeket. Isten határozza meg a törvényeket, Ő szabja a feltételeket. A gazda határozta meg a szabályokat, és ezek nagyon jó szabályok, ebben a törvényben ott van az Isten kegyelme, és a szeretete. Az az egy dénáros napszám az egy nagyon jól megfizetett munkabér. Hálásnak és megelégedettnek kellene lenniük a szőlőmunkásoknak.

Csak akkor helyes az embernek az Istenhez való viszonyulása, amikor az ember látja az Isten nagysága mellett a maga méltatlanságát, gyengeségét, munkanélküliségét, erőtlenségét. Hálaadással és köszönettel tekint a korai munkás is a gazdára, de amikor estefelé már, a másik emberrel, egy másik szőlőmunkással hasonlítja össze magát, akkor,  úgy ítéli meg, hogy neki több jár annál, mint amit megígértek, mert többet dolgozott. Ezzel a gondolkozással már szembe is fordul a gazdával, és nagyon sokszor az ember hasonlóan perel az Istennel. Mert a maga feje, és a maga gondolkozása szerint látja ezt a világot, és mi is, a magunk észjárása szerint akarjuk látni környezetünket.

Sokszor, amikor igazságról beszélünk, akkor is azt kell látnunk, hogy mindenki a „maga igazát" keresi. Sokféle igazság van. Az Isten igazsága, és az Isten törvénye, az ami nekünk életteret és életet ad. Nekünk ebbe kell belehelyezkedni, és nem a magunk okosságával ezen felülemelni magunkat.

A gazda szeretettel és nagylelkűen kínálja a felajánlott munkabért, ami ennek a napszámosnak egy nagyon jelentős bevétel a családja eltartására, de nem helyes, hogy ő maga máshogy gondolkozik és elégedetlen lett.

Segítsen az Isten bennünket arra, hogy az Ő szemével lássuk a dolgainkat, neki való engedelmességben éljünk és tudjunk megelégedni azzal, amit ad és hálásnak lenni mindazért, amivel ő körülvesz, és megáld bennünket. Ámen