Istentisztelet 2018. április 2-án

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Húsvét második napja, délelőtt

 

Lekció: Mt 28,8-16

Textus: Mt 27,15.19.20.24.

 

Kedves Testvérek!

 

Ki hallotta már Wodianer Sámuel nevét? Kossuth Lajos pénzügyi tanácsadója volt. És Sieniewska hercegnő? Őt II. Rákóczi Ferenc bizalmasa és tanácsadójaként ismerik azok, akik a magyar történelem apró részleteit kutatják.

Őszintén bevallom, korábban én sem ismertem ezeket a személyeket. A történelem e két mellékszereplőjét. Akkor találtam rájuk, amikor egy másik tanácsadó, Claudia Procula után keresgéltem az interneten.

Nem mintha tudtam volna, ki ez az asszony; ki ez a tanácsadó. Soha nem tanultam róla, de most kíváncsi lettem rá. Bibliai kommentárok és lexikonok foglalkoznak vele. Claudia Procula Poncius Pilátus felesége volt. Az az asszony, aki vette a bátorságot, és akkor üzent a férjének, amikor az a bírói székben ült. Tanácsot adott neki.

A római helytartó előtt ott álltak a zsidók vénei és főpapjai. Előttük Jézus, összekötözött kézzel. Azért jöttek, arra vártak, hogy a római jog szerint megvádolják és Pilátus szájából kikényszerítsék Jézus halálos ítéletét.

A helytartó beült a Gabbathán, a mozaik padlón elhelyezett bírói székbe. Kora reggel volt, felébresztették, biztos nem volt jókedvű.

A testőrök igyekeztek visszatartani a köznépet, és csendet teremteni, hogy a vádlók előadhassák a panaszaikat, a vádlott pedig elmondhassa, mivel védekezik.

És akkor, ebben a reggeli zűrzavarban odalépett egy szolga Pilátushoz. Szó szerint idézte a felesége üzenetét: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta."

 

Húsvét másnapján jöttünk el a templomba. Ezt az üzenetet Nagypénteken adták át Pilátusnak. Én mégis ma mondom el. Húsvét után egy nappal.

Azért tartom fontosnak, és azért köszönöm meg Istennek, hogy ma ezt az Igét hirdethetem, mert ez nem csak nagypénteki, és nem csak húsvéti üzenet. „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába...". A Biblia többi mondanivalójához hasonlóan, ez is olyan megszólítás, ami bármikor a saját javunkra, és bármikor mások javára válhat.

 

A Szentlélek Isten azért adta az evangélista tollába Claudia Procula, Poncius Pilátus feleségének az üzenetét, mert ez is része az evangéliumnak.

A római történészek nem foglalkoztak Claudia Procula életével. A szájhagyományra hagyatkozó első történetírók azonban tudtak róla.

 

Claudia már Poncius Pilátus feleségeként prozelita volt, vagyis: a zsidó vallást önként felvett római asszony. Pilátus komolyan ragaszkodhatott hozzá. Abban az időben ugyanis császári engedély kellett ahhoz, hogy valaki Rómából magával vihesse a családját arra oda, ahová kinevezték.

A kopt (egyiptomi)és az etióp ortodox egyházak feljegyzése szerint Claudia, Jézus keresztre feszítése után megtért, és keresztyén mártírként halt meg.

 

Ezt mondja a hagyomány. Mi azonban jobb, ha a Bibliára tekintünk. Ott pedig azt az egyetlen gondolatát olvassuk, amit a férjének üzent: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta."

 

Poncius Pilátus szeretett felesége, Jézus egyetlen ügyvédje volt. Kíváncsi vagyok, hogy ma mennyire befolyásolják a bírók feleségei vagy férjei az ítéletet. Vajon, amikor Pilátus felajánlotta a sokaságnak, hogy engedjék szabadon Jézust, gondolt arra, mit üzent az előbb a felesége, akit annyira szeretett?

 

Vajon a tömeg akarata ellenére, akik Barabbás szabadon engedését kiabálták, a felesége üzenete miatt tette fel Pilátus még egyszer a kérdést: „De mi rosszat tett?"

Vajon, amikor mosta a kezét és azt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől.", arra gondolt, hogy nemsokára meg kell állnia a felesége, Claudia Procula előtt? A szeretett asszony előtt, aki azt kérte tőle: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába...".

Húsvét hétfőjén, aztán minden nap, amíg élünk, két kérdést tehet fel nekünk a bennünk lakozó Szentlélek.

 

Az első kérdés: Te beleavatkozol-e az Isten dolgába? A második kérdés: Mered-e azt mondani valakinek: Ez Isten dolga. Ez Jézus ügye, nem a tiéd. „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába...".

Mi mindannyian a történelem szereplői vagyunk. Vannak főszereplők, mellékalakok, és statiszták. Ebben az értelemben Claudia Procula egymondatos mellékszereplő volt.

Az üzenete azonban a Biblia része lett! E nélkül nem lett volna teljes Máté evangéliuma.

Mi, a történelem, Isten üdvtörténetének szereplői a súgóra, a Szentlélekre kell, hogy hallgassunk. A tőle hallott és átadott szavaink, üzeneteink többségét senki sem fogja feljegyezni. Mégis el kell, hogy hangozzanak! Mégis át kell adnunk őket!

 

Kötelességünk esélyt adni annak, aki beleavatkozik Isten dolgába. Húsvéton túli, állandó kötelességünk a figyelmeztetés: Ne avatkozz Jézus dolgába!

A Bibliából tanult kötelességünk azt mondani, először magunknak, hogy ne lépjük át a korlátokat! Bármilyen feladatkörben vagyunk, csak annyit tegyünk, amennyit Isten bízott ránk.

Imádkozzunk. Annyit, amennyi időnk van rá. Tíz másodpercig, vagy több napig. De: akarjunk meggyőződni róla, akarjunk különbséget látni a között, hogy mi a mi dolgunk, és mi az Isten dolga! Ne avatkozzunk bele az Isten dolgába! Magunknak ártunk vele.

Ha megtanuljuk fegyelmezni magunkat, akkor tőlünk, immár fegyelmezett emberektől is szívesebben fogadják el a kérést. Amikor odafordulunk valakihez, és átadjuk a Szentlélek üzenetét: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába...".

 

Claudia Procula azzal támasztotta alá a férjének küldött kérést, hogy: „... mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta."

Az álom kérdésével most ne foglalkozzunk. A Bibliában van, hát higgyük el, hogy a helytartó felesége az álmában átélt szenvedések miatt üzent Pilátusnak.

Mi is kaphatunk azonban olyan egyértelmű figyelmeztetéseket, mint Claudia Procula.

Elmegyünk a templomból, és valamelyik, teljesen hétköznapi tennivalónk közben a Lélek eszünkbe juttatja a mai Igét: Várj, ez a határ! Innentől kezdve add át Istennek! Ez az ő dolga. Ne avatkozz bele! Már a következő lépést se tedd meg!

 

Olvasod a Bibliádat. Érdekes, szép, de most nem mondott semmit. A következő órában viszont eszedbe jut. Eszedbe jut, amit olvastál, és határt szab. A szavadnak. Ennél többet ne szólj! A többit majd elvégzi Isten. Ennyi volt a te feladatod. A többi a Lélek dolga. Ne avatkozz bele!

Az idei húsvét végéhez közeledünk.

 

Még egyszer idejövünk az úrvacsorai asztalhoz. Ezzel megvalljuk a Jézussal megélt, Őt Urunknak valló közösséget.

Vesszük a kenyeret. Megrágjuk, lenyeljük. Tovább lépünk. Egy korty bor. Emlékezünk arra, amit az Úr mondott a megtört testére, a kiontott vérére. A halálból kiváltó szabadításunkra.

Leülünk. Imádkozunk. Hálát adunk, mert hisszük, hogy a bennünk élő Jézus bátorságot ad arra, hogy innen kilépve védjük az ő ügyét, és önmérsékletet ad ahhoz, hogy ne avatkozzunk az ő dolgába.

 

Áldja meg ezzel a bátorsággal és ezzel a józansággal további ünneplésünket és minden, hitvalló cselekedetünket. Ámen