belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika

Road movie másképpen

Új alapot építeni autózás közben

A road movie-tól általában nem várunk túl sokat: lóerőkben, kigyúrt felsőtestekben mérjük a sikerét. Persze nem árt némi vadregényes hangulat, egzotikus naplemente, szerelmi szál meg férfias kiállás. A road movie lényege nem a honnan hová, hanem maga az út, annak minden kalandjával és izgalmával.

Steven Knight Locke című filmje a lóerő és főszereplő-választás tekintetében megállja a helyét a road movie-k tengerében: a BMW tud szólni, Tom Hardy kigyúrt felsőtestét pedig már jó néhány filmben megcsodálhattuk. Ez a film mégsem (sőt: nagyon nem!) a szokványos „easy rider” filmek egyike, bár van benne jócskán szerelmi szál meg férfias kiállás, és az izgalmak sem maradnak el. Csak minden egy kicsit másként.

Már a film bemutatója se volt szokványos, hiszen nem előzte meg csillivilli médiakampány, sőt, semmiféle kampány, még egy nyamvadt trailer sem jutott el a nagyérdeműhöz sokáig. A Lockét ugyanis a 2013-as Velencei Filmfesztiválon zártkörűen mutatták be, s amíg el nem nyerte Nagy-Britanniában a független filmesek különdíját, nem is tervezték vetíteni máshol. Ami nem is csoda, mert hiába próbálja a PORT.hu thrillerként eladni ezt a filmet, a Locke kőkemény dráma. Így naplementéről, romantikáról ne is álmodozzunk: az egész film egy autóban játszódik, Locke ki se száll a kocsiból. Még a tájat sem láthatjuk, mert éjszaka van és vaksötét, ráadásul az autópályán úgysem látszik semmi, csak a felvillanó fények.

Egyébként is sehol semmi vadnyugat, egy angol kisvárosból megy a főszereplő Londonba. Mondhatnánk, totyog, mivel többször is hangsúlyozza, hogy nem hajlandó egy pillanatra sem túllépni a megengedett sebességhatárt. Szereplő sem jelenik meg más a vásznon, mint Tom Hardy, de nincs kockahas- vagy muszklimutogatás, csak egy meggyötört ember, aki éppen úton van. Senki mást nem látunk tehát a közel másfél óra alatt, csak őt nagytotálban, amint telefonál.

Ebben a filmben sem a honnan hová, hanem a megtett, megélt út a fontos, ami Locke, a főszereplő számára messze nem sétagalopp. Élete legkeményebb és legférfiasabb döntését hozza meg, amikor egy piros lámpánál nem hazafelé veszi az irányt, hanem elindul London felé.

Eszeveszett, érthetetlen döntés ez, hiszen otthon várja szerető családja: felesége, akivel tizenöt éve élnek boldog, kiegyensúlyozott házasságban, és kiskamasz fiai, akikkel éppen meccset készül nézni. Egyébként is másnap hajnalban élete legnagyobb kihívása elé néz, olyan munkát kell koordinálnia, amit csak ő képes elvégezni, s amilyet még senki sem végzett Európában. Egy hadilétesítmény betonalapzatának műszakvezetője Locke, ha elrontják az alapozást, sok millió dollárt bukik a cég, és a későbbiekben sok száz vagy ezer ember élete kerülhet veszélybe.

A férfit azonban nem érdekli a sokmilliós beruházás, a kis felesége és a sör-virsli-meccs kombó. Pontosabban nagyon is érdekli, hiszen az egész film alatt azon dolgozik, hogy össze ne dőljön mindaz, amit felépített. Mert ezzel a londoni útjával veszélybe sodor mindent, amit eddig elért. És Locke küzd, harcol, a betonért, az alapozásért, alkoholista munkatársáért, ostoba kis feleségéért, akiről a válságban derül ki, hogy semmit sem ért a férjéből, a fiaiért, akik nem tudják, csak érzik, hogy nagyon nagy a baj. Nincs muszklimutogatás és nincs kocka has, nincsenek látványos akciójelentek, csak kibírhatatlan feszültség. Mert ez a férfi mégis, összeroppanásai pillanataiban is erős, mint a kőszikla, s azt teszi, ami a dolga. Locke győztes, annak ellenére, hogy a film végére nincs munkája, nincs családja, nincs otthona, hogy a másfél órás autóút során összeomlik az addig szépen felépített élete. Mert valójában az alapozással volt a baj. Az apa-fiú kapcsolattal, ami számára soha nem működött. A felelősségvállalással, amit az apja soha nem érzett iránta. Locke döntése bár kívülről őrültnek látszik, mégis felelősségteljes. Az alapozást akarja megújítani, a generációs átkot megtörni, hogy immár ne kérhesse Isten számon az atyák bűnét a fiakon, s hogy a harmad-, negyedízig sújtó átok ezerízig szóló áldás legyen. Locke azt teszi, ami a dolga, és ettől válik valódi hőssé: egy új élet lehetőségét nyitja meg gyermekei előtt.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 4628
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44211060

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat