belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

Lágy eső

„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Ezzel a rövid és velős magyarázattal tud szolgálni Dani, a Lágy eső főhőse arra a kérdésre, hogy miért került nevelőotthonba. Hogy mi a helyzet a tágabb rokonsággal, arra nem tér ki a film, mint ahogy sok minden másra sem. Egyvalamit azonban így is (vagy éppen így!) remekül tesz: erőteljesen érzékelteti a nézővel, milyen lehet ma Magyarországon, azon belül egy vidéki kis faluban árvának lenni. 


A fiatal magyar rendező, Nagy Dénes cannes-i filmfesztivált is megjárt rövidfilmje 28 percben meséli el egy fiatal fiú történetét, aki az árvaház után egyenesen egy sertéstelepen találja magát. Jó, ez kicsit azért túlzás, az említett játékidőbe ugyanis csak a fiú életének egy rövidke szakasza fér bele, ám ez épp elég arra, hogy a stáblista alatt már hálafohászt zengjünk, hogy nekünk nem ilyen sorsot szánt az ég. Serdülőként ugyanis épp elég, ha az ember megbirkózik az iskola és a hormonok elvárásaival, nemhogy még disznóólat kelljen pucolnia minden egyes délután. 

Mégsem a malacok a legnagyobb disznók ebben a történetben, hanem… az emberek? a társadalom? netán maga a sors? Nem tudom; a film pedig nem akar a néző helyett értelmezni, csupán bemutatni. Nézd, itt van egy srác, aki előtt egyáltalán nem titkolják, hogy javarészt azért fogadták örökbe, hogy legyen a nevelőapjának segítsége a telepen. Hogy a társadalom befogadja-e a normálisnak nevezett élet minden szegmensét idegennek érző fiút? Dehogy, erre már szinte teljesen inkompetensek, érzéketlenek, alkalmatlanok vagyunk. Boldoguljon, ahogy tud! És mi van, ha nem tud? Az nem az én bajom. 

Pedig Dani (Keresztfalvi Dániel) próbálkozik a maga módján. Szó nélkül belemegy a jelképes férfivá avatási rítusokba (malacherét eszik disznóvágás után, együtt cigizik és kocsmázik nevelőapjával), és még szerelmét is próbálja megvallani Zsófi nevű osztálytársnőjének (Erdélyi Zsófia), aki azonban többször is visszautasítja. És hogy mi történik, miután mindenki semmibe vette? Előtörnek belőle a nevelőotthonban elsajátított, (ön)pusztító ösztönök, melyekkel talán végre felhívhatja magára a szeretett lány figyelmét… 

A Lágy eső azért képes elementáris erővel lecsapni a nézők érzéseire, mert borzasztóan valóságízű. Erre a rendező nemcsak azzal játszik rá, hogy amatőr szereplőit eredeti nevükön szólíttatja, hanem azzal is, hogy nem titkolt módon rövidfilmjével szinte egy időben – ami ráadásul egy Tar Sándor-novella alapján készült, tehát minden szempontból fikciós műnek lenne tekintendő – leforgatott egy dokumentumfilmet is a helyszínül szolgáló falucska életéről. A Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból nem azonos téma mentén, de részben azonos szereplőkkel mutatja be Mezőszemere kulturális és gazdasági hanyatlását a 21. században. 

Ilyen kontextusban, a valósághoz ilyen nagymértékű ragaszkodás ismeretében pedig miért kételkednénk a film többi elemében? Miért ne hinnénk el, hogy akár borzasztó rossz is lehet manapság árvaként felnőni Magyarországon? Persze biztos nem minden örökbe fogadott gyerek kerül olyan környezetbe, mint a filmbeli Dani, de ez a fifti-fifti esély, ez a létbizonytalanság vajon nem épp annyira szörnyű, mint a Lágy eső szótlan képeiből fakadó embertelenség? Ezt akár mindenki maga is eldöntheti, a film ugyanis ide kattintva teljes egészében megtekinthető.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. szeptember 17., kedd,
Zsófia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 1185
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45311079

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat