belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Tóth Sára

Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc

Holtpontján a forgó világnak Isten belép az időbe

Adventi meditáció T. S. Eliot Négy kvartett című költeménye alapján

Holtpontján a forgó világnak. Se test, se testetlen,
Sem oda, sem vissza; a holtponton, ott a tánc,
De se megállás, se mozgás. És ne mondjátok, hogy
állandóság,
Hol múlt és jövő találkozik. S mozgás oda vagy
vissza,

Se felszállás, se leszállás. E pont, a holtpont híján
Nem volna tánc, pedig nincs más, csak a tánc.
Csak azt mondhatom, ott voltunk, de nem
mondhatom, hogy hol.
És nem mondhatom, hogy meddig, mert az
megjelölné az időben.

T. S. Eliot, a huszadik század egyik nagy megtérője írta e titokzatos sorokat Négy kvartett című hatalmas összegző költeményében. Tekinthetjük adventi versnek, hiszen nagy és központi témája Isten belépése az időbe - a testet öltés által. Mert ez a legnagyobb kérdése az időbe zárt embernek: hogyan tapasztalhatja meg, ő, a perclény, Istent, aki az örök jelenben lakik?

Két alapvető módon tapasztalja az ember az időt. Az egyik a „forgás", a „forgó világ". Őszre ősz, tavaszra tavasz következik. A természet óriási körforgásában az ember is csak egy parányi szereplő. Evés meg ivás. Trágya és temető. Párosodik, eszik-iszik, meghal, rothadó húsa táplálja a földet, a földből sarjadó kukoricát lelegeli az állat, az állat táplálja az embert, és a kör kezdődik előlről. A természetközeli, falusi emberek időélménye ez. A modern városi ember ezzel szemben úgy él, mintha nyílegyenes, előre lefektetett sínpályán robogna. A teleszemetelt, rosszul megvilágított londoni földalatti az emberélet szimbolikus terepévé válik. mozog a világ / Mohóságban, ércútjain / Múlt időnek és jövő időnek. A mohóság szó arra utal, hogy az idő ércútjaira kényszerített ember képtelen a jelenben tartózkodni. Mohó vágyai, elégedetlensége arra készteti, hogy mindegyre a múltból és a múltban elkövetett tettei következményei elől meneküljön és a jövő után sóvárogjon. Mindig valahonnét valahová tart, épp ezért soha nincsen sehol.

Kétféle bezártság: monoton ismétlődés, nyomasztó rendszeresség az egyik, a rohanó idővel való szorongó, sóvárgó sodródás a másik. Hogyan törhet be a transzcendens, az Isten akár az egyik, akár a másik fajta bezártságba? Ami az elsőt illeti, a természet ritmusával való azonosulás, a nagy egészbe való beleilleszkedés is lehet egyfajta spirituális tapasztalat. Ám a keresztény szellemű Négy kvartett számára ez kevés! Az örökkévaló látogatása, megmutatkozása inkább megzavarja a természet rutinját, kívülről, felülről tör be az időbe. A versben ez mindig nagyon jelentős látomásos pillanat, valami hétköznapinak az átlényegülése - például amikor a kiszáradt cementmedence hirtelen napfényből lett vízzel telítve, / s a lótusz halkan, halkan felmagaslott, / S a felszín csillogott a fény szivéből. Az isteni, a transzcendens hirtelen megnyilatkozását szimbolizálja továbbá egy-egy meglepő, az adott évszakban váratlan és ezért titokzatos hangulatú időjárási jelenség. Az idén ősszel volt alkalmunk megtapasztalni a novemberi napsütés, különös fényeit: Mihez fog a késő november / A tavaszi gerjedelemmel... Az utolsó kvartett a téli napsütést egyenesen a pünkösdi lánghoz hasonlítja, éppen azért, mert nem természetes, nem a körforgás része:

A rövid napfény fellobbantja a jeget, a tavacskák,
árkok tetején
Szélcsöndes hidegben, amely heve a szívnek,
És visszaveri víztükörben
A szikrázást, mely vakít a kora délutánban.
S a rőzsetűznél vagy szenelőnél hevesebb izzás
Szítja a tompa szellemet: nem a szél, de a pünkösdi láng
Az év sötét idejében.

A modern ember (és hozzáteszem, nagyon sok hívő vagy vallásos ember) sínre tett életéből azért hiányzik az istentapasztalat, mert mindenestől horizontális síkon játszódik: Se felszállás, se leszállás. Vagyis hiányzik belőle a mélység és a magasság. Nem tapasztal nagy örömet, nagy szépséget, de nagy mélységet, nagy sötétséget sem. Olyan az élete, mint a londoni metróállomás: szürkeség, félhomály van benne: se napvilág / mely a formát fénylő nyugovásba mártja / tűnő szépséggé fordítja az árnyat / s gördülve állandóságot sugall / Sem sötétség, mely tisztítja a lelket... Ezért a vers arra hív, hogy szálljunk le a robogó metróról, hagyjuk oda a félhomály világát. A horizontális életutat keresztbeszeli a költeményben a spirituális út függőleges vonala. Ha e vonal mentén indulunk útnak, akár felfelé, akár lefelé, kiéleződik valóságérzékelésünk. Ez a két út a misztikus hagyományból ismert via affirmativa és via negativa: a fény és a sötétség, a teljesség és az üresség útja. Istent meg lehet tapasztalni a szépség és a bőség teljességében: jelen van a természetben, az emberi szerelemben, egy jóízű ételben. A versben e tapasztalat szimbóluma Dante nyomán a rózsa és a rózsakert. Ugyanakkor a komoly istenkereső életben kialakul az a meggyőződés is, hogy Isten nem lehet azonos mindezekkel a dolgokkal. Hogy ki ő valójában, akkor tapasztalhatom meg, ha teljesen megüresítem magam, vagy ha mindent elvesznek tőlem. Ez a negatív út, a lelki halál, a lélek sötét éjszakájának megtapasztalása:

Szóltam lelkemnek: csöndben légy és várakozz
reménytelen,
Mert a remény rosszat remélne; szeretet nélkül
várakozz,
Mert a szeretet rosszul szeretne;
Gondolat nélkül várakozz, mert nem vagy még kész a gondolatra:
Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc.

Az utolsó idézett sor adja az egész költemény kulcsát. Mit jelenthet az, hogy „a sötétség lesz a fény"? A bűnben vergődő emberért, az idő foglyáért maga Isten jött el: testet öltött és meghalt azért, hogy mi élhessünk. Halálakor sötétség borította el a földet, de paradox módon ez a nagy sötétség egyben a legnagyobb világosság, hiszen a sötétség pillanata egyben gyógyulásunk, megváltásunk pillanata is. Ő a „sebesült sebész", a „haldokló orvos". A műtét fájdalmas („éles, gyógyító művészet"), de az életre vezet. „A tűz és a rózsa egy": a szenvedésbe, Isten megtisztító tüzében belebocsátkozva az ember átéli, hogy a kínzó, gyötrő tűz mélyén rózsakert rejtőzik. A két út valójában egy: a sötétség, a szenvedés világosság és gyógyulás, az alászállás valójában felemelkedés. És ez a két út, amely valójában egy út, egyetlen pontba fut össze: ez az a csöndes pont (holt pont; az eredetiben still point), ahol a horizontális és vertikális sík metszi egymást: ahol Isten belépett az időbe. Egyszerre Isten és egyszerre ember, egyszerre van az időben és az időn túl. Mozdulatlan és ő maga a mozgás, ő a végtelen csönd és a mindenséget betöltő szó. A forgó kerékben a középpont, a kerékagy forog is és nem is, egyszerre van nyugalmi állapotban és mégis ő maga a mozgás. Csöndes, mozdulatlan pont, mégis tánc, a mindenséget átjáró tánc.

Advent idején, a rövidülő napok és a sötét, csöndes éjszakák idején, már-már egy évszázad távolából szól a reménység hangja felénk, egy olyan költő reménysége, aki mindenki másnál irgalmatlanabbul ábrázolta a modern világ poklát. Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc.

Csak siessünk, itt, most, mindig --
A teljes egyszerűség állapota
(Ára nem kisebb mindenünknél)
És minden jóra fordul és
A dolgok minden módja jóra fordul,
Ha a lángnyelvek összehajlanak
A tűznyaláb koszorújában,
És egy lesz a tűz meg a rózsa.

(Vas István fordítása)

 

Quick now, here, now, always
A condition of complete simplicity
(Costing not less than everything)
And all shall be well and
All manner of thing shall be well
When the tongues of flames are in-folded
Into the crowned knot of fire
And the fire and the rose are one.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 19., kedd,
Erzsébet , Zsóka napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Világít-e a lelked ilyenkor?
Milyen szerencse, hogy karácsony nem tör csak úgy ránk, hanem megelőzi advent.

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Fontossági sorrend
Mivel töltöm ki a sosem-elég időt?

Jeney Edit
Boldog decembert!
Amit a csillag jelöl: magányügy!

Jeney Edit
A Barbie-baba
Ken és az álomház mellől a jászol mellé

Magasság

Tóth Sára
„Megszárad a fű, elhull a virág" - az idő és a bibliai hagyomány
Isten, aki bejelenti: újat cselekszem!

Turcsik Ferenc
„Kör közepén állok..."
...és forgok újra, meg újra, míg advent lesz újra

Turcsik Ferenc
A feneketlen mélység
A vég nélküli idő vakító ámulatában

Mélység

Nagy László
ALKALMAS a MOST éppen számodra?
Hamis elvárás, amikor a jelen minden áldásos ALKALMÁT megtagadjuk egy lehetséges jövőbeli miatt.

Nagy László
Alkalom a változásra
Különleges idők különleges helyzeteket szülnek, és néha új, különleges embert.

Turcsik Ferenc
Durci-murci
Daccal az alkalmaknak: „Csak azért sem akarok még egyszer belelépni ugyanabba a folyóba"

Teljesség

Kiss Gergely István
Istennek emberré
Mi mindennek kellett történni ahhoz, hogy az Istennel találkozni lehessen?

Géczy Katalin
A lehetetlen
Látnom kell Téged!

Fodorné Ablonczy Margit
Megvan az ideje...
„csak" be kell tölteni, amire való

Rácz Róbert
Az ünnepi alkalom gazdagsága
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot!

Üzenet

Bölcsföldi András
Az Adventnek rendelt ideje van
A Prédikátor szava ma

Kovács Szilvia
A „most nem" és a „túl késő" után
Kifogásainkon fog az idő vas foga

Kovách János
Hogyan fordulhat jóra egy elrontott születésnap?
Kifejezni valamit abból a szeretetből, amit Isten akar ajándékozni

Áthallások

Békési Sándor
József álma
„...angyal mutatóujja forrasztja a magába zuhant emberhez az Isten üzenetét..."

Tóth Sára
Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc
Holtpontján a forgó világnak Isten belép az időbe

Gueth Péter
Kulcs a Mindenség kicsiny boltjához
Régi TITOK új csomagolásban

Réz-Nagy Zoltán
Leleplező karácsony - Bruegel Betleheme
Újra jön, hogy hatalmába kerítsen, megigézzen, vagy kifosszon és összetörjön. Szembesít minket boldogságunkkal, vagy boldogtalanságunkkal.

Miklya Luzsányi Mónika
A szólista - Film és valóság
Barátra van szüksége

Riport

Szerkesztő
Hogyan lesz alkalommá az ünnep?
Kerül-e püspökkenyér az ünnepi asztalra?

Szerkesztő
Készülődés egy kicsit máshogy
- egy vak családanya adventje

Kitekintés

Fekete Zsuzsa
Várakozás
Zöld füvön, nem várt ajkakon hangzik a dal

Miklya Luzsányi Mónika
Ajándék - kicsit másként
Dani az ajándék, akit nem cserélnének be.

Látogatóink száma a mai napon: 4043
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45780831

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat