belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Kovács Szilvia

A „most nem" és a „túl késő" után

Kifogásainkon fog az idő vas foga

„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak."
(Jak 4:17)

Most nem. Talán. Majd később. Lehet. Nem hiszem.

Milyen könnyen le lehet írni ezeket a szavakat. Sőt, nem csak leírni, hanem kimondani is. Megtesszük szinte naponta, számolatlanul. Milyen egyszerű így visszautasítani egy meghívást és nem elmenni. Vagy nemet mondani arra a hosszabb-rövidebb időre, amit együtt tölthetnénk valakivel. Milyen gyorsan tesszük vissza a telefont vagy lépünk ki a levelezési rendszerből, miközben a kifogás győz afölött, amiről érezzük, hogy meg kellene tennünk.

Kifogások, mentségek persze mindig vannak. Olyan sok mindenre lehet hivatkozni. Kevés az időm, mert valami még fontosabbat meg kell tennem. Nem tudok minden elvárásnak megfelelni, választanom kell közöttük. Lesz még rá máskor is alkalom, majd később bepótolom.

Így lépünk túl egy-egy alkalmon, lehetőségen. Nem élünk velük.

Közben az idő telik. Már egészen máshol járunk térben és időben. Más tölt be és foglalkoztat, és teljesen le is foglal. Hiszen mi tevékeny emberek vagyunk, szeretjük kitölteni az időnket. Néha-néha ugyan megszólal bennünk egy hang. Figyelmeztet bennünket: nem kellene mégis...? Ugyan már, ráérek még - hallgattatjuk el. Rohanunk tovább, teszünk mindent ugyanúgy.

Sietősen lépkedünk, amikor újra halljuk. De most már egészen halkan: csak nehogy túl késő legyen. Mi azonban magabiztosak vagyunk, mert úgy gondoljuk, nálunk van az irányítás, mi mindent a kezünkben tartunk. Nem kellenek a figyelmeztetések, mert önállóan és szabadon akarunk döntéseket hozni. Ha egyszer azt mondjuk, hogy most nem, talán majd később, akkor az úgy is van.

Végül megállni kényszerülünk. Ijedten figyelünk a csendre, amely körülvesz és amely mégis megszólít. Olyasmit mond, amit hallva összeszorul a szívünk és valami jeges félelem kúszik egyre feljebb. Túl késő. Most már hiába is szeretnéd, nem lehet. Hiába mennél, hiába tennéd. A legnagyobb büntetés pedig az, hogy nem mehetsz vissza a múltba, nem hozhatod helyre a régi rossz döntést. Mintha súlyok nehezednének rád, úgy cipeled mindennek a terhét.

Egy ige visszhangzik belül. „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak." (Jak 4:17)

A megszégyenítő tapasztalatok, amelyek arról beszélnek, hogy mennyi mindent elmulasztottunk így, egyre csak gyűlnek. Szinte megbénít és cselekvésképtelenné tesz, ha erre gondolunk.

A sötétségben azonban, amely körülvesz, mintha valahol fény látszana. A lemondást mintha mégis megtörné a reménység. Mert a történetnek, a mi történetünknek nem itt van a vége. Igen, sok mindent elrontunk, sok mindenről lemaradunk, sok mindennel nem élünk, ami pedig ránk vár és a mienk lehetne.

De Isten, egészen csodálatos módon, soha nem mond le rólunk. Soha nem mondja: most nem, talán majd később. Azt sem jelenti ki velünk kapcsolatban: túl késő. Újra és újra alkalmat készít. Lehetőséget ad. Kész találkozni velünk. És a vele való közösségben a terheket, amelyeket hordozunk, amelyekhez már hozzászoktunk, amelyek nélkül talán már el sem tudjuk képzelni az életünket, letehetjük. Még a fájdalmakat is, a szomorúságunkat, a csalódottságunkat is, amit saját magunk miatt érzünk. Egészen felszabadító azt tudni, hogy minden nap egy új nap, amelyet azért is kapunk Istentől, hogy újat kezdhessünk. Hogy máshogyan nézzünk a lehetőségekre és alkalmakra és máshogyan döntsünk. Mert lehet kimondani azt is örömmel: igen, most van itt az idő, hogy menjek, hogy tegyek. Igen, most!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Világít-e a lelked ilyenkor?
Milyen szerencse, hogy karácsony nem tör csak úgy ránk, hanem megelőzi advent.

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Fontossági sorrend
Mivel töltöm ki a sosem-elég időt?

Jeney Edit
Boldog decembert!
Amit a csillag jelöl: magányügy!

Jeney Edit
A Barbie-baba
Ken és az álomház mellől a jászol mellé

Magasság

Tóth Sára
„Megszárad a fű, elhull a virág" - az idő és a bibliai hagyomány
Isten, aki bejelenti: újat cselekszem!

Turcsik Ferenc
„Kör közepén állok..."
...és forgok újra, meg újra, míg advent lesz újra

Turcsik Ferenc
A feneketlen mélység
A vég nélküli idő vakító ámulatában

Mélység

Nagy László
ALKALMAS a MOST éppen számodra?
Hamis elvárás, amikor a jelen minden áldásos ALKALMÁT megtagadjuk egy lehetséges jövőbeli miatt.

Nagy László
Alkalom a változásra
Különleges idők különleges helyzeteket szülnek, és néha új, különleges embert.

Turcsik Ferenc
Durci-murci
Daccal az alkalmaknak: „Csak azért sem akarok még egyszer belelépni ugyanabba a folyóba"

Teljesség

Kiss Gergely István
Istennek emberré
Mi mindennek kellett történni ahhoz, hogy az Istennel találkozni lehessen?

Géczy Katalin
A lehetetlen
Látnom kell Téged!

Fodorné Ablonczy Margit
Megvan az ideje...
„csak" be kell tölteni, amire való

Rácz Róbert
Az ünnepi alkalom gazdagsága
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot!

Üzenet

Bölcsföldi András
Az Adventnek rendelt ideje van
A Prédikátor szava ma

Kovács Szilvia
A „most nem" és a „túl késő" után
Kifogásainkon fog az idő vas foga

Kovách János
Hogyan fordulhat jóra egy elrontott születésnap?
Kifejezni valamit abból a szeretetből, amit Isten akar ajándékozni

Áthallások

Békési Sándor
József álma
„...angyal mutatóujja forrasztja a magába zuhant emberhez az Isten üzenetét..."

Tóth Sára
Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc
Holtpontján a forgó világnak Isten belép az időbe

Gueth Péter
Kulcs a Mindenség kicsiny boltjához
Régi TITOK új csomagolásban

Réz-Nagy Zoltán
Leleplező karácsony - Bruegel Betleheme
Újra jön, hogy hatalmába kerítsen, megigézzen, vagy kifosszon és összetörjön. Szembesít minket boldogságunkkal, vagy boldogtalanságunkkal.

Miklya Luzsányi Mónika
A szólista - Film és valóság
Barátra van szüksége

Riport

Szerkesztő
Hogyan lesz alkalommá az ünnep?
Kerül-e püspökkenyér az ünnepi asztalra?

Szerkesztő
Készülődés egy kicsit máshogy
- egy vak családanya adventje

Kitekintés

Fekete Zsuzsa
Várakozás
Zöld füvön, nem várt ajkakon hangzik a dal

Miklya Luzsányi Mónika
Ajándék - kicsit másként
Dani az ajándék, akit nem cserélnének be.

Látogatóink száma a mai napon: 3508
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375721

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat