belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Miklya Zsolt

Táncoló nevek, dúdolt jelentések

A közelmúlt, jelenkor irodalmából

Találkoztam a minap egy süteményes triciklivel, aminek az oldalán ott virított a név: Bagaméri. Kevesen lehetnek, akik nem találkoztak még a névvel, legalább egy Bagaméri Cukrászdában vásárolt fagylalt erejéig. Bagaméri úgy bevésődött a magyar ember emlékezetébe, mint egy ősi nyelvemlék. Kevesebben tudják, hogy Bagamér egy Hajdú-Bihar megyei nagyközség, még kevesebben, hogy a név a szláv Bogumir név Árpád-kori magyar alakja, isten + béke jelentéssel.
Azt pedig talán a legkevesebben, hogy a Kisújszálláson született Csukás István egy helybéli cukrászról nevezte el legendás hősét, a Keménykalap és Krumpliorr „elátkozott fagylaltosát”. A legendához persze kevés lett volna az ifjúsági regény, annak tévéfilmváltozata nélkül. A négyrészes sorozat a nagy nevettető, Alfonzó (Markos József) alakítása által írta Bagamérit a kollektív emlékezet mélyebb rétegeibe. Ahogy a klasszikus bohóctréfák, így az „elátkozott fagylaltos” csetlő-botló szerencsétlen figurája is archetipikus alak, akit a kecskerímre kihegyezett bökvers szállóigévé is tett: „Itt van, megjött Bagaméri, / a fagylaltját maga méri.”

A fenti névcsúfoló, a maga nemében, telitalálat. Általa saját sutaságainkon nevetünk, hahotázunk. De a hahotához szükség van a név sajátos hangulatára, ritmusára is. A nagy találkozás – Bagaméri és Alfonzó között – csak így hozhatott igazán eredményt. A nevek hangulati és ritmikai értékére akkor figyelünk fel igazán, ha azt valaki költői érzékenységgel mutatja fel. Weöres Sándor teljesen köznapi neveket „táncoltat meg” Az éjszaka csodáiban. A legismertebb közülük: „Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő” hibátlan pentameter-sor, ami kár, hogy nem kapott egy Alfonzó-erejű filmalakítást, tóthgyulásítva a szakmát. De kevésbé ismert névjátékai is határozott ritmusjátékok: „szomszédban a Vakos néni, / ferdeszájú Vigláb néni, / Balogh úr, a vasutas, / imádód, a kis-inas” – mint karneváli alakok sorjáznak elő, körbetáncolva az éjszakát.

A táncritmus még nyilvánvalóbb a Bóbitában. (Lám, a név olyan erősen íródott emlékezetembe, hogy csak így nevezem Weöres Sándor A tündér című versét. Nem vagyok vele egyedül.) „Bóbita, Bóbita táncol, / körben az angyalok ülnek” – így, kiterítve a két sor hibátlan hexameter-sort alkot. Persze a gyerek és felnőtt, amikor gajdolja/dúdolja, nem gondol erre, csak a dallamot érzi, a lüktető ritmust. És Bóbita máris beíródik egy mélyebb rétegbe, a jelentése alá, mintegy érzelmi-érzéki (érzékeken át ható) alapot adva a jelentésnek is. S hogy mennyire jelentésmódosító hatású a ritmus, azt a közismert félrehallás: Szárnyati Géza is jól szemlélteti. Hiszen a „szárnyat igéz a malacra” sor tagolása is segíti a Szárnyati (tá-ti-ti) daktilusának elkülönülését. A vezetéknév ritmikai egységét követi a Géza (tá-ti) csonka daktilusa, a nonszensz hatású név így íródik be könnyen az emlékezetünkbe.

Félrehallás útján, eleve egy mondókából lépett elő Dideki alakja is, Lázár Ervin Berzsián és Dideki című meseregényének egyik főszereplője, a szomorú költő pozitív ellenpólusa. A mottóvá emelt félrehallást – „Csigabiga gyere ki, / ég a háza, Dideki!” – az ütemhangsúly is erősíti, hiszen a nyomaték erőteljesebb és egyértelműbb a Dideki-alakban. Így megint a ritmika kerül jelentésmódosító szerepbe, evidensebb a Dideki név-alakváltozata a gyermek számára, mint a régies „ideki”. De a két pólus címbe emelt ritmikai egységére is érdemes odafigyelni, hiszen mindkét név és a cím ritmusa is beszédes: Berzsián (tá-ti-tá) – önmagában a ritka krétikus nevű verslábat adja, ami eredete szerint egy krétai tánc alapritmusa volt, „ugrató”-ként is szokták emlegetni. Csakhogy az „és” lefékezi az ugrást, mozgása lelassul, így válik, külső hatásra, az egyébként vidám alaptermészetű Berzsiánból is világfájdalmas költő. A Dideki (ti-ti-ti) viszont megőrzi frissességét (a versláb neve tribrachisz, „szapora”), és megeleveníti lelassult másik pólusát és táncpartnerét, Berzsiánt is.

Folytathatnám klasszikussá vált 20. századi példákkal a sort, de könnyen oda jutnék, hogy már ez is a múlté, mit lovagolok ezen a ritmikán, túl vagyunk mi már rajta. Ám találkozunk olyan ritmikus névalakokkal a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomban is, amelyek egyértelműen rácáfolnak erre, és a ritmikai-hangulati érték meghatározó szerepét mutatják a névalkotásban. Mintha Didekit írná tovább Darvasi László Trapitije. A meseregény manó főszereplője hasonlóan pozitív életszemléletű lény, mint Lázár Ervin virágos lánykája. És nemcsak nevében Trapiti, hanem trapitizésével életet visz az egyébként szomorú és idegen világba. Hogy mit jelent a név, azt leginkább a trapitizésből érthetjük meg: „trapitizni sokféleképpen lehet. Ha lehunyod a szemed, és azt mondod, Afrika szavannái fölött szállsz egy óriási léggömbön, s alattad zsiráfok, elefántok és csavaros szarvú antilopok legelésznek, az is trapitizés. Vagy az is trapitizés, hogy lehajolsz, s azt figyeled, hogy a picike hangyapajtás hogyan cipeli a nálánál jóval nagyobb morzsát, ami a te vajaskenyeredről hullott alá. Trapitizés az is, ha azt mondod a szomszédnak reggel, hogy trapiti. Mire ő elmosolyodik és visszabiccent magának, az is trapiti.” És még számtalan gesztus, ami életet visz a dolgokba. Mind Trapiti. Szapora ritmusú táncmozgás.  

S ha már a zsiráf előkerült természetes élőhelyén, nézzük meg, mit tesz egy városi zsiráf. Ő hogyan trapitizik. Megváltozik az életritmusa biztos. És különben is, zsiráfhoz nem illik ennyire szapora. Inkább a lépegető jambusok (ti-tá) mértéke, amit az ütemhangsúly is megtámogat.
Így lesz Tóth Krisztina vershőse Virágevő Zsiráf Dezső, aki névritmusával ekképpen él: „Ám fönt az ablakában / nem nőtt sosem virág: / lereggelizte mindig / Virágevő Zsiráf”. A természetvédők szörnyülködhetnek ezen, de a játékos zsiráf inkább rádiót hallgat, mindenféle nyelven, még zsiráful is, így lesz virágevőből világvevő. Nemcsak információkra, hanem a világ ritmusaira, jelentésváltozásaira is nyitott lénnyé. Így marad Szösz néne is, Varró Dániel vershőse nyitott lény „a Maszat-hegy legtetején”, aki elutasítja a takarítók rendmániáját: „Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám, / szösz van a porcica kunkori bajszán, / szösztelenítsünk, portalanítsunk, / föltakarítsunk, Szösz néne?” Szinte magától értetődik a válasz: „Szösztelenítés, portalanítás, / föltakarítás? Kösz, még ne.” Aki meg akarja fejteni Szösz néne névritmusát (és jelentését), az dúdolja vele a választ, és már meg se kell fejteni. Elég dudorászni még egy kicsit.

Dudorászok én is tovább, altatóritmusra, ami most nem a népköltészet példatárából származik, hanem Kovács András Ferenctől. Már a cím – Friss tinta, tinta, tinta! – is mondókaritmusban indít, ami egyben hívórím, a maga hármas nyomatékával. A tinta szóra további rímpárok felelnek a versben, ahogy felvonultatja az alvó játéklényeket, az éjszaka álomcsodáit a költő. Az elmúlt gyermekkortól búcsúzik, úgy tart terepszemlét gyermeke világában az apa, mint ami végleg lezárult, ezért is sorjáznak alvóként a lények, akiket már nem lehet felébreszteni, legfeljebb tintával papíron. Igen ám, „de a szó a szó a szó is / más oldalára fordul”, a szó is örök álomba merülni látszik. A verszárlat viszont csattanójával felébreszt: „Friss tinta tinta tinta / Aludj kincsem ma hol vagy / Krisztinka tinka tinka”. Krisztinkát a tinta, a tintát Krisztinka kelti fel, vagyis életre újra. A becézett köznapi név mondókaritmusával válaszol a hívó tinta-rímre. A ritmus- és rímjáték létjátékká alakul, apa és lánya egymás létét a távolból is meghatározó-inspiráló mozgássá. Így fognak egymással kezet, dúdolgatva és lépegetve, körbetáncolva éjszakát és nappalt a költők álmodta-ébresztette nevek.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
A nevünk rejt el, vagy mi rejtjük el a nevünket?
Isten és az anonimitás

Gondolkorzó

Pete Violetta
Nevesített erőtlenség
Titokzatosság és spontaneitás versus megaszervezések

Felszín

Géczy Ráhel
Árul(kod)ó családneveink
Lehúz vagy felemel?

B. Tóth Klára
Felmutatás
Milyen képtelen vállalkozás...

Magasság

Dull Krisztina
Más felségterületén
Néhány gondolat a Kilimanjaróhoz

Tóth Sára
Nevek és a lét hasadtsága
Irodalmi kalandozás

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Egy gyakori nevű ember tűnődései
Nem ér a nevem!

Miklya Luzsányi Mónika
X-manek és szuperhősök
Identitásfejlődés képességek és frusztrációk árnyékában

Bella Péter
Kis keresztyén trollhatározó
Netes kellemetlenkedők tipológiája

Teljesség

Koczor Tamás
Ki kicsoda?
Aki megverekedett Istennel…

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Névstigma
Jólesz tiszteletes botrányos házassága

Adamek Norbert
Nomen est omen
Tudósító elnevezések

B. Tóth Klára
Hogy nevez minket Isten?
„Nem lehet egy gyereket csak úgy elcserélni!”

Áthallások

Szakács Gergely
Halállista
Listák, melyek az életre, vagy a halálra visznek

Hancsók Barnabás
Nem ér a nevem
Vadidegen nicknevek

Bradák Soma
Név nélkül
Szembetalálkozások

Miklya Zsolt
Táncoló nevek, dúdolt jelentések
A közelmúlt, jelenkor irodalmából

Riport

Kojsza Péter
Meghatároz egy életen át
A névadás lehetőség

Kitekintés

Dull Krisztina
Ezt a buzogányos bronz köcsögöt!
Az egyházi szóhasználat hátulütői

Látogatóink száma a mai napon: 3993
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45787494

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat