Bibliaóra - 2020. május 6.

- készítette: Kenyeressy Károly lelkész

Alapige: 2 Krónikák 30,1-27 „...a páskát nem tudták ugyanis idejében megtartani..."

Ezékiás király idejében megkésve tartották meg a páskaünnepet. Sem a papok, sem a nép nem tudott elkészülni a rögzített időpontra. Nem hiszem, hogy ezen az időkésedelmen valaha is elgondolkoztam volna, ha nem éljük át ugyanezt ebben a járványügyi válságban. Ma a várakozási feszültség hatalmas. Most már nemcsak a pillanatnyi kedélyállapotunkat rombolja a feszültség, de egész egzisztenciánkat, boldogulásunkat is fenyegeti. Ebben a mai helyzetben már nem negyedórát késik a kezdés (mint az én hibámból a múltban sajnos annyiszor), hanem maholnap már negyedévet! A bibliai párhuzam ezért elgondolkoztató. A Húsvét időpontja elmúlt, közel már a Pünkösd is, és még ott sem tartunk, ahol Ezékiás király, hogy leveleket írjunk (1.vers), hogy kifussanak a futárok a meghívóval (6.vers), nemhogy ott, hogy megszólaljanak a hangszerek (21.vers) vagy előttünk legyen (a maga valóságában és nem virtuálisan) a békeáldozat (22.vers).

A páskában létrejövő megbékélés mindenesetre nem Istenen múlik. Ő a maga részéről elkészült. „Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket..." (2 Péter 3,18) „... amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért" (Róma 5,6). A megbékélés elfogadásának az időpontja rajtunk múlik. Az emberevő bennszülött szemrehányása jut az eszembe, aki bűnfelismerése után szemrehányást tesz a misszionáriusnak: „Mért nem jöttél korábban, hogy apámnak is elmondd?" Amikor Ezékiás meghívása kihirdettetik és a futárokat kigúnyolják „Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig" (10.vers), eszünkbe juthat, amit Jézus mondott el a királyi menyegző (Máté 22,1-14) és a nagy vacsora (Lukács 14,16-24) példázatában. Isten nem nevet a meghívást visszautasító nevetőkön (Lukács 6,26/b), hanem éppen oda küldi először a nagy szabadítás első hirdetését: „Zebulon földje és Naftáli földje, a tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad." (Máté 4,15-16) „Kegyelmes és irgalmas az ÚR, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá" (9.vers). Az időpont tehát a mi bűnfelismerésünk alkalma: „Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe" (11.vers). Jézus Krisztus megismétli a „krónikás" által feljegyzett hívást: „Adjatok kezet az Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, az Úrnak, akkor majd rólatok izzó haragja." (8.vers) - „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Máté 4,17) „Jézus üzenete az evangélium, a jó hír, olyan üzenet, amely dacol minden kihívással és gúnyolódással és véget vet minden szomorúságnak." (Karl Barth) A karórámban elemet cseréltettem. Álltam a város egyetlen nyitvatartó órásboltjának kirakata előtt. A legtöbb óra azonos időt mutatott. Ezer alakban, hogy felhívja a figyelmet a pontos időre. Kedves Testvéreim! Eljött az idő a megtérésre! „Jobb későn, mint soha!" Ezékiás meghívásakor az északi országrész (Izráel) lakosságának nagy része az asszírok fogságába hurcoltatott (Kr.e. 722-ben). Döbbenetes, hogy a páskára való híváson azok nevettek, akik még ott voltak az ország északi területein. Ó, hány emberről elmondható: „nem tudják, mit cselekednek"! „De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják..." (Zsoltárok 22,7-8).

A megtérés komoly bűnbánat. Ezékiás kihordatta a jeruzsálemiekkel a százéveken át felhalmozott bálványszobrokat, összetörette a bálványáldozati oltárokat (amelyek némelyikén apja, Áház gyermekeket is elégetett áldozatul - 2 Krónika 28,2-3). A megtérés radikális megválás minden szeméttől, ami Isten őszinte szeretete helyén áll! A mi részünk a megalázkodás! Hogyha megalázkodunk és az áldozathoz jövünk, akkor a Király könyörög értünk, ahogy Ezékiás király könyörgött azokért, akik késve igyekeztek magukat megtisztítani: „ A jóságos ÚR bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Úristenhez, ősei Istenéhez folyamodjék..." (18-19.vers).

Jézus Krisztus, a Király „... üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük." (Zsidókhoz írt levél 7,25) „Mi a helyzet most, a mai időkben, amikor egy sokkal rettenetesebb ítélet fog nemsokára kiáradni a keresztyénségre, mint Izráelé? Írjatok leveleket, mint Ezékiás, küldjétek el üzeneteteket mindenhová, és mondjátok el: Isten népe egy nép, sietve gyülekezzen hát össze, hogy Istent imádja. Az ÚR asztalánál pedig bizonyítsa ezt a Szentlélek által alkotott egységet; tisztítsa meg magát a tisztátalan világgal való elvegyüléstől, és bármilyen mély legyen is jelen helyzete, újra megtalálja az első áldásokat! Ne higgyétek, hogy sokkal figyelmesebb lelkekre fogtok találni; nem fog-e a ti intésetek sokkal több közömbösséggel, gúnyolódással és megvetéssel találkozni?" (Henri Rossier) Ezékiás király meghívását a páskaünnepre mind a tizenkét törzsben kihirdették, noha az ország Roboám idejében kettészakadt, a hívő szívek mégis egynek látták. Az Ezékiás által meghirdetett és megkésve, de megélt páskaünnepről így fejezi be tudósítását a „krónikás": „Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben. Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az ÚR szent lakóhelyére." (26-27.vers) Az időkésedelemmel elkezdett odaszánás rendkívüli áldást tartogatott, amit a résztvevők magukkal vittek otthonukba, egész életükre szólóan. Ma is kimondjuk, ebben a járványhelyzetben: az Úrhoz térni soha nem késő! Vizsgáljuk meg mi is magunkat a késedelmes, újbóli, valóságos, földi istentisztelet előtt, és kérjük Urunk bocsánatát: „Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg annyian. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. De amikor az ÚR ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk." (1 Korinthus 11,28-32)

»Egy szegény kőművesnek a leánya kereste fel a grófkisasszonyt a palotájában, és arra kérte, hogy menjen vele haldokló apjához, akinek fontos mondanivalója van a számára. A grófkisasszony azt mondta a lánynak: „Milyen mondanivalója lehet a te apádnak az én számomra? Majd meggondolom, elmegyek-e." A lány elment, de nemsokára ismét visszatért. Ezúttal már messziről kiáltotta: „Kisasszony, jöjjön gyorsan, mert meghal az apám, mielőtt megmondhatná, hogy az ön apja hová falazta be a háború alatt a sok ezüstöt és aranyat!" A grófkisasszony útnak indult, és futott a kőműves lakásáig, de már későn érkezett. A kőműves halott volt. Az elveszett kincseket sohasem találták meg...«

Mikor jön el az idő, hogy komolyan vegyük az istentiszteleti közösség és az úrvacsora drága alkalmait? Mikor jön el az idő a mély bűnbánatra és megalázkodásra?

»A nevem: Idő. Nem voltam mindig, és nem is leszek mindig, de most vagyok, hogy megmérjem az életet. Az emberek várnak rám, alárendelik magukat nekem, félnek tőlem, és Istenen kívül senki sem tud feltartóztatni. Isten a kezében tart, s ha ő szól, az én utamnak vége... A legtöbb ember azt hiszi, hogy én mindig leszek. De ez nem igaz! Ha én majd elmúlok, az Örökkévalóság jön... Akkor már késő lesz! Túl késő lesz a bűnbánatra, túl késő Istennel Jézus Krisztus által megbékülni. Túl késő lesz hinni. akkor már csak az „örök" lesz: örök békesség és öröm - vagy örök rettegés és ítélet. Ma van a megváltás napja. Azt, hogy mit teszel az örökkévalóságban, ma döntöd el. Ma még vagyok, és haladok. De eljön egy nap, s nem lesz többé így. Akkor már nem leszek veled... s neked nem lesz lehetőséged többé örökkévalóságod felől dönteni!«