Digitális igehirdetés – 2020. április 5. vasárnap

Digitális virágvasárnapi igehirdetés - 2020. április 5. - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

ERŐS AZ ÚR KEZE, FÉLJÉTEK ISTENETEKET!

Alapige: Józsué 4,24 „...hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az Úr keze, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor"

Képeslapok között válogattam az elmúlt napokban, s ezt az igét találtam egy mátrai képhez írva igeként. A bibliai történeti elbeszélés szerint Isten népe egy nagy tusa előtt áll. Ezt a tusát nevezzük az Ígéret földje bevételének vagy másképpen Izráel népe honfoglalásának. Amikor Izráel népe bemegy az Ígéret földjére, előtte kémeket küld Józsué, hogy megnézzék azt. Már Mózes idejében megtörtént egy ilyen kémlelés. Ezek a mostani kémek azt a hírt hozzák, hogy félnek a népek, hiszen már korábban erős ítélettel legyőzték azokat a királyokat és népeket, akik között átvonult Izráel népe, kijövet Egyiptomból, a szolgaság házából. De vissza-gondolhattak arra, hogy negyven évvel azelőtt, a pusztában elbuktak, amikor Mózes idejében a kémeket egyszer már kiküldték. Akkor a kémek visszajöttek, és azt mondták: „Lehetetlen elfoglalni a földet, mert óriások lakják azt". Feltehetjük hát a kérdést: mi sikeresek lehetünk abban, amiben elődeink elbuktak? Merthogy ez a feladata most az Isten népének! Egy történet egy kisfiúról és az édesapjáról szól. Egy reggel a kisfiú homokozójában játszott. Az édesapja otthon tartózkodott. A kisfiúnál volt a doboznyi autója és teherkocsija, a műanyag vedre és egy fényes, piros műanyag lapát. A homokozóban utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban. De ekkor talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körül ásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a követ a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta és taszigálta a követ. Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt érezte, hogy nem tudja átgurítani rajta. Csak tolta, nyomta és a lapáttal feszítve emelte. De valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú küszködött, nyöszörgött, taszította, lökte - de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult és meghorzsolta ujjacskáit. Végül csalódottságában sírva fakadt. Közben az édesapa szobájuk ablakából követte az események alakulását. Ahogy eleredtek a könnyei, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban sírdogáló kisfiúra. Az édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte: „Fiam, mért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?" A kisfiú megsemmisülten zokogta: „De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!" „Nem, fiam" - helyesbített az apa - „Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem." Akkor az édesapa lehajolt, felemelte a követ és kivette a homokozóból. Csak akkor lehetünk sikeresek abban, amiben elődeink elbuktak, ha Isten erejével harcolunk! „Hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az Úr keze, és hogy féljétek az Urat, Isteneteket mindenkor".

I. A nagy kő ott van egy ember életében: betegségeiben, veszteségeiben, fájdalmaiban, gyászában. Most, Húsvétra készülve különösen nagy teher minden családban: munkahelyi fenyegetettség újra, a nem ismert félelem, amely szorítja a szívünket. Nagy teher egy nép, egy nemzet életében. De Isten hatalmasan cselekszik: szétnyitja a Jordánt. A Zsoltárok könyve külön leírja, hogy ez hogy történik: hogyan torlódik fel a víz, hogyan fut le a tengerszint alá, a Holt-tenger felé a hatalmas víztömeg (114. zsoltár és Józsué 3,16). A bibliamagyarázók azt mondják, hogy ez olyan, mint egy húsvéti átkelés. A páskaünnepen is ezt mondják Izráel atyái a fiaknak: „Mi ez, amit az Úr cselekedett?" Hatalmas jel, hatalmas ítélet, hogy megtudja a föld minden népe, hogy milyen erős az Úr keze. S ahogy megtudták az egyiptomiak, megtudják a kánaániak is, az a hét nép, amit felsorol Mózes 5. könyve (7,1). És ez így van a gyülekezet, a hívők életében, így van egy állam életében, a mi magyarságunk életében és a bolygónkra vonatkozó még tágabb körökben. Virágvasárnap azt jelenti: Jézus uralmat vesz. Legyen hát ennek az ünnepnek a tanulsága: milyen erős az Úr keze! Neki van hatalma arra, amit az emberi ész meg se gondol. Tudd meg tehát az Úrnak erejét! Mi okozta, hogy megállt a víz a Jordánnál? Az okozta, hogy a papok a lábukkal beleléptek a vízbe és vállukon hordozták a Szent ládát (Józsué 3,13). A Szent láda felett a pusztában felhő- és tűzoszlop volt, Isten jelenléte, ez ment elől, hogy bevezesse a népet az Ígéret földjére. Ha Petőfi „A XIX. század költői" c. versében ilyen hatalmas erőt tulajdonít a magyarok vezetőinek, mennyivel nagyobb az ereje a mi Urunk Jézus Krisztusnak, aki átjutott a halálon, megtörte a halál erejét! Hol is az a láda? Tegyük fel a kérdést, amikor az Úr erejének hatását vizsgáljuk a saját életünkben! Mért nincs velünk az Úr ereje? Mert nincs velünk a láda! Nincs velünk Jézus Krisztus, a felhő- éstűzoszlop, a Vezető (1 Korinthus 10,1-4)! Ha Jézus velünk van, akkor megtörténik a húsvéti átkelés. Mindenki tudja, hogy az Úr Jézus nem egyedül vonul be, egy szamár hátán, Jeruzsálembe, hanem tömegek vannak körülötte. Kétfajta tömeg: az egyik Jeruzsálemből jön, akik az út menti fákról gallyakat vagdalnak le és a ruhájukat Jézus elé terítik, a másik Betániából jön vele, mert a néhány nappal azelőtti halott Lázár feltámasztásnak óriási hatása volt az emberek között. Ez a húsvéti átkelés kezdete. Isten nem időszakosan kívánja érvényesíteni az Ő erejét a te életedben, hanem örökre! Mit énekel Mária? „Hatalmas dolgot cselekedett karjának erejével, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat" (Lukács 1,51). Ilyen felfuvalkodott volt a mi világunk is - és a népek, a nemzetek most megismerik az Úr karját, „hogy megtudja a föld minden népe, milyen erősaz Úr keze". Ismerjük el az Úr karjának erejét, mert ez az erő ma is munkálkodik!

II. A második, amit az ige tanít ma nekünk, hogy „féljük az Urat mindenkor". Ezt kell megtanítani az atyáknak a fiak számára (2 Mózes 13,8; Józsué 4,6-7). A kövek beszélnek az utókornak! A járvány időszakának első vasárnapja délelőttjén az üres templomunkba belépve eszembe jutottak Jézus szavai: „Íme, elhagyottá lesz a ti házatok." (Lukács 13,35), „hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani" (Lukács 19,40). Aki ma a mátrai kövekből épült gyöngyösi templomunkra gondol, jusson eszébe, hogy mi mindent tett az Úr az életében, akár ebben a templomban is! „Féld az Urat mindenkor" - az istenfélelem azt jelenti, hogy Istennek „súlya van" az életünkben. A héber nyelvben Isten dicsőségét ez a szó fejezi ki: „súly". Van-e Isten szavának súlya a te életedben? Bárcsak úgy nehezedne ránk az Ő dicsősége, hogy betelne a szívünk istenfélelemmel! A Jelenések könyvében ezt kiáltja az angyal: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája" (14,7). Mit jelent Isten félni? Nem azt, hogy félni a büntetésétől, hanem azt: Őt minden mértéket meghaladó módon tisztelni, igazán és komolyan! Az ember nem attól retteg, hogy Isten bántani fogja őt, hanem attól retteg, hogy ő fogja megbántani az Istent. Ha valakinek az életében Isten szava „súly", akkor így cselekszik. Jézusnak a feltámadásról szóló szavait nem kérdőjelezzük, hanem igaznak fogadjuk el! Minden népek ünnepeljenek így: adjanak dicsőséget a feltámasztó Istennek! Az osztrák hadsereg egyik parancsnoka azt a feladatot kapta, hogy foglaljon el egy falut Tirol tartományban. Erős csapatokat vezetett nagy önbizalommal. Egy fogoly viszont ezt híresztelte: „Tirolt lehetetlen bevenni, mert legyőzhetetlen hadvezére van!" Ez gondolkodóba ejtette a parancsnokot. A falu határához érve békés parasztok dolgoztak a hegyi földeken. „Csapdát állítottak!" - gondolta a parancsnok. A faluba érve asszonyok, gyerekek jelentek meg a házak ajtajában, nyugalommal figyelve a katonákat, majd visszatértek teendőikhez. A falu főterén egy ősz hajú, idős ember jött szembe, tíz egyszerű parasztruhába öltözött kísérőjével. „Üdvözöllek, testvérem!" - nyújtotta jobbját az idős ember. „Hol vannak a katonák?" - kérdezte a parancsnok. „Nálunk nincsenek katonák" - hangzott a válasz - „senki sem fog harcolni. A mi vezérünk Krisztus, aki más úton vezet bennünket!" A parancsnok visszavonulót fújatott. Aki Jézus vezetésére bízza magát, győzelmet arat! „Jön a te királyod, igaz és szabadító (Jézus) Ő" (Zakariás 9,9).