Digitális igehirdetés – 2020. december 26. Karácsony második napja

Digitális igehirdetés - 2020. december 26. Karácsony II. úrvacsora - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

HALLANI, LÁTNI ÉS VENNI ISTEN KEGYELMÉT

Alapige: János 1,14,16

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Mi mindnyájan az ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemre."

Karácsony olyan ünnep, amely mindenfajta érzékelésünket, minden érzékszervünket megmozgatja. Mindannyian szeretnénk hallani, látni és ízlelni. Azért, mert életünk hiányos. Azt akarjuk, hogy teljes és boldog legyen! I. Az első érzékelési mód: a hallás. Hogy is készül elő valaki? Karácsonyi muzsikát, zenét, történeteket, véleményeket, előadókat hallgat lejátszókon, televízióban, rádióban. Titokzatos hangokra vágyik és vár: óraütésre, harang-kondulásra, csengettyű-szóra, szárny-suhogásra vagy egyszerűen csak szeretetteljes beszédre. Ez a hallás szerinti karácsony, legalábbis azoknak, akik nem Isten igéjét hallják meg. Mert a Bibliában a karácsony úgy kezdődik, az első karácsonynak a közvetlen előzménye az, hogy Mária és József is meghallják: a kijelentést, az angyali híradást (Lukács 1,28-38; Máté 1,20-23). Az igazi karácsony tehát a hit hallásából van! Ige, evangélium és hallás nélkül a karácsony lehetetlen. Kell a karácsonyhoz a hangzó ige. Az én első hangzó karácsonyi élményem Händel „Messiás" című oratóriumának bevezető dallama volt. A Kálvin-téri templomban, amikor a szólista énekelni kezdett, sírva fakadtam a szavak és a dallam üzenetén: »Vígasz, vígasz lesz a népnek! Szól az Úr! Örvendj hát Jeruzsálem! Mert eljön a nap a rabság éjjelére!" A mostani karácsonyon közös, református biblia-olvasásunkban János evangéliumának titokzatos Prológusát követhetjük nyomon. Amilyen titokzatos, olyan fontos is ez a bibliai szakasz. Halljuk meg, és fogadjuk be tehát az igei üzenetet, hiszen személyesen nekünk szól, legyünk részesei ennek a prológusi többes szám első személynek, ahogy részese lett a szeretett tanítvány, János is (János 1,37). „Amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit kezünkkel is megtapintottunk... az élet igéjét" - a hallást teszi első helyre a boldog átélés leírásakor János apostol levelében (1 János 1,1). Igazi úrvacsora is csak akkor van, ha halljuk a szereztetési igét. A legfontosabb karácsonyi érzékelés tehát a hallás. II. A második érzékelési mód, amiben részünk van: a látás. Nagyon sokan megállnak a karácsonyi látványnál. Ne felejtsük el, hogy ez csak a második az érzékelés sorában. Idézzétek fel az első emlékképeket a karácsonyaitokból! Az én egyik első emlékképem egy nagy, fakockákkal teli doboz. Amikor megkaptam, egész karácsonykor csak építettem a benne talált kockákból. Aztán ott a villanyvasút emléke, amivel pedig egy másik karácsonyon játszottam, a kis villanymotor felforrósodásáig. A látvány, elmélyült értékelés, megértett üzenet nélkül emlékkép marad csupán. Internetes képeken olyan karácsonyfákat láttam, amelyek mellett biztonsági őrök állnak, mert csupa aranyból vagy drágagyöngyből vannak megalkotva vagy feldíszítve. Elképzelhetetlen pénzt adnak emberek csupán a látványért. Antonio Correggio „A pásztorok hódolása" című festményén a sötét istállóra, a sötétben álló állatokra, a sötétben mozgó emberi alakokra, sőt még a kép szélén megjelenő angyalokra is Jézusból árad a fény! A művész látta a fény igazi forrását. Kifejezte ezzel azt az üzenetet, hogy személyesen kell meggyulladnia a jézusi fénynek mindannyiunk szívében! Olvastam valahol, hogy egy többnapos ébredési konferencián együtt aludtak a hívők egy nagyobb teremben, egy házban. Egy asszony az éjszaka közepén felkapcsolta a villanyt közöttük, és így kiabált: „Megszületett, megszületett." „Tudjuk, tudjuk" - kiabálták vissza a többiek - „kapcsolja le a villanyt!" „Nem. Az én szívemben született meg Jézus!" - kiáltotta újból kitörő, olthatatlan örömmel az asszony. A második karácsonyi érzékelési mód tehát a látás. „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét." (János 1,14) Ez a látás nemcsak a Megdicsőülés hegyén történt meg Jézus tanítványaival. Jézus csodáit „jelek"-nek nevezi a Biblia. Ők látták a jeleket! Mi látjuk-e az Úr munkáit? Akarjuk-e látni Isten dicsőségét Jézusban? Karácsonykor látjuk-e Őt? Vagy csak magunkat látjuk, meg szeretteinket, meg hogy ki örül vagy éppen ki nem örül az ajándékoknak? A látás célja, hogy meglássuk az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Az „egyszülött" kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy valaki szüleinek egyetlen gyermeke, hanem hogy páratlan a maga nemében. Az egyszülöttre, mint egyetlenre, kiváltságos megkülönböztetéssel irányul a szeretet. „Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, / ki fekszik itt a jászolban" - énekelhetjük mi is Luther Márton karácsonyi énekével (RÉ 316:7) A Római levélben feltárul az a titok is, hogy mindannyiunkat be akar vonni Isten ebbe a szeretetbe: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32) Egy régi, reformáció korabeli énekünk összekapcsolja a látást és a most következő ízlelést: „Segítségül azért Istent hívjátok, / Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok! / Igen nagy-jó, azt bizonnyal tudjátok: / Benne bízó emberek mind boldogok." (RÉ 254:5)  III. A harmadik érzékelési mód: az ízlelés. Vannak, akik számára a karácsony csak gasztronómia. A megszokott, néhány lelki könyv mellé vettem feleségemnek az idén - nem nagy választási lehetőségből - két gasztronómiai ajándékkönyvet. Bár örömmel lapozgatta ezeket - a karácsony mégis több, mint a jó ételek elkészítése és elfogyasztása. Egy mai szerzetest, aki Észak-Amerikában él egy magyar szerzetesi közösségben, megkérdeztek, hogy hogyan ünneplik ott a karácsonyt a papi körben. „Ugyanazokat az ételeket esszük, mint idehaza. Töltött káposztát, bejglit" - hangzott az első válasza a kérdésre. A karácsony kapcsán kiemelten fontos érzékelés - de nem a legelső - az ízlelés. A teljes, hiánytalan ízlelést azonban egyedül az úrvacsorában kapjuk meg. Az Úr teljességéből kaptunk. Hogy valami hiánytalan legyen, nekünk az Úr teljességéből (a görög szó szerint a „plérómá"-jából) kell kapnunk. „Vegyétek!" - mondja Jézus (Máté 26,26) - vagyis „ízleljétek, kóstoljátok!" Az Ő golgotai áldozatából, az Ő helyettes, kiengesztelő áldozatából vettünk mindnyájan. Ha elgondolkozunk azon majd, hogy mi volt a legjobb karácsonyi étel? Akkor azt válaszolhatjuk, hogy az a falat kenyér, az a korty bor, amit bűneink bocsánatára kaptunk! „Mi mindnyájan az ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemre." A kegyelem több, mint az irgalom. A kegyelem Isten mindent gazdagító jósága, mely áldásával eláraszt bennünket, tekintet nélkül emberi állapotunkra. Árad a kegyelem ránk. Az az ének jár a fejemben: „Oh, forrongó, gazdag árja Megváltónk szerelminek. / E rohanó, boldog árba elmerülök és hiszek! / Jézusom, Isten Báránya, áldozatod rám is áll. Eltakar kegyelmed árnya, s rám a szentek szentje vár!" (Hallelujah! 389) Olyan ez a „kegyelmet kegyelemre" kifejezés, mint amikor a tengerparton valaki benn áll a vízben, és egymás után jönnek a hullámok. Az egyik hullám még alig csitul el, már érkezik a másik. Csak jönnek és jönnek egy kimeríthetetlen forrásból. Isten kegyelme így árad Krisztuson keresztül. Nemcsak egyszerűen kegyelmet kapunk, hanem a kegyelmeknek az egymásutánját kapjuk. „Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is?" - kérdezi Péter. Jézus így válaszol: „Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." (Máté 18,21-22) Hogyan éltük meg az elmúlt esztendőt? Kegyelmes volt hozzánk az Isten! Alapigénk helyes fordítása: „vettük" a kegyelemet. Nem arról van szó, hogy nekünk nem kell semmit tennünk. János apostol szíve tele van örömmel az átvett kegyelemért. Ha valamit ízlelni akarunk, amikor kapjuk, el kell vennünk! A bibliafordítások közül ebben az esetben a Károli fordítás a helyes. A hit nem csupán a kegyelem szemlélése, hanem megragadása is annak, amit Krisztusban nyújt nekünk Isten. „Amit kezünkkel is megtapintottunk" - írja János apostol. Ez a mi részünk. Karácsony akkor éri el célját, ha az érzékelésben részt vesz a hallásunk, látásunk és ízlelésünk is.

Ámen.