Digitális igehirdetés – 2020. május 10. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2020. május 10. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

SZÉTSZÓRÓDVA VAGY EGYBEGYŰJTVE? - 1 Mózes 10,1-32

„Ezek Noé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után." - 1 Mózes 10,32

Aki előről kezdi olvasni a Bibliát, hamar elérkezik a Mózes első könyve 10. fejezetéhez. Mózes I. könyve 1-11. fejezeteiben egy nyitány található, az egész Biblia nyitánya ez. Isten és az ember kapcsolatát mutatja meg ez a nyitány. Megmutatja Isten alkotó hatalmát és az Ő szépségét, amely tükröződik mind önmagában, mind a teremtett világban. Megmutatja az ember nagyra hivatottságát és tragikus hibájának örökségét. Aki elejéről kezdi olvasni a Bibliát, gyönyörködhet e nyitányban - így teszünk most mi is, mikor elolvastuk a népek „nemzetségi táblázatát". A tudomány ismer más leírásokat is, amelyek az ókori népekről szólnak, mint egy földrajzi áttekintésükről, de mi most más szemszögből fogjuk vizsgálni az olvasottakat. Szeretnénk megragadni a lényeget. Igénk hangsúlyozza, hogy az özönvíz után időszaka a kor. Ez a meghatározás zárja a 10. fejezetet, éppúgy, ahogy az előző rész végén is olvassuk, hogy az özönvíz után mi történt Noéval. Egy nemrég kiadott, tudományos hátterű, regényszerű könyv (A Genezis idején) arról szól, hogy Noé fiai egybegyűlnek apjuk sírjánál, és akkor keletkezik a Bibliának ez az első 11 fejezete, az előző nemzedékek visszaemlékezései után. Az özönvíz szó azt jelenti: felkavarodás. Nemcsak a vizek kavargása ez, hanem a földrétegeké is: „felfakadtak a nagy mélység forrásai" (1 Mózes 7,11). A földrétegek felkavarodtak, a kontinensek szétváltak, a hegységek és hegység-rendszerek kialakultak, felgyűrődtek és lesüllyedtek képlékeny mivoltukban. Ne úgy nézzük ahogy az ember: „utánam az özönvíz", hanem úgy, ahogy az Isten nézi: „az özönvíz után". A 9. fejezet kulcsfogalmai: a szövetség és a benépesítés. Ezzel szemben a 10 fejezet kulcsfogalma, központi gondolata: a szétszóratás. Négyszer szerepel ebben a fejezetben a fogalom. Milyen lelki viszonyok uralkodnak ennek a korszaknak a hátterében? Nemcsak mi gondolkodunk erről, hanem már az ókorban is gondolkodtak erről: van egy olyan könyv, ami a Jubileumok könyve címet viseli, amely szintén leírja a népek „nemzetségtáblázatát", ebben a könyvben munkálkodik egy szétdobáló erő, egy lelki sötét hatalom, amely a történések mögött áll. Az Ördög neve: Diabolosz (Szétdobáló). Amikor szétszóródás, szétdobáltatás van, akkor az Ördög munkáit láthatjuk az emberiségben. De azért jött el az Istennek Fia, hogy az Ördög munkáit lerontsa (1 János 3,8). A szétszóratás viszont nem az örökké megmaradó állapot! A szétszakíttatás, az eltávolodás nem örökre szól! Amikor feltesszük azt a kérdést: „távol van az ÚR?", azt kell, hogy válaszoljuk, hogy Isten nem akar távol maradni tőlünk. Az Ő akarata az, hogy egyek legyenek az emberek. Pál apostol a házasságról azt írja, hogy amikor a férfi és a nő egységet alkot, akkor csak egy időre váljanak szét az imádkozásra, „de azután legyenek ismét együtt" (1 Korinthus 7,5). Istennek az akarata nem a szétválás, hanem az „együvé térés", az egység. Ez az egység Pünkösdkor megvalósul. Mózes I. könyve következő fejezetében (a 11. részben) Bábel tornyának az építése található, ahol összezavarodnak a nyelvek és ahol még hatalmasabbá lesz ez a szétszóródás. Mi a Pünkösdben látjuk ennek a fordítottját, amikor „egyező nyelvre... egyező hitre" tér az ember. A Biblia elbeszélésében ez a nemzetségtáblázat egy bevezetés, egy nyitány - éppen úgy, ahogy Máté evangéliuma, az Újszövetség is egy nemzetségtáblázattal kezdődik (Máté 1,1-17), hogy utána felragyogjon a megváltás, hogy utána elhangozzék egy név, egy csodálatos név, az Immánuel név. Hogyha olvassuk a Mózes I. könyve 10. fejezetében szereplő neveket, akkor a nevek megfejtésében egy nagy hiány van: kell ide még egy név! Ez a név pedig Jézus Krisztus neve! A Biblia elbeszélésében a nemzetségtáblázat mindig bevezetése a megváltás csodálatos hírül adásának! Amikor a népek táblázatát olvassuk, akkor úgy foglalhatjuk össze, hogy távol vannak az Úrtól, szinte menekülnek az ÚR elől, és önzően, autonóm módon élnek - pedig az Isten színe előtt vannak. Ezt olvastuk Mózes első könyve 6. fejezetében: „A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt" (11.vers). Az Isten színe előtt zajlik minden! Hiába zárkóznak be a népek a városokba, az épületekbe. Ha magának épít, ha magának szerez nevet az ember, azon átok van! Isten nem ezt akarja. Fájdalmas felismerés: távol van az ÚR, s az ember érzi azt, hogy ez az ő műve, az ő bűne. De Istennek nem ez a végső akarata! „Nem válik válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására" (1 Mózes 9,15). Isten akarata az, hogy összegyűjtse az övéit. Ő az összegyűjtést munkálja a kegyelmi időben, ma is! Most, amikor templomaink még mindig zárva vannak, szeretném, ha lélekben gyűlnénk össze, és lélekben lennénk ott az Isten előtt. Most felteszem a második kérdést: felettünk van az ÚR? Az ÚR neve kétszer szerepel a fejezetben, mégpedig Nimród említésekor: „hatalmas vadász volt ő az ÚR előtt". Nem minden az emberi nem nagyságáról szól ebben a fejezetben, mert az Isten színe előtt vagyunk! Isten felettünk van, ez nyilvánvaló dolog. Pál apostol az athéni Areopágoszon elmondott beszédében Istenről így szól: „Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait" (Apostolok Cselekedetei 17,25-26). A Mózes I. könyve 10. részében felsorolt népek Isten színe előtt vannak. 70 nép van felsorolva - a teljes emberiség: 14 nép Jáfettől származóan, 30 nép Hámtól származóan és 26 nép Sémtől származóan. A már említett Jubileumok könyve földrajzilag sorolja a népeket: északon a Ráfá-hegységtől délen a Tűz-hegyekig, nyugaton a Mauk-tengertől keleten az Édenig és azon túl. Sok részletbe és névmagyarázatba belemehetnénk itt. Például megemlíthetnénk, hogy a Micrajim név (6.vers) kettős (duális) alakban szerepel, ami két birodalmat jelöl Egyiptomban: az Alsó- és a Felső-Egyiptomot. Vagy beszélhetnénk arról, hogy a wales-iek Gómertől (2.vers) származtatják népüket, mert a „gómeriták" „cimmeriens"-ek, az országuk ősi neve ugyanis „Cymry". Vagy mondhatnánk, hogy Örményország fővárosának, Jerevánnak a neve a bárkából kijövők „első megjelenés"-ét jelenti, vagy hogy az iráni nagyváros, Tebriz neve egyszerűen az jelenti: „A Bárka" (azaz elemezhetnénk, hogy az Ararát-hegyről hogy jön alá az emberiség). Vagy elmélkedhetnénk arról, hogy Nimród neve „Lázadó"-t jelent... De ezt, sőt ezeket most nem tesszük! Mert mi nem tudományosan, hanem egészben nézzük az itt olvasottakat: hogy mi az Isten szándéka és hogy ezzel szemben mi az ember szándéka. Az Isten szándéka az, hogy elszéledt gyermekeit egybegyűjtse (Jézusról olvassuk ezt a János evangélium 11,52-ben): és ezért nem távol van Ő, nem éri be azzal, hogy felettünk van, hanem egyenesen közénk jön! Elérkezünk tehát a harmadik kérdéshez, ami - az előzőhöz hasonlóan - szintén megállapítás: köztünk van az ÚR. A nemzetségtáblázat utáni titkos név a Máté evangéliumban azt jelenti: „Velünk az Isten" (Máté 1,23). Amikor elolvassuk ezt a fejezetet, ez a legkedvesebb a számunkra! Olvashatjuk itt az Ígéret földjének a határait is (19. vers). Milyen szépen meg van itt nevezve az a föld, amelyet Isten kiválasztott, hogy ott vigye végbe a megváltást. Arpaksad a zsidó nép ősatyja ebben a felsorolásban (22-24.vers) Neve azt jelenti: „az oroszlán szájából húztam ki". Isten azt akarja, hogy megmeneküljön az ember a Gonosz torkából! Jézus tudta, hogy hova jött el, hogy hol van a helye. A történelem megőrzött egy érdekes tényt. Amikor a zarándokok eljutottak Jeruzsálembe a nagy ünnepekkor, mindegyik törzsnek volt egy helye, ahol sátrat verhetett. A galileaiak a hegy déli részénél táborozhattak, amit mi úgy ismerünk, hogy Olajfák hegye. A Betániából Jeruzsálembe vezető út a galileaiak táborán át vezetett. Jézus erre ment. Már csak egyetlen névről szólhatok. Héber neve (24.vers) azt jelenti: „az átkelő". Ha meghallod, ha megérted az ÚR Jézus Krisztust: te is „átkelsz"! „Ha valaki hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van... átment a halálból az életbe." (János 5,24) Legyél te is Hozzá gyűjtve!