Digitális igehirdetés – 2020. május 24. vasárnap

Igehirdetés - 2020. május 24. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

SZERETET, ALÁZAT, HIT - A KAPERNAUMI SZÁZADOS PÉLDÁJA

Textus: Máté 8,5-13

„Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt..."

A kapernaumi százados példájáról szeretnék ma szólni. „Az ő személyében valamennyiünket hív Jézus a jó reménykedésre" - mondja Kálvin. Az ő személye, példája buzdítson bennünket három tekintetben: legyen előttünk példa a szeretetben, az alázatban és a hitben. Ez a szakasz Máté evangéliumában Jézus második gyógyításaként van előttünk. A 8-9. fejezetekben gyógyítástörténetek szerepelnek. Mindjárt a második gyógyítástörténet ez az eset. Jézusnak huszonhárom különböző gyógyítása van feljegyezve. Fontos, hogy miért itt közli Máté evangélista ezt a gyógyítást. Fontos az is, hogy miért szerepel az elbeszélésben az, ami Lukács evangéliuma párhuzamos helyén (Lukács 7,1-10) nem, hogy „akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre". Máté evangélista az evangéliumot a zsidók számára írta. Ezzel a példával, hogy rögtön az elején a pogány százados hitét említi, egy kiemelt tanítást adni számukra (és számunkra). Először a kapernaumi százados szeretetének példájáról szólok. Hét római katonatiszt alakja szerepel az Újszövetségben. Róma egy egész katonai légiót vezényelt Palesztinába (3000-6000 fő). A századosok azoknak voltak a parancsnokai, akik közülük a fontosabb városokban állomásoztak. Kapernaum egy ilyen fontosabb város volt. Nagyobb volt benne a bűn, a romlottság is. A százados mégis a szeretetben példa, és ezt nehéz megérteni, hiszen ellentmondásos egy katonai parancsnokság és a szeretet. Egy gyöngyösi laktanyaparancsnok jut az eszembe, akivel beszélgettem. Ő is próbálta azt megfogalmazni, hogy ő szerette a katonáit, szerette a várost. Egy katona is lehet példa a szeretetben. Három vonatkozásban is példa lehet a szeretetben a kapernaumi százados. Először is a szolgája iránti szeretetben. Így kéri Jézust: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak." (6.vers) Itt a szolga betegségét is megnevezi az evangélium: ez a bénulás, gutaütés, agyvérzés. A századosról a Lukács evangéliumban azt olvassuk, hogy „nagyon kedvelte" szolgáját, „aki beteg volt és haldoklott" (Lukács 7,2). A szolgákat, rabszolgákat nem volt szokásban szeretni abban a történelmi korban. Életük olcsó volt. Éppen a Biblia mutat példát arra, hogy mégis voltak olyanok, akik szerették a szolgáikat: pl. a Filemon levélben Pál apostol éppen arra alapozza kérését, hogy tudja, hogy a címzettek szeretettel vannak a rabszolgájuk iránt. Az 1838-as pesti árvíz idején óriási veszedelem volt. Hatalmas paloták is omladozni kezdtek. Egy előkelő család tagjai mulatságba mentek, csak egyetlen leánykájuk maradt otthon vak cselédjével. A szülők kétségbeestek, hogy mi történik most gyermekükkel. Báró Wesselényi Miklós egy csoport bátor emberrel elindult a bajbajutottak megmentésére. Elérték ennek az előkelő család palotáját, s mikor az egyik ifjú felkapaszkodott az emeleti ablakig, ahol az előkelő leány volt, magával akarta vinni őt. A leány akkor kérte a bátor mentőt, hogy ne csak őt, hanem a vak szolgalányt is vigye magával. A történelmi korok - szolgák iránti - ritka szeretetének képviselője volt tehát a kapernaumi százados. Másodszor, ez a százados - ugyancsak megrendítő módon - szerette a zsidó népet is. A nemzetek haragszanak egymásra, ellentétek hevülnek. Erdélyben elterjesztették a román parasztvezérek (Horea, Closka és Crisan) magyarok általi (1785. évi) kerékbetörésének legendáját. A történelmi igazságot Petru Groza fedte föl: egy román pópa árulása révén fogták el a lázadás vezéreit és német császári bíróság ítélte őket rettenetes halálra. Groza leírja, hogy szülőfaluja, az Arad megyei Bácsi község temploma oltárán egy ige - Jézus mondása - olvasható: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!" (János 13,34) A kapernaumi százados szerette a zsidó népet. A Lukács evangélium szerinti történet elbeszélésben a zsidók vénei, küldöttei mennek oda Jézushoz, hogy a százados kérését ők tolmácsolják (Lukács 7,3). „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk." Amikor a nemzetek közötti meg nem értés és szeretetlenség terjedt el, tekintsünk a százados példájára, és mi is szeressük azokat, akik „háborgatnak és kergetnek bennünket", hogy legyünk a mi mennyei Atyánknak gyermekei! Harmadszor, nemcsak a távoliakra vonatkozik a százados szeretet példája, hanem a közeliekre is. „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Galata 6,10) Közülük a legközelebb saját családtagjaink állnak. Egy budapesti ember nagyon megbántotta az édesanyját, aki vidéken lakott, és elhatározta, ha legközelebb hazautazik, bocsánatot kér tőle. Hazautazásakor mindenféle rokonok voltak ott, majd legközelebb - gondolta. Amikor legközelebb lement ugyanezzel az elhatározással, megint közbejött sokféle akadály. Majd legközelebb - gondolta újra. De visszautazása után nem sokkal megkapta a hírt: az édesanyja meghalt. Érzékenyen kell figyelnünk Istenre, hogy mikor minek van itt az ideje, és milyen alkalmakat készít Ő. Addig rendezzük az életünket, amíg időnk van. „Áron is megvegyétek az alkalmakat, mert a napok gonoszak." (Efézus 5,16) Az alkalmak nem ismétlődnek vég nélkül. Az Ördög el akarja hitetni velünk, hogy elhalaszthatjuk a döntéseinket. Az alkalom minősített idő, amelyben megjelenik az isteni tartalom. Néhány perc alatt több történhet velünk, mint máskor évtizedek alatt. A kapernaumi százados példa abban, hogy kihasználja az időt: „Amikor Jézus Kapernaumba érkezett..." - ő akkor ment oda hozzá. Ne halogassuk a szeretetet!

A második, amiben példa számunkra a százados: az alázat. Egy nagy beteg bárónő hívatta az orvost. „Mi baja van önnek, asszonyom?" - kérdezte az orvos. A beteg így felelt: „Nem tudja, hogy én bárónő vagyok?" „Ebből a betegségből én nem tudom kigyógyítani." A gőg az emberi léleknek az a nyavalyája, amiből csak az Úr tud kigyógyítani bennünket. Felettébb jó véleményünk van önmagunkról, jól ismert az a dicsekvés, amivel sokan először válaszolnak Isten üzenetére: „Nem loptam, nem csaltam, nem öltem" Sürgős számunkra az önismeret. A kapernaumi százados alázattal közeledett Jézushoz. Példa előttünk bűnvallásának alázata. „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj..." Az „Uram" megszólítás hitvallás számba ment, hiszen a rómaiak „ura", „küriosz"-a a császár volt. A zsidók, sőt a tanítványok se így szólították Jézust, ők azt mondták: „Mester". Péter akkor szólította „Uram"-nak Jézust, amikor rádöbbent a bűneire: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" (Lukács 5,8) Mi a véleményünk önmagunkról? Mire vagyunk mi méltók? A gonosztevő a Golgotán felismerte: a keresztre! „Mi jogosan vagyunk ítélet alatt, mert tetteink méltó büntetését kapjuk". Mi arra vagyunk méltók, hogy a kereszten elvegyük az ítéletet. El tudjuk- e alázatban mondani ezt az Istennek: „nem vagyok méltó"? „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

A harmadik, amiben példát mutat számunkra a százados: a hit. Amit Jézus itt tanít, az erős megfogalmazás: „akik a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre" (12.vers). Hányan gondolják éppen azt, hogy majd ők üdvözülnek - és a halál után a lelki sötétségben ébrednek rá, hogy tévedtek! „Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3,36) Van mennyország és van külső sötétség! A százados példa abban, hogy hitt. „Ilyen nagy hitet nem találtam Izráelben" - mondja róla Jézus (10. vers). Nézzétek ezt a hitet! Mindaz a gond, nyomorúság, teher, ami most rajtunk van, egészen más súlyt kap a halálban. Jézus nélkül vagy Jézussal? Izgat-e minket, hogy a halálban vagy az életben vagyunk? A százados hite örömöt okoz Jézusnak. „Örömszerző" lesz, ahogy egy igehirdető találóan nevezte. „Öröm van a mennyben egy bűnös ember megtérésén." Hitünknek példájával szerezzünk örömet! Ámen.