Digitális igehirdetés – 2020. november 15. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2020. november 15. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

MEGLEPETÉS FELÜLRŐL

Alapige: Filippi 3,1 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít."

Pál apostol Néró császár római, katonai börtönéből írja ezeket a sorokat. Nem napokat, hónapokat töltött ebben a börtönben, hanem hosszú éveket. A császári főtörvényszék előtt olyan perbe bonyolódott, amelynek végállomása a kivégzés lett. Ebben a hosszú várakozásban született meg „az öröm levele", amelyben 16-szor fordul elő az „öröm" és az „örvendezés" kifejezés. A levél minden fejezetében előfordul az örömre hívás, újra és újra ismétlődve. A mi várakozásunk rendkívül hosszú. Nyolc hónapja várjuk, hogy vége legyen a vírusjárványnak, s még hónapokig várni fogjuk a biztonságos orvosságot és oltóanyagot. Égboltunkon nem húznak csíkokat most repülők, nem halljuk a zajt a felhőkből sem. A második világháború alatt Amerikában egy hadigyárban egy lány bombákat csomagolt. Magyar lány volt. Arra gondolt, hogy a repülőgépek az ő magyar hazája fölé repülnek, és ott fogják ledobni a gyilkos bombákat. Lehet, hogy valamelyik rokonuk házára esik vagy azokra az emberekre, akiket szeret. Mikor nem nézett oda senki, a bomba belsejébe egy csomó homokot tett és a homok közé egy papíros lapot, amelyre fel volt írva egy ének szövege: „Ellenség ellen áldásod fedez, / A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, / Sír, halál-fullánk, hol a győzelem? / Győztes leszek, csak légy, Uram, velem." (RÉ 511:4) A lány az éneket az amerikai gyülekezetben tanulhatta. A bomba valóban Budapest külvárosában esett le egy házra, és megtalálták benne az éneket. A Filippi levelet ezekben a napokban olvassuk. Azzal kezdődik, hogy: „kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól" (Filippi 1,2). Ez az „apostoli köszöntés", amellyel istentiszteleteinket is kezdjük. „A mi Atyánktól" - Az ember nem származása szerint, nem természettől fogva Isten gyermeke, de azzá lehet és azzá is lesz, ha engedi magát megszólítani ezzel a köszöntéssel. Kegyelem neked is, békeség neked is! A „kegyelem" szó szerint lefordítva: „öröm". Az az öröm, amelyik akkor lep meg bennünket, amikor a magasztos, örök Isten hajol le hozzánk, és azt mondja nekünk: „Rád gondolok, téged akarlak, enyém vagy! Meg akarom osztani veled az életemet! Legyél gyermekem, a fiam, a leányom, éppen te!" Az a kegyelem, hogy ezt mondja, és mi halljuk ezt, és tudhatjuk, hogy ez igaz! Jézus Krisztusban felülről adatik a bűnbocsánat csodája. Olyan ez, mintha ajtó nyilna, amelyet a börtön falába törnek, s az apostol mindazokkal együtt, akik a távoli Filippiben bánkódnak érte, kiléphet börtönéből, bele a tág világba, a szabadságba, ahol minden nehezék és súly lehull. Jézus Krisztus nemcsak vigasztalja az embereket, de szét is szakítja a halál köteleit, amelyek fogva tartanak bennünket. Magára engedte a halált, majd legyőzte Isten erejével. Ez az evangélium a szabadításról és a Szabadítóról. Gondoljon csak mindenki komolyan mindarra, ami az ő életét nehézzé teszi, a maga szorongatott helyzetére és vigasztalan állapotára! Ezen keresztül tör át a szó, a győzelmi üzenet: „örüljetek az Úrban"! Az öröm forrása nem a kedvtelésben, a tréfában, az élvezetben, a szórakozásban van. Minden vágyódásunkat az Úr tölti be. Jézus itt van, él és győz - ezért örülök. Jézus Krisztus alászállott a gond, a meghasonlás, a ziláltság, a bánat, a szenvedés és a szomorúság minden rekeszébe és mélységébe! Az Atya azért küldte Őt, hogy szegényen feküdjön egy jászol kőpadlatán, hogy szenvedje a fáradságot, szomjúságot, hogy keresztre menjen és megfeszülve meghaljon értünk. A világ urai és hatalmasságai feszítették meg (Zsoltárok 2,2; 1 Korinthus 2,8). Az Ő alászállása mégis a történelem közepe (Galata 4,4-5), éveinket az Ő világba belépésétől számítjuk, aki ismét uralkodóvá teszi Istent ezen a földön. „Örüljetek Őbenne" - ez azt is jelenti, hogy nézzetek Őrá, gondolkodjatok el azon, hogy kicsoda az Úr számotokra, hogy miért jött a földre, hogy mit tett, hogy Ő kész arra, hogy a bűnösöket üdvözítse. Az Úr Jézus Krisztus örvendezővé akar téged tenni. Az Ő általa adott öröm túl van azon, amit mi örvendezésnek ismerünk. Az Ő általa adott öröm „teljes öröm". Én is kerestem kamaszként a boldogságot, és a zsoltárvers biztatott keresésemben: „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad!" (Zsoltárok 16,11) Pál apostol a Filippi levélben szüntelenül visszatér ehhez a ponthoz. „Egyébként pedig, testvéreim..." „A Sátán mindennap szüntelenül újabb kísértésekkel zavarja a filippiek lelkét, ezért figyelmezteti őket az apostol, hogy ne törődjenek ezzel, hanem legyenek bátrak. Egyúttal kitartásra buzdítja őket, hogy az egyszer már elfogadott tanítást el ne hanyagolják. Ez a szó: »egyébként« az állhatatos és megingathatatlan magatartásra utal, hogy a filippiek a többféle gátlások és akadályoztatások között se veszítsék el szent örömüket." (Kálvin kommentárjából) Mikor helyezi elénk Pál levelében az örömöt? Elsőként akkor, amikor az imádságait említi: „mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért" (Filippi 1,4). A többieket Pál Isten ajándékának tekinti. Most, ha egymásért imádkozunk, adjunk hálát a közösségért az Úrnak! („örömöm és koronám - Filippi 4,1) Másodszor akkor helyezi elénk az apostol az örömöt, amikor az evangélium hirdetéséről ír (Filippi 1,18-19). Ha az evangélium eljut az emberekhez, az közös öröm. Az Úrban való öröm társakat keres. Minden Krisztusnak szentelt élet betölti a küldetését ebben az örömszegény világban: osztogatja másoknak is a maga örömét. Az „Ige" hirdetője nem irigykedhet a másik igehirdetőre, hanem „egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve" örül vele (Filippi 1,27; 2,1-3). Harmadszor akkor helyezi elénk az apostol az örömöt, amikor a Krisztus ügyéért való szolgálatról és teljes odaszánásról ír. Ő maga örül a szolgálatban, bármi következik is rá (Filippi 2,17-18). Az odaszánás példájaként említi Timóteust és Epafroditoszt. „Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz..." (Filippi 2,29-30). Bármely lelki állapotban vagyunk is, a szolgálat fölül emel minden kicsinyes személyességen, minden önsajnálaton és jó futásra sarkall (2 Timóteus 4,6-8). Negyedszer, az öröm legismertebb említése a levél negyedik fejezetében található: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!" (Filippi 4,4). Egyenesen parancsként hangzik. Az igaz embernek az öröm az ismertető jele: „Örüljetek, ti, igazak, az Úrnak, magasztaljátok szent nevét!" (Zsoltárok 97,12) A Zsoltárok könyvében mintegy hetvenszer fordul elő az „öröm" kifejezés. „Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek" - olvashatjuk az ún. „arany ábécé"-ben (Zsoltárok 119,14). „Mindenkor" - azaz jóban és rosszban, ha sokat vagyunk betegek, ha kórházban vagyunk, ha távol vagyunk otthonról, ha egyedül vagyunk, ha reménytelen helyzetben vagyunk, „mindenkor örüljünk". Mert »az ÚR közel« (Filippi 4,5)! Az Úr jósága diadalt arat a gonoszság fölött! Hamar eljön! Védelmébe és oltalmába fogadta a hívőket (Zsoltárok 145,18 - „Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja"). Guido de Bres, a Belga Hitvallás szerzője kivégzése előtt (1567-ben) így ír a börtönből édesanyjának: »Anyám, ne töprengjünk a jelenvaló világnak a szenvedéseiről, hanem gondoljunk arra, hogy az élet gyorsan elmúlik, de az öröm, amely utána következik, örökké megmarad.« A dán filozófus és teológus Sören Kierkegaard sírkövén pedig ezek a szavak állnak: »Még egy kevés idő / És győztünk akkor, / Megszűnik a harc / A nagy pillanatkor. / Élet vizébe / merülök mélybe, / S Jézussal örökké / Beszélek végre!« Ha nincs a hívőnek öröme, rajtunk múlik és nem az Úron! Az Úrban ugyanis mindig öröm van. Az angyalok meg nem szűnő örömben vannak: „Örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén." (Lukács 15,10 - Károli ford.)

„Szent az, mit az Úr mond, és szent, amit ad, / És szent öröm az, mely az Úrba' vigad. /

De még magasabb lesz az égi öröm, / Ha Jézus előtt vígadunk odafönn." (Hallelujah! 300)