Digitális igehirdetés – 2020. november 22. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2020. november 22. vasárnap - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

HONNAN JÖSSZ, ÉS HOVÁ MÉGY?

Alapige: 1 Mózes 16,7-16

„Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálóleánya! Honnan jössz, és hová mégy?"

Az Ábrahám történetéről szóló igehirdetés sorozatban most Hágár és gyermeke sorsára vetül az ige fénye. Elsősorban az áll érdeklődésünk és gondolataink középpontjában, amit Hágár átél a forrásnál. Az Úr angyala a „jössz" és a „lépdel / vándorol" szavakat használja, amikor megkérdezi őt, Hágár viszont a „futok, menekülök" szóval válaszol. Lelkiállapota tehát űzött, kisemmizett, létében fenyegetett.

I. „Honnan jössz?" - kérdi ma tőlünk Isten, az Ő küldöttjén (az ÚR angyala = az ÚR küldötte), Jézus Krisztuson keresztül. „Miből / mitől menekülsz?" Vannak közöttünk, akik házassági vagy családi konfliktuson mentek át, és emiatt menekülnek. Vannak közöttünk, akik munkavégzésükben zaklatottak, és vannak közöttünk, akiknek nincs bérezett munkájuk, vagy megroppant egészségük miatt élnek talán már régóta egzisztenciális válságban. Vannak, akik betegséggel születtek vagy gyógyíthatatlan betegséggel viaskodnak. Vannak közöttünk, akiknek el kellett hagyniuk régi otthonukat, idős életük végéhez tartva, gondozásra szorulnak. Társadalmunk egyre durvul, egyre önzőbbé válik, s ennek sajnos nemcsak mások az okozói, hanem mi magunk is. Az ÚR küldötte, az ÚR önmaga így foglalta össze: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet." (Máté 24,12) Vannak közöttünk, akik elveszítették legszeretettebb társukat, ebben szörnyű krízisben, amiről előre megmondta az ÚR küldötte: „mindenfelé járványok lesznek" (Lukács 21,11). Vannak, akik elfutottak országunkból a jobb élet reményében. Vannak, akik tömegével érkeztek, megnyomorítottan, kisemmizetten, kihasználtan, sokszor tisztátalan szándékokkal. A menekülés, a megaláztatás a mi korunk, a mi életidőnk megrázója és felháborgatója. Az „örök élet vasárnapján", az egyházi év legvégén, s az új időszak beköszöntekor mindannyiunktól kérdezi Jézus Krisztus: „Honnan jössz?" Ott van a helyed, ahol vagy? Ott vagy, ahova tartozol? S ha a gyülekezetünkhöz tartozol, teljes lelkeddel otthonra találtál itt, vagy közülünk is menekülsz? Hágárt lelki sérelem érte, gyermeket várva űzték el. Akkor még nem volt steril kórház, inkubátor, védőnői hálózat, családsegítő! Lehet, hogy te se tudsz emberi segítőt találni. Arra kérlek, válaszolj mélyen magadba nézve az ÚR által feltett első kérdésre? Sokak vagy menekülnek (akár szenvedélyekbe is), vagy megvan bennük a vágy a menekülésre: a terhek alól, az igazságtalanságnak látszó nyomás alól, a megaláztatás alól, amiben részük van.

II. „Hová mégy?" - szól hozzánk az ÚR küldöttjének, Jézus Krisztusnak a második kérdése. Hágár nagy zavarban volt a válasszal. Súr pusztája (ahol megszólítja a két kérdés) az Egyiptom felé vivő puszta, sivatag bejárata. A sivatagban bolyonghat, eltévedhet, szomjan halhat, józan gondolattal nincs számára kecsegtető kilátás, remény. Hágár csak az első feltett kérdésre válaszolt: „Úrnőm elől, Száraj elől futok." Helyzetének, állapotának okozóját hibáztatta. Szárajt szó szerint „erőszakoskodónak, „nyomorgatónak" nevezi. Az élet bonyolult szövevényében mi is sokszor gondolkozunk így. Úgy véljük: életünk körülményeit az emberek jó vagy rossz akarata, esetleg éppen hitetlensége okozza, és elfelejtjük, hogy az emberek csak eszközök, akiken keresztül Isten igazgatja az életünket. A „Hová mégy?" kérdésre, ha mélyen a lelkünkbe nézünk, nem tudunk ön-indítékból származó választ adni. Neked mi a célod? Mobiltelefont, tévét, autót, háztartási gépet venni? Családot alapítani, házat építeni? Vagy egyszerűen „megélni" a Karácsonyt, „túlélni" az előtted levő „szörnyű időt", vagy pusztán viszontlátni a tieidet, azokat, akiket szeretsz? „Hová mész?" Várnak-e a meleg, szerető szívek? Van-e értelme az életednek? A rettegésbe, az ítélet felé haladsz, vagy az ÚR békességébe? Ma tisztázni kell a kérdést! Mert „ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől", „a délben pusztító ragály"-ban (Zsoltárok 91,5-7).

III. A pusztai kút ebben a történetben is az Isten igéjének jelképe. „Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában". Jézus Krisztus mindig élő víz forrása mellett nyilatkozik meg, mert a Biblián keresztül szól hozzánk, amely olyan, mint egy friss vizű kút: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne" (János 4,14). Ha ma valóban Lahajrói-kút számodra ez a találkozás az Úrral, és elmondod: „én is láthattam az Élőt, aki engem látott" (1 Mózes 16,13-14), akkor maradandóan az életedbe vésődik a tanács: „Térj vissza (térj meg) úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!" (1 Mózes 16,9) Isten kezéből fogadd a megaláztatást: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején." (1 Péter 5,6) Aki maga alázza magát Isten nevelő keze alá, az hamar eljut oda, hogy igazat tud adni érte az Úrnak. „Az Úr elé ha tárod / A szív alázatát, / Őt nem hiába várod: / Betér hozzád, megáld. / A testi gőg: halál! / De bűnödet, ha bánod, / Szent Lelke bőven árad, / S a szív üdvöt talál." (RÉ 312:3) Semmi sem volt kellemetlenebb Hágárnak, semmi sem volt ellentétesebb az ő önképével, természetével. Ki az, aki szereti beismerni kudarcát és visszatér a helyre, ahonnan elfutott? Ki az, aki elfogadja, hogy megalázkodjon? A kánaáni asszony volt ilyen Jézus Krisztus előtt (Máté 15,22-28). Ez az egyetlen üzenet, amit Isten a bűnös embernek küld: „Térj vissza Uradhoz, bánd meg bűneidet és kérj bocsánatot!" Tégy teljes fordulatot az önmagad választotta úton, amelyik a biztos halálba vezet (Példabeszédek 14,12 és 15)! Hagyd oda a bűnös folytatást és a Golgota felé vedd az irányt! Hágárnak Hebrónba kellett visszatérnie, ami Jeruzsálem felé vezetett. Ábrahámot is tovább vezette oda Hebrónból az ÚR: „az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked... azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki." (1 Mózes 22,2-3) Jézus Krisztus ezt hirdette a megoldásról: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!" Hágár visszatért Ábrahámhoz és Szárajhoz, de az evangéliumban való hite elmaradt. Ugye, a te hited nem lesz csak fél szívű hit?

Mért félig Tied szívem, az életem? Mért félig, miért csak félig? Hiszen egészen Teneked adtam, Maradék nélkül teljes magam. Most szívem mégis visszaragadtam.

Hűtlen az éjem, s nappalom, Könyörülj rajtam, Jézusom!

Mért félig kerülöm el a bűn ajtaját? Mért félig, miért csak félig? Sajnálom én is, hogy megtagadtam Sokszor neved, és szégyelltelek. Nem jó így nékem megosztva élnem.

Hűtlen az éjem, s nappalom, Könyörülj rajtam, Jézusom!

Mért félig követem az utat, hol Te jársz? Mért félig, miért csak félig? Magam is látom, nem ez az élet, Ami betölti napjaimat. Idegen tűzben égek el, érzem.

Hűtlen az éjem, s nappalom, Könyörülj rajtam, Jézusom!

Nem félig állt a kereszted a Golgotán. Nem félig, nem is csak félig. Vállaltad értem teljes egészen Bűneim súlyát, ítéletet. Mit adok érte oda cserébe?!

Hűtlen az éjem, s nappalom, Könyörülj rajtam, Jézusom!

Nem félig Tied a szívem, az életem. Nem félig, már nem csak félig! Szabaddá lettem, Te győztél bennem! Add, hogy csak Téged szolgáljalak! Dicső Királyom, szent Neved áldom! Boldog az éjem, s nappalom, Betölti lényed, Jézusom!