Digitális igehirdetés – 2021. április 2. Nagypénteki istentisztelet

Nagypénteki digitális igehirdetés - 2021. április 2. - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

„ELVÉGEZTETETT!"

Alapige: János 19,28-30 „Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét."

A haldokló utolsó szaváról fokozott mértékben emlékezik meg az utókor. Márk evangélista így tudósít: „Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte lelkét" (Márk 15,37) Máté evangéliuma hozzáteszi, hogy „ismét" hangosan kiáltott, ezzel utal a kereszten elhangzott első kiáltására: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Máté 27,46-50) Lukács az utolsó jézusi kiáltást így írja le: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt." (Lukács 23,46) Ma a „szeretett tanítvány", a szemtanú, azaz János feljegyzése van előttünk, aki ez elé az egyetlen szó elé teszi a kettőspontot: „Elvégeztetett!" A negyedik evangélista kiemeli azt is, hogy ez az élet-összegzés ott volt Jézus Krisztus tudásában: „...tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett" (28. vers - Károli ford.) És a negyedik evangélista a halál pillanatát kiegészíti azzal, hogy „fejét lehajtva" mondta ki ezt Jézus, úgy, mint aki álomba merül az elvégzett munka után. I. Jézus ezzel a szavával összegezte saját földi eljövetelét, földi életútját, úgy, ahogy a főpapi imádságában is. „Elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál" - szólt az Atyához abban (János 17,4). A görög nyelvben az „elvégeztetett" szó nemcsak azt fejezi ki, hogy „végbement, befejeztetett", hanem azt is, hogy „beteljesült". Jézus tudatában volt annak, hogy az összes előkép, ígéret és prófécia Őbenne teljesedett be, különösképpen a 22. zsoltár, amelyet - némely írásmagyarázók szerint - elejétől végig imádkozott a kereszten. Hagyatéka volt tehát ez a szó az utókornak: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte." (Zsoltárok 22,31-32 - Károli ford.) „Micsoda egyedülálló szellemi állapotban kellett lennie a keresztre feszítés alatt, ha megadatott neki, hogy az ihletés összes művét áttekintse" - csodálja ezt az összegző tudást Spurgeon, a nagy igehirdető. „A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem." (Ézsaiás 63,3) „A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak." (Zsoltárok 69,21-22) A kereszten szenvedve ezért kért inni, hogy beteljesedjen az Írás. Jézus halálában egyszerre teljesült be, ami egymásnak ellentmondó, pl. hogy egyszerre volt megvetett és utált (Ézsaiás 53,3) valamint méltóságra emelt és csodált (Zsoltárok 72,11), azaz egyszerre volt szolga és király. Ugyanakkor Jézus halálában beteljesült a régi Izráel népe kultikus törvényeinek minden áldozata is. Az addig folyó szüntelen véresáldozatok, égőáldozatok, a bárányok, bikák, kecskék, galambok sokasága és tömege megszűnt. „Ő jön és leváltja a papi nemzedéket. Nem visel efódot, a köntösét nem szegik körül csilingelő csengőcskék, nem ékesítik csillogó drágakövek a melltábláját, hanem az ember testébe és vérébe öltözve áll itt. Keresztje az oltára, teste és lelke az áldozat, Ő maga a pap, és íme, Istene előtt saját lelkét mutatja be az áthatolhatatlan sötétség fátyla mögött. Hogy bemutassa tulajdon vérét, a fátyol mögé lép, ott kiontja azt, és azután előjön a legsötétebb sötétségből, lenéz az álmélkodó földre és felnéz a várakozásteli mennyre, és így kiált: »Elvégeztetett!«" - mondja Spurgeon. A görög nyelvben az „elvégeztetett" szó kifejezi azt is, hogy „tökéletessé lett". Tökéletesen engedelmes volt, betöltötte a törvényt népe helyett, annak minden részletében. Élete nem igényel semmilyen további tökéletesedést, helyettesünkként pedig halálával bevégezte művét, Isten igazságosságát kielégítette. Maga a Sátán, a Pokol sem tud semmi hibát rábizonyítani. A „régi kígyó" (Jelenések 20,2) legyőzetett a golgotai kereszten. Istennek az üdvösség terve, amelyet a bűnbeeséskor hirdetetett meg, végbement. „Az asszony utódja" a kígyó fejére taposott (1 Mózes 3,15). Azt mondhatnánk, hogy ez nem látszik meg ezen a világon. Pedig éppen olyan valóság, mint ahogyan a nagy háború döntő győzelme után a „tisztogató hadműveletek" még sokáig tarthatnak, de a győzelem már ujjongást fakaszt. Így történt ez a kereszten is! II. Jézus ezzel a szavával a legfontosabb üzenetet hozta ránk nézve. A görög nyelvben az „elvégeztetett" szó ugyanis még azt is jelenti, hogy „céljához ért". Célba juttatta megváltásunk ügyét! Ezért jött ebbe a világba, ezért lett emberré. „Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk." (Galata 4,4-5) Ami az Éden-kertben megromlott, azt helyreállította, ami az embernek lehetetlen, azt emberként megtette helyettünk. Egészen a helyünkbe állt, magára vette bűnünket, sőt bűnné lett: magába vette lényünket, az ördögfiúság iszonyatáig. Teljessé lett a csere. Így vállalta helyettünk Isten haragjának teljes ítéletét. Krisztus, a felkent Főpap, saját vérét adta oda áldozatul, hogy azzal menjen be az igazi szentek szentjébe. „Krisztus, mint a jövendő javak főpapja... a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett... mert ilyen főpapra volt szükségünk... Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket." (Zsidókhoz írt levél 9,11-12; 7,26; 10,14) Tökéletes igazságát, mint palástot, ráteríti az övéire. (Ézsaiás 61,10) „Elvégeztetett" - a kereskedelemben ezt a görög szót írták az adósság teljes kifizetésekor az elismervényre. „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." (Kolossé 2,14) A legtöbb ember szeretne úgy visszatekinteni megtett életútjára, hogy amiért született, azt elvégezte. De ezt nem láthatja így soha, mert az egész életünk egy nagy adósságtömeg. Jézus Krisztus áldozata után viszont nincs adósságunk többé, nincs alapja többé az ítéletnek. Nem vádolhat minket a Sátán, mert Védőügyvédünk, aki mellettünk áll (1 János 2,1-2). Isten nem akkor bocsát Önmagához minket, ha valamit teszünk, valamit érzünk, vagy bizonyos feltételeket teljesítünk. Az elfogadás egyedül Jézus Krisztus váltságművétől függ, és ez „elvégeztetett"! „Isten igéje, / Rajtad nyugszik hitem, / E kősziklára / Üdvöm felépítem. / Teljes a váltság, / Mit Isten készített, / Bűnös, fogadd el azt, / S mindenestől tied. / Hozzá mit sem tehetsz, / Ő megtevé, / Váltságodat / elvégezé." (Hallelújah! 79) Jézus céljához vitte és utolsó, örökséget hagyó szavával kétszeresen megerősítette a szövetséget az Övéivel, vagyis azt már nem lehet visszavonni, feloldani. Isten kötelezte magát, hogy a megváltás céljából a váltsághalált a rendelkezésünkre bocsátja. Helyezkedjünk bele ebbe a győzelembe, ragadjuk meg ezt a krisztusi győzelmet! Az Egyesült Államokban James Bradley írt egy könyvet melynek címe „Az Atyák zászlója alatt". Egy híres fényképen hat férfi emeli fel az amerikai zászlót a Szuribacsi hegyen, 1945.február 23-án. Ez volt a japánok elleni híres Ivo Dzsima-i csata. Minden idők legismertebb fényképe ez az Egyesült Államokban. A képen látható hat férfi közül három meghalt a csatában, hárman túlélték. Azon a napon hétezren haltak meg ott, a hegyen. A tengerészgyalogság legkegyetlenebb csatája volt. James Bradley édesapja egyike volt a túlélőknek. Amikor a kis James harmadik osztályos lett, a tanára azt mondta neki: a te apukád egy hős! Hazament az iskolából, és elmondta apjának, hogy mit mondott neki a tanár. Az apja ránézett és csak ennyit mondott: „Szeretném, hogy ezt soha ne felejtsd el: ott, akkor, azok voltak a hősök, akik nem jöttek haza." Hősök voltak, mert feláldozták az életüket.  Abraham Lincoln szavai szerint az ilyen áldozat „az elkötelezettség utolsó, legteljesebb kifejezése". Mi arra az Egyre emlékezünk, aki odaadta az egész világért az életét, hogy megmenthessen bűntől és pokoltól. Neve: Jézus Krisztus, Ő a mi csodás Megváltónk! A fényképen kezek ragadják meg a rudat, és állítják fel a győzelem zászlaját. Jézus utolsó szava íródjon bele a mi szívünkbe, emlékezetünkbe, hitünkbe: „Elvégeztetett!"