Digitális igehirdetés – 2021. január 10. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. január 10. vasárnap 10 óra - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

JELLEM ÉS PÁLYAFUTÁS ISTEN ELŐTT

Alapige: Abdiás 1-15

„Rászedett téged szíved kevélysége, mert sziklahasadékokban laksz, magasan van lakóhelyed, és ezt mondod magadban: Ki tudna leszállítani a földre? Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is letaszítalak - így szól az ÚR."

Egy egyetlen fejezetből álló, úgynevezett „kisprófétai", azaz röviden író prófétai könyv van előttünk. Ki a könyv szerzője? Abdiás próféta személyét nem tudjuk bizonyossággal azonosítani. Neve azt jelenti: „az ÚR szolgája, az ÚR tisztelője". Az Ószövetségben mintegy tucat férfi viseli ezt a nevet, különböző korokban. Vannak, akik úgy gondolják: Abdiás az első író próféta volt. Az első írópróféta tisztét az elmúlt vasárnap Ámósznak tulajdonítottuk, így most nem nevezzük Abdiást ennek. Kr.e. 587 (azaz Jeruzsálem babiloniaiak által való elfoglalása és lerombolása) és Kr.e. 460 között (amikor az arabok elfoglalták és elpusztították Edóm országát) hangozhatott el (íródott) ez a prófécia, ez a prófétai könyv, amelynek tárgya: Edóm bűnei és pusztulása. A nemzetek közül főképpen az asszírok, a babiloniaiak és az edomiták sanyargatták Júda népét és Jeruzsálemet, azaz a választott nép hitéletének centrumát. Isten elsőrenden tartotta számon az ő választott népét. Az ÚR prófétái közül hárman különösképpen is azzal voltak megbízva, hogy ezeknek a népeknek a pusztulását hirdessék. Náhum megjövendöli az asszírok pusztulását, Habakuk a babiloniaiakét, Abdiás pedig az edomitákét. Ez nem azt jelenti, hogy Ézsaiás, Jeremiás vagy Ezékiel könyvében nincsenek e népekre vonatkozó jövendölések, hanem azt, hogy ezt a három prófétát Isten különösképpen is erre a feladatra hívta el. Érdekes összehasonlítani ezt a három agresszív népet, mert az asszírok és babiloniaiak messziről jöttek, de Edóm népe Izráel szomszédja, ráadásul - és az egészben ez a legborzasztóbb - testvérnépe volt, származását tekintve. Szól-e hozzánk ez a prófétai könyv? Egy kicsit más hangnemben szeretném ezt felmutatni. Egy családnak volt egy valódi antik vázája, amit egyik nemzedék örökölt a másiktól. Valóságos kincs volt ez a váza, amit a kandalló párkányán tartottak, hogy mindig élvezhessék látványát. Egy nap, amikor a szülők hazaértek, tizenéves lányuk az ajtóban várta őket. „Apa, anya, tudjátok, az antik váza, amiről meséltétek, hogy egyik nemzedék adja tovább a másiknak..." „Igen..." - felelték a szülők." „Nos, apa és anya... hát a mi nemzedékünk az előbb leejtette." Szól-e nekünk ez az Edómról írott prófécia: személyesen vagy a mi nemzedékünknek? Talán nemzetileg is érinti a mi életünket és sorsunkat? A Szentíráson végigvezet Edóm népének és az általa kiábrázolt jellemnek és pályafutásnak a példája. Jellemnek nevezem azokat a tulajdonságokat, amelyek Edómra vonatkozóan meglátszanak Abdiás könyvének felsorolásából. Pályafutásnak pedig azt nevezem, amit Edóm népe cselekedett, elsősorban Júdával és Jeruzsálemmel szemben. Szól-e ez a prófécia hozzánk, és melyik nemzedékhez szól? Mert ahogy a Szentíráson végigvezet Edóm bűneinek sora, úgy a mi magyar nemzetünk bűnei is felsorakoznak őstörténeteinktől kezdve. Nemcsak az, ahogy a reformkorban megírták, hogy „sírva vígad a magyar", hanem számos gyengeségünket láthatjuk, erősségeink mellett. Edóm népének alapbűne a gőg. A gőg az egész emberiségnek, sőt, még korábbra visszavezetve, a Sátánnak az alapbűne. A Példabeszédek könyve így összegez: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság." (16,18) A világ végén a Sátán és a gonoszság ítéletét a gőg előzi meg. Edóm népe esetében nem valami távoli, idegen népről van szó, akik majd a világ végén, valami invázió folytán megjelennek, hanem egy testvér-népről. A kiemelkedés és érvényesülés jelleme és pályafutása Ézsauban, az Edomiták ősében kezdődött és Heródes királyban, az edomita népből származó zsidó uralkodóban végződött, aki Kr.e. 37 - Kr.e. 4. között Júdea királyaként uralkodott. Heródes nemcsak egész családját mészároltatta le, hanem a betlehemi gyermekeket is. Edóm népének alapbűne a gőg volt. A megfogalmazott képek, jellembeli és pályafutási vétkek elgondolkoztatóak és tanulságosak. Ézsau, akiben ez a jellem és pályafutás elkezdődött, elsőszülöttségére volt büszke. De az összeomlást a gőg előzi meg: Ézsau elveszítette az elsőszülöttséget. Így veszítik el, így hanyagolják és így hagyják el sokan lelki kiváltságukat, elhívásukat, örökségüket, közülünk, gyöngyösi reformátusok közül is. Az esztendő elején most így szeretnék felhívni mindenkit: maradjunk hűségesek elhívásunkhoz, és a mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz!

I. A gőg először is függetlenedésre törekszik, függetlenedéshez vezet. Az edomiak nagyon okosaknak gondolták magukat, bölcsességüket hangoztatták. A Jób könyvében szereplő legtekintélyesebb bölcs, Elifáz, az edómi Témánból származott. Jeremiás is megemlíti ezt a bölcsességet: „Nincs már bölcsesség Témánban? Semmivé lett az értelmesek terve, megzavarodott bölcsességük?" (49,7) Az alapbűn a gőg. Ne mi legyünk az a nemzedék, akikben összetöretik az az antik váza! Az elmúlt évszázadban hol leromlott, hol felépült a ragaszkodás Isten útjaihoz. Leromlott a zsidóüldözéskor, a kommunizmus éveiben, azaz a mi 40 éves babiloni fogságunkban. És most, velünk hogy lesz? „Nekem ne parancsoljon senki!" Sokan ezen a meggyőződésen vannak. Ézsau, Edóm ősatyja, így hagyta ott a szüleit és a szülőföldjét, idegen lányok után járva. A csillagok közé akart emelkedni a magaválasztotta úton. Ez a gőg: „Én jobban tudom. A mi nemzedékünk jobb, mint az előző nemzedék." Sokan így függetlenednek Isten akaratától, az Ő ügyétől. „Szabad vagyok. Nekem nem kell Isten népe mellé állnom." Edóm országa majdnem félszáz kilométerre fekszik Júda déli hegyvidékétől. A Széir kopár hegye 1800 méter magas. Itt, a magaslatokon települt Bocrá városa, a főváros. „Fészkét a csillagok közé helyezte". Edóm azt gondolta városairól, pl. Széláról, amit később Petra sziklavárosnak neveztek, hogy megközelíthetetlen. Szurdokok között vezetett az út a városba. Évszázadokon keresztül később el is felejtették ezt a várost. 1812-ben egy svájci kutató fedezte fel újra a később híressé lett romvárost. Ahol függetlenedés történik, oda az ítélet előbb-utóbb megérkezik. Edóm népében minden népnél korábban uralkodtak királyok (1 Mózes 36,31) De ez a lázadás egyszer véget ér! Nem a heródesi dinasztia fog uralkodni. „Az Úré lesz a királyság / Az ÚR fog uralkodni" - ezzel zárul Abdiás jövendölése (21. vers). II. A gőg másodszor erőszakos károkozáshoz vezet. „Erőszakos voltál testvéreddel, Jákóbbal szemben... Te is jelen voltál, amikor az ellenség elhurcolta kincseit, idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek." (Abdiás 10-11) Dávid király is harcolt már az edómiak ellen, majd Jórám és Áház júdai királyok idejében is háborúk dúltak. Júda leigázta Edómot. De - ahogy Izsák ősatya megjövendölte - Edóm letörte testvér-népének igáját nyakáról (1 Mózes 27,39). Az edomiták a megszálló babiloniaiak segédcsapataiként betörtek Jeruzsálembe és segédkeztek a templom lerombolásánál. A 137. zsoltár 7. verse így örökíti ezt meg: „Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!" Mi hány embert tettünk tönkre az önzésünkkel? „Te is ott voltál" - nem illik ránk is a Péternek szegezett szembesítés? (Máté 26,69) Isten ismeri és nem hagyja szó nélkül erőszakos károkozásunkat! III. A gőg harmadszor: a káröröm okozója. „Ne nevess Júda fiain pusztulásuk napján." (Abdiás 12) Edóm jelleme megmutatkozik a másik nép kinevetésében, a pályafutás pedig abban, hogy a menekülőket megöli. „A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani, ha megtántorodott." (Jób 12,5) A pap és a lévita elmentek a sebesült ember mellett (Lukács 10,32). A gőg felsorolt mérges gyümölcsei közül az első Istennel fordít szembe, míg a másik kettő a másik emberrel. Sőt - ez a legkegyetlenebb, legfájdalmasabb - szembefordít a testvérrel. Mit adunk tovább a következő nemzedéknek? Bűnbánat nélküli, mérges örökséget vagy Jézustól vett irgalmas szeretetet?