Digitális igehirdetés – 2021. március 28. vasárnap

Virágvasárnapi digitális igehirdetés - 2021. március 28. - Gyöngyös és szórványai

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

NYILVÁNOS TANÚSÁG VAGY HŰTLEN NÉMASÁG?

Alapige: János 18,19-23

„A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam."

A törvényszéki tárgyalás helyszíne a főpapok palotája. Nemcsak egy főpap volt Izráelben, Jeruzsálemben, hanem egy egész főpapi család. A család feje Annás volt. Jézus Krisztus kereszthalálának évében a családból Kajafás volt a főpap, aki a veje volt Annásnak. Ez a főpapi palota, a Hasmoneusok palotája az egyik legnagyobb épület volt Jeruzsálemben. Oszlopsorai voltak, ahogy a templomépületnek is volt oszlopsora. Egy kivilágított csarnokba vezetett az oszlopsor, ez volt a főpapi palota belsejében. Itt foglalt helyet - Nagycsütörtök éjszakáján is - a zsidóság vezető testülete, a Nagytanács. Pamlagokon helyezkedtek el, félkörben. A gyűlés időpontja szokatlan volt, éjszaka jöttek össze, így nem volt jelen mindegyikük, a hetven tanácstagból ötvenegynéhányan voltak ott. A törvényszéki tárgyalás több részből állt. I. Elsőként a tárgyalások kezdetéről szólok, ami János evangéliumának ebben az elbeszélésében szerepel. Nem azzal kezdődött a tárgyalás, amivel máskor szokott. Nem a tanúkat hívták elő. Ez majd csak később, hamis tanúk előállításával történik meg. A tárgyalás az ártatlan vádlott kikérdezésével kezdődik. Mindjárt a tanítványairól kérdezik Jézust. Forradalmi lázítással vádolják. Hiszen megkérdezik: mennyien vannak a tanítványai? Talán azt is megkérdezik: kik ők név szerint? Kik vannak a tanítványai között? Most, amikor erről gondolkodunk, felmerül a kérdés: mi közöttük vagyunk? Mi is Jézus Krisztushoz tartozunk? Taníthat-e bennünket napról-napra Jézus? Felforrósodik-e a szívünk, „gerjedezik"-e, amikor beszél hozzánk? Ha ma megkérdezik, ki az Ő tanítványa, közéjük tartozónak, közénk tartozónak vallanád-e magadat? Emlékszem arra, amikor engem először kérdezett a történelem szakkörös társaim és tanárom előtt konfirmáló lelkipásztorom itt, a gyöngyösi gyülekezeti imateremben arról, hogy ismerem-e a Biblia tanítását, hogy el tudom-e mondani az 1. zsoltár szövegét, és én akkor, tizenöt évesen, fülig vörösödve, de öntudattal vallást tettem. Az életem során pedig sokszor néztem rá az egykori gyerekszobám falára akasztott konfirmációi emléklapra, amelyről az ige sokszor adott - és ad ma is - bátorítást: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt." (Máté 10,32) Másodszor arról kérdezi a Nagytanács Jézust, hogy mit tanított? Nyilvánosan hangzott el az Ő bizonyságtétele, településről-településre, a zsinagógákban, és a jeruzsálemi templomban. „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit." Mit tanított Jézus? Egy tanítónak az egész életműve abban tárul fel, amit tanítása során áthagyományoz a tanítványainak. Amit Jézus az utolsó héten (a Nagyhéten) tanított Jeruzsálemben, azt így olvashatjuk például: „Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt." (Lukács 19,47-48) Itt magyarázatot találunk arra is, hogy miért éjszaka hallgatták ki Jézust. Azért, hogy a néptömeg ne keljen védelmére, hogy ne történjék lázadás. Mit tanított tehát Jézus? Mivel a négy evangélium hosszan leírja a tanításokat, most csak címszavakban említem ezeket, egy részét annak, ami ott az utolsó héten Jeruzsálemben elhangzott. Arról tanított Jézus, hogy a hatalma a mennyből való. Majd arról egy példázatban, hogy a zsidók nem végzik el az Isten munkáját. Olyanok, mint a szavakban ugyan hűséget mutató, de a gyakorlatban mégsem Istent szolgáló fiú. Arról is tanított Jézus, hogy hogyan fog Ő meghalni: hogy megfogják Őt ölni (ezt egy másik példázatban tanította, amit „a gonosz szőlőművesek példázatának" nevezünk). Elmondta tehát nyilvánosan, hogy meg fog halni a nép bűneiért, hogy meg fogják ölni, ahogy megölték a prófétákat is. Aztán tanított az adópénzről. Arról beszélt a sokaságnak, hogy hogyan legyen a megszálló rómaiakkal, hogy a zsidó nép a történelemben hogyan tölti be a szerepét? Mikor elé tartják kérdezői az adópénzt, így foglalja ezt össze: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené." (Márk 12,17) Ezt követte a feltámadásról elmondott tanítás, amikor egy asszony különös példájával hozakodnak elő a szadduceusok (akik nem hittek a feltámadásban). Jézus azzal válaszolt, hogy „a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben." (Máté 22,30) A templomban elmondott tanítások között szerepel, amit olvasmányként olvastam. Azt mondja Jézus: „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben." (János 12,46) Rázzon most ez meg bennünket! Mi is halljuk az Úr tanítását, ahogy az emberek a jeruzsálemi templomban hallották. Ez emlékeztet ma a virágvasárnapra: sokan hallották (János 12,11). Ugyanis virágvasárnap óta követte Őt a tömeg. „A templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem tanítottam semmit." Jézus törvényszéki tárgyalásán, a főpapok palotájában, nem a vádlottat kellett volna kérdezni, hanem a tanúkat. II. Második témaként a törvényszéki tárgyalás indulatáról kell szólnom. Mert ebben az indulatban, amit a Nagytanács Jézussal szemben tanúsít, önkényeskedés van. Azt gondolja a zsidó vezetés: azt csinálunk ővele, amit akarunk. Heródes Antipás palotájában fényes ruhába öltöztetik, gúnyolják (Lukács 23,11). Nincs-e bennünk is, nincsen-e ma is Jézussal szemben ez az indulat? „Azt teszünk vele, amit akarunk" - ha van ez az indulat, szégyelljük el magunkat! „Az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust." (22. vers) A görög szöveg szó szerinti fordítása: pofont adott neki. Valóban azt csinálunk Jézussal, amit akarunk? Vagy majd úgy kell Őelé állnunk, mint Bíránk elé? „Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik." (Zsidókhoz írt levél 9,27) A Nagytanács magatartásában kígyóravaszság is van. Jézust arról kérdezik a tárgyalás során, hogy a templomot le akarja-e rombolni? (Máté 26,59-62) Ravaszságból fakadnak a hamis vádak. János evangéliuma már az első szakaszban tisztázza ezt a kérdést: Jézus nem az akkor álló (harmadik) épített jeruzsálemi templom lerombolásáról beszélt, hanem saját testének feláldozásáról (János 2,18-21). A kígyóravaszság abban van, hogy a vallomásában akarják bűnbe keverni Jézust. „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám." (Zsoltárok 69,10) A Nagytanács indulata súlyosan brutális indulat. „Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt." (Márk 14,65) A szolgák „is"! Nemcsak a szolgák gonoszkodtak, hanem a megbízóik („némelyek") is. „Ok nélkül gyűlölnek engem" - olvassuk a Zsoltárok könyvében (69,5) Befejezem az ige hirdetését azzal, hogy a mondottak elejéhez térek vissza. A főpapi törvényszék előtti tárgyalást Annás vezette. Az ő szavának különös súlya volt. A leghosszabb ideig hatalmon lévő főpap volt, aki Izráel történetében valaha is szerepet játszott. Ha a szavának különös súlya volt, akkor a bűnének is különös súlya van. Annás korának a leggazdagabb embereinek egyike és korának a legboldogabb embereinek egyike is volt. Josephus Flavius zsidó történetíró nevezi boldognak őt, hiszen öt fia volt utána főpap, és a veje is. Mégse kövessük az ő példáját! „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van... mert a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1 János 2,16-17) A főpapok udvarában néhányan némák maradtak, amikor szólniuk kellett volna. Pedig az Övéi voltak. Nem ünnepelhetünk és nem élhetünk hűtlen némaságban!