Igehirdetés – Áldozócsütörtök – 2020. május 21.

Mennybemenetel ünnepe esti igehirdetés - 2020. május 21. Áldozócsütörtök 18 óra Gyöngyös - Készítette: Kenyeressy Károly lelkipásztor

 

AZ IGAZI MEGÉRKEZÉS TÁVLATA ÉS ÖRÖME

 

Lectio: János 17,20-26; Textus: János 17,24

 

„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet..."

 

Talán már elfelejtettük, hogy milyen jól esik valahova igazán megérkezni. Lehet, hogy azért, mert sehol sem érezzük jól, sehol sem érezzük a helyünkön, sehol nem érezzük otthon magunkat. Amikor Jézus Krisztus visszajön, otthon fogja-e érezni magát közöttünk? „Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lukács 18,8) Mikor jut el az egyház „az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra" (Efézus 4,13)? Mikor és milyen állapotban érkezünk meg igazi otthonunkba, igazi helyünkre? Az ÚR Jézus főpapi imádságában megmutatott távlatok messze meghaladják a mi általunk elgondoltakat. Krisztus a hívők tökéletes boldogságáról beszél. A menny fényességéhez képest csak némi gyenge világosság jut el hozzánk. Krisztus azt óhajtja imádságában, hogy a hívek eljussanak odáig, hogy a mennyben az ÚR teljes fényében gyönyörködhessenek. Azt kéri az Atyától, hogy a mennyei világossághoz vezető úton lépésről lépésre vezesse az övéit tovább (vö. Példabeszédek 4,18). Jézus Krisztus az egyház fejeként beszél az Atyával. Ő a mi közbenjárónk (1 Timóteus 2,5). Ez az egyetlen bibliai hely, ahol Jézus az Atyával szemben a saját akaratát említi. Az egész főpapi imádságnak hét kérése van (a hét a tökéletesség „isteni" száma). Ebből a hét kérésből hármat tartalmaz igeszakaszunk. I. Jézus Krisztus imádságának a tárgya először  a mi egyesítésünk Ővele és egyszersmind a hívők egyesítése, amelyben tükröződik az Ő Atyával való egysége (21.vers). II. Jézus Krisztus imádságának a tárgya másodszor  a mi csatlakozásunk Őhozzá, aki a mennyben van (24.vers). III. Jézus Krisztus imádságának a tárgya harmadszor a mi megjutalmazásunk: „hogy megláthassák az én dicsőségemet" (24.vers). Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy itt, Jézus Krisztus imádságának végén, az Ő népének megdicsőüléséről van szó. Amikor már nem leszünk többé a világban, hanem ott leszünk, ahol most Ő van. Milyen lépéseken át jutunk el idáig? Megpróbáltatásokon át, szenvedésen át: „sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába" (Apostolok Cselekedetei 14,22).  Jézus Krisztus nemcsak az első hívőkért imádkozik, hanem azokért a generációkért is, akik a jövőben jutnak hitre és élnek hitben. Imádságában megmutatkozik: van hely számunkra Őnála (vö. János 14,1-3). Ézsau már túl későn jött a hívők áldásért: „Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit?" (1 Mózes 27,36) De mi nem születtünk túl későn ahhoz, hogy Krisztus imádságának az áldását vegyük!  A kegyelem rákényszerít minket, hogy önmagunkon kívülre, hogy Őrá nézzünk. Ez nem bizonytalan és nem meghatározhatatlan hit: „hisznek énbennem" (20.vers). „Akiket megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róma 8,30) Jézus Krisztus főpapi imádságának csúcspontja a 24. versben van: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet..." Az ÚR dicsősége betölti a hajlékot - mint ahogyan a Szent Sátornál vagy a jeruzsálemi templomnál történt (2 Mózes 40,34-35; 2 Krónika 7,1-3) A Fiú dicsősége az örökkévalóságban a teremtmény emberi lény látókörét meghaladja. „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt." (Zsoltárok 139,6) Az ÚR dicsőségének távlatai emberi létünk korlátait is áttörik. A dicsőségbe való bevonás oka az Atya szeretete a Fiú iránt (24. - „a világ kezdete előtt" - és 26. vers). Ennek a szeretetnek a szívélyes melegségébe és dicsőséges ragyogásába érkezünk meg igazán és ennek részesei leszünk az örökkévalóságban.

 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A mennybemenetel

(2020.05.21. 18.00 bevezető - Répássy Róbert)

 

Heidelbergi Káté 49. kérdés: Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?

Először, hogy Ő a mennyben az Atya színe előtt nekünk Közbenjárónk.

Másodszor, hogy a mi testünk (melyet Ő magára vett) a mennyben biztos zálog nekünk afelől, hogy Ő, mint a mi Fejünk, minket tagjait szintén fel fog venni oda.

Harmadszor, hogy Ő viszontzálogul Lelkét küldi alá nekünk, akinek ereje által nem a földiekkel törődünk, hanem az odafelvalókkal, ahol Krisztus van, ülvén Istennek jobbján.

 

Közbenjárónk :

Azt a keresztet, amin Jézus Krisztus gyötrődött, mi érdemeltük ki. Isten Fia helyettünk és méltatlanul került az átok-fára. Szabad tudomásul vennünk, hogy amit Jézus elvégzett érted, elég az üdvösség elnyerésére. Nézzünk fel a középső keresztre, helyettünk szenvedett Isten Fia!

„Az a férfi ott középen helyettem halt meg." „És ha vétkezik valaki, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus..." (1 János 2, 2)

 

A mi Fejünk:

Ő fejünk, mi néki tagja.../ Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai.../ S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk. (395. dicséret) „Létezik-e olyan fő, mely tagjait ne vonná maga után?"Nem úgy jár már közöttünk Jézus, hogy megérinteni tudnánk.

 

Az Ószövetségben a templom egy hatalmas kőépítmény volt. „Mikor pedig a ház építteték, a kőbányának egészen kifaragott köveiből építtetett, úgy hogy sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak pengése nem hallattatott a háznak felépítésénél." (1 Királyok 6, 7) Már készen hozták a helyszínre a faragott köveket az építéshez.

Ezt mondta Jézus: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt válaszolták: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő pedig testének templomáról beszélt. ( János ev. 2. fejezet)

 

Az Újszövetségben a templom az Úr Jézus Krisztus teste.  Isten igaz temploma Krisztus teste. Isten temploma a gyülekezet, akit Igéje köré összegyűjt az Úr. Mi vagyunk Isten temploma. Mi vagyunk az élő temploma az Úrnak. Nem ismerünk el az anyaszentegyházban más főt, mint a Krisztust. Az igaz egyház ismertető jele elsősorban: Isten igéjének hirdetése, helyes hirdetése.

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra," (János 10, 27) A juhok hallgatnak Jézus hangjára.

Az Ige meghallásának és az iránta való engedelmességnek a fontossága. Mi meghalljuk-e az Igét? Engedelmeskedünk-e az Igének? Isten élő templomára ez jellemző.

 

Az egyetemes keresztyén hit nem emberi törvényekből származik, hanem a Szentírásból, melynek rövid összefoglalása az Apostoli hitvallás.

 

Lelkét küldi alá nekünk:

Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. (Róma 5) A legnagyobb törvény:  Szeretni Istent és az embert. Az emberi szívnek kétfelé kell sugároznia: Isten és az embertársak felé. Embertársunk is ennek a szeretetnek a fényében lesz önmagunkkal egyenlő értékű testvér, felebarát.

Mi fecskék vagyunk. A fecskék együtt repülnek. Gyönyörűségesen, magasan, biztosan és erősen szárnyalnak. Fészket raknak ebben a világban. Isten megváltó szeretetének fészekmelegét hirdetik. Fészekmeleget képviselni egy ragadozó és durva világban. Isten segítsen minket abban, hogy az Ő megváltó szeretetének fészekmelegét hirdessük. Ezt kívánom.