Igehirdetés – Pünkösdvasárnap - 2020. május 31. vasárnap

Pünkösdvasárnapi (konfirmációi) igehirdetés - 2020. május 31. - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

MILYENEK JÉZUS TANÍTVÁNYAI ?

Textus: Máté 10,1-15

„Magához hívta tizenkét tanítványát... menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz...

és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!"

Ebben a bibliai szakaszban Jézus kiküldi a tanítványokat, és megbízza őket, hogy hirdessék az Isten országát a falvakban és városokban. Itt nem az állandó szolgaként szolgáló igehirdetők megbízásáról van szó, hanem egy alkalmi megbízásról - ami majd később, Jézus mennybemenetelével egy szolgálati megbízás lesz. De ez nemcsak a tizenkét apostolra érvényes, hanem minden keresztyénre, minden hívő emberre. Erről szeretnék ma szólni, és négy jellemzőt megmutatni, amely a megbízott tanítványokra érvényes. I. Az első jellemző az, hogy Jézus Krisztus tanítványa figyelmes, összpontosító ember. Amikor Jézus megszólítja, megdöbben, és elindul, hogy kövesse Jézust. Ebben összpontosít mind arra, amit Jézus mond. Mit is mond az Úr Jézus? Azt mondja, hogy „kövessetek engem, és emberhalászokká lesztek"! A halászatot ismerték, de mi az az „emberhalászat"? Azt is mondja Jézus: „Menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz!" Minden lélek útja Istentől indul ki, de nem mindegyik lélek tér hozzá vissza. Vannak olyan utak, amelyen járók soha nem térnek meg Istenhez. Ahhoz, hogy valaki megtérjen, először is figyelmesnek kell lennie. Emlékszem arra, amikor ifjúsági héten hallottam az evangéliumot, vagy amikor itt, a gyülekezetben, a parókián, az ifjúsági órákon. Akkor odafigyeltem, és elhatároztam, hogy megfogadom a tanácsot, és jegyzetelni is kezdek, és leírtam mindazt, amit hallottam az igéből. Igyekeztem összpontosítani. És egyszer egy ilyen összpontosításnál ért szíven az a gondolat, hogy „ma lett üdvössége ennek a háznak". Akkor elgondolkoztam, hogy ez az én életemben itt és most igaz. A tanítvány figyelmes, úgy ahogy Jézus figyelmes, aki megszánta a sokaságot, „mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül" - olvassuk az előző fejezetben (Máté 9,36). Az emberek olyanok, mint a tévelygő juhok. Istentől indultak ki, de elvesztek, s most szívet tépő gyötrelmükben Hozzá szeretnének visszajutni. Ezért bégetnek, ezért nyöszörögnek, ezért kérlelnek. Ezt az utat kell megmutatni nekik: hogyan lehet visszatérni Isten szerető szívéhez? Ez az út nem más, mint Jézus Krisztus mert Ő „az út, az igazság és az élet"! A tanítvány figyelmes, és igyekszik nem felejteni. Mi próbáltunk az előbb összpontosítani a ti konfirmációi bizonyságtételetekre. Mert a tanítvány figyel és tanul. Arra figyel, amit a Szentlélek tanít. Összpontosítsatok mindig arra, amit a Szentlélek szól hozzátok! II. A második, amiről szeretnék szólni az, hogy egy tanítvány megújult ember. Nemcsak figyeli az elveszett juhokat, hanem példa is előttük. Nemcsak az a fontos, hogy mit mond Jézusnak a tanítványa, hanem hogy igaz-e mindaz, amiről beszél? Nem tudom elégszer elmondani, hogy én úgy mentem a teológiára tanulni, hogy nem tudtam igazán mélyen azt, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Persze, az eszemmel tudtam: elolvastam az evangéliumokat, elolvastam az Apostolok Cselekedeteit, és még sok más bibliai könyvet, de nem tudtam, hogy az én életemre nézve kicsoda Ő számomra? És akkor, amikor figyeltem arra az igére, hogy „ma lett üdvössége ennek a háznak" (Lukács 19,9), akkor egyszer csak egy megújulás kezdődött az életemben. Ki fogja jóvátenni az én bűneimet? Akkor jött a felismerés: hát ezért jött Jézus! Jézus azt is mondja: aki a tanítványom akar lenni, „tagadja meg magát" (Máté 16,24). Vagyis a tanítvány letesz minden terhet, sarut, pálcát, tarisznyát, felsőruhát és a többit. Otthagyja, leteszi ezeket (Máté 10,9-10), és követi Jézust. Tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, újuljon meg. „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Galata 2,20) - idézte valamelyikőtök az előbb. Úgy örültem neki! A tanítvány megújult ember. Rábízza magát a kegyelemre. „Most, most még ifjú korodban add át Jézusnak szíved" - fogalmazza meg az egyik szép Hallelujah! - énekünk (H 144).

III. A harmadik, amiről szólok, hogy a tanítvány képviseli azt, Aki minden jónak a szerzője, Aki betegség gyógyítója, Aki az elesettség felkarolója. És amikor Jézus a tanítványoknak ezt elmondja, akkor - tudva vagy tudatlanul - beteljesedik a prófécia. Amikor meggyógyítják a betegeket Jézus nevében, amikor halottakat támasztanak fel, leprásokat tisztítanak meg és ördögöket űznek ki (Ézsaiás 35,5; Ézsaiás 61,1), vagy amikor „ingyen veszik és ingyen adják tovább". Amikor ezeket cselekszi, akkor azt képviseli a tanítvány, Aki minden jónak szerzője. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás" (Jakab 1,17). Gyülekezetünkben van valaki, akit ez motivál: „ingyen kapta és ingyen adja tovább" (Máté 10,8). Legyetek ti is mindannyian ilyenek! Az indítson benneteket, hogy olyanok legyetek, mint a Jó Pásztor, Aki minden jó adománynak, tökéletes ajándéknak a szerzője! IV. És végül: a tanítványnak az a feladata, hogy lelkeket vezessen Krisztushoz. Ebben az igeszakaszban nagyon súlyos szavak vannak, mert ha valaki nem hajlandó az Isten országáról hallani, és befogadni annak igéjét, halljuk a következményeit: kirekesztetik, kívül reked azon. Ezt mutatja, hogy a tanítványok leverik a port a lábukról, a sarujukról - ez azt jelentette, hogy nem vállalnak közösséget azzal az emberrel, azokkal az emberekkel. Nem fognak leülni velük együtt vacsorázni, ebédelni, étkezni. Nem vállalnak közösséget. Nem fogják az úrvacsorát együtt venni. Nem akarok most erről többet beszélni, de érdemes végiggondolni azt, hogy milyen súlyos következményei vannak, ha valaki nem fogadja el az evangéliumot. Én arról szeretnék inkább beszélni, amikor valaki elfogadja az evangéliumot, és nem hiábavaló módon teszi ezt meg! Van egy nagyon szép evangéliumi ének. Az első gyermekünk születése előtt, meg után énekeltem neki: „Hogyha Jézus újra eljő', mint dicső Király, / Ott a mennyben, kit megváltott, mind előtte áll. / Mint megannyi csillagok, mind úgy fénylenek. / Jézus koronájában drága gyöngyszemek!" (H 68). Egy halálos ágyán fekvő ifjú kínos vallomásai alapján írta valaki ezt az éneket. Az ifjút az a gondolat gyötörte, hogy üres kézzel kell elmennie az örökkévalóságba, mert, noha hívő ember volt, de egy lelket sem vezetett Krisztushoz. Valaki egyszer álmot látott: azt álmodta, hogy a mennyben van, az Istent szerető lelkek között, akik koronát viseltek, és drágakövek ragyogtak a koronáikban. Álmodó emberünk hirtelen a fejéhez kapott, ott volt a koronája, majd levette koronáját, és rémülten látta, hogy azon a drágakövek helyei üresen voltak. Megkérdezte a mellette levőket, hogyan lehet az, hogy van koronája, de annak nincsenek drágakövei? Valaki ezt válaszolta a mennyei seregből: „Van koronád, mert hittél Jézusban, de nincsenek drágaköveid, mert egy lelket sem vezettél Jézushoz." Emberünk felébredt, és levonta álmának következményeit. Az Úr Jézus megindult a sokaságon, mert olyanok voltak, mint az elveszett juhok (Máté 9,36). A tanítványnak ez a feladata: lelkeket vezetni az Úrhoz. És ez nemcsak a lelkésznek a feladata, hanem mindenkinek, aki Jézus tanítványa! Először önmagát, utána másokat oda élni, oda vinni, oda vezetni, oda szeretni az Úrhoz. Jézus megy elől, a tanítványok utána. Sokat gondolkodtam azon, hogy felolvassam-e a tanítványok neveit, vagy - a rövidítés miatt - kihagyjam. Van, aki közületek már második, harmadik osztályban megtanulta ezt a névsort. Azért olvastam fel, mert az előbb elhangzott itt tíz név. Be fogom írni őket rövidesen az anyakönyvbe. azért olvastam fel a tanítványok neveit, mert azt mondta az Úr Jézus nekik: „annak örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lukács 10,20). Ne felejtsétek el ezt sose! Nem készítettünk listát arról, hogy kik vesznek részt az istentiszteleten - bár az lett volna szabályos, hisz pontosan meg kell számolnunk a járvány miatt. Az Úr tudja! És azt tudja legjobban a mi Urunk rólunk, hogy kiknek a nevei vannak felírva a mennyben?! És én tudom, hogy az én nevem is ott van, meg a családom tagjainak a neve is ott van a mennyben. Legyen ott felírva a tied is, drága testvérem!