belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

A nyughatatlan

Építő lázadás a hírnév útvesztőiben

A nyughatatlan című filmben van egy jelenet, melyben Johnny Cash, Jerry Lee Lewis és June Carter egy autóban utazva tartanak következő fellépésük színhelyére, és az útról, valamint a zenéről beszélgetnek. A „Gyilkos” zongorista egyszer csak rövid filozofálgatásba kezd arról, hogy mindannyian a pokolra fognak kerülni a dalaik miatt, csakúgy, mint az őket hallgató emberek. Az elhangzottak fogadtatása vegyes, ám a rövid eszmefuttatás remekül készíti elő a következő jelenetet, melyben Johnny Cash először nyúl kábítószerhez, hogy aztán félig-meddig önkívületi állapotban kápráztassa el közönségét.

 

De ne szaladjunk ennyire előre! Ha valaki nem ismerné a countryzene koronázatlan királyát, Johnny Cash-t, akkor is szinte biztos, hogy hallott már tőle legalább egy számot, hiszen bizonyos rádiók előszeretettel veszik elő időről időre Hurt című dalát vagy annak valamelyik feldolgozását. A nyughatatlan (eredeti címén a rajongókat jobban megszólító Walk the Line) az ő életének rövid történetét meséli el amolyan hollywoodi „életrajzi drámaként”, mely – tudjuk – sok esetben jelenti a hitelesség feláldozását a szenzációhajhászás oltárán. Ennek ellenére tökéletesen alkalmas a film arra, hogy bemutassa, milyen fény- és árnyoldala van annak, ha valaki ismert sztárrá növi ki magát. 

A film az eredetileg J. R. Cash-ként anyakönyvezett kisfiú történetével indul, aki gyerekkorában súlyos traumán esik át: bátyja egy szerencsétlen balesetben életét veszti, ami hatalmas sokként éri az akkor még csak 12 éves gyereket. Hat évvel később bevonul a seregbe, melynek következtében négy évet tölt Németországban az amerikai légierő katonájaként. Fontos állomás ez az életében, hiszen ebben az időszakban írja meg a később első slágerévé váló Folsom Prison Blues című számot. Innentől szinte mesébe illő a történet: az eredetileg gospel dalokat éneklő Cash-t végül saját szerzeményei teszik ismertté, a rádiók toplistáin jobbnál jobb helyezéseket ér el, turnéi pedig egymást érik. 

Aztán nem sokkal később jöttek a fentebb már említett drogok, az egyre masszívabb alkoholizálás, valamint a rajongólányokkal eltöltött egyéjszakás kalandok egész sora. Őszintén szólva annyira nem csoda ez egy olyan korszakban, amelyről sokat elárul a Jefferson Airplane énekesnőjének, Grace Slicknek már-már szállóigévé vált mondata: „Ha emlékszel a hatvanas évekre, akkor biztos, hogy nem élted meg azokat.” Az akkoriban terjengő drogkultusz, az ismertséggel, hírnévvel járó trendek tehát Johnnyt sem kerülték el, aminek elsősorban családja látta kárát: 1966-ban felesége elvált tőle, és magával vitte négy közös gyermeküket is.

 

Mindezzel együtt is azt lehet azonban mondani, hogy Johnny Cash (akit a filmben az élete egyik legnagyobb alakítását nyújtó Joaquin Phoenix formál meg) az önpusztító sztárok szerencsésebbjei közé tartozik. Sikerült leszoknia a drogokról, és a szerelem is újra rátalált June Carter személyében, akivel már hosszú idő óta, 1968-as esküvőjük után pedig még hosszabb ideig (egészen a nő 2003-ban bekövetkezett haláláig) turnéztak együtt. Az ekkorra már világszinten elismert sztárnak számító férfi dalaiban innentől felerősödtek a tulajdonképpen soha el nem hagyott gospeldallamok, és valamelyest háttérbe szorult a korábban kialakított lázadó image. 

Persze közel sem teljesen, hiszen ez utóbbinak köszönhetően tudta hitelesen képviselni háborúellenes nézeteit és tudott rávilágítani égető társadalmi problémákra, amit már-már missziójának tekintett. A film azonban minderről már hallgat, hiszen ott a ’68-as leánykérés után már csak néhány feliratból értesülhetünk hőseink életének későbbi alakulásáról. Ennek ellenére az idősebb kori szerzemények épp olyan szervesen hozzátartoznak a zenész életművéhez, mint korai világslágerei. A sors furcsa fintora, hogy a fentebb említett Hurt című szám – amely lényegében Johnny búcsúimájává, ha tetszik, „sírfeliratává” vált – valójában nem is Cash szerzeménye, hanem egy Nine Inch Nails-dal feldolgozása.

 

Így vagy úgy, ez a hitvallásként felfogható alkotás megrendítő visszaemlékezéssé vált egy sztárra, aki egész pályafutását építő és nem romboló lázadóként élte le. Mi sem jellemzi jobban Johnny Cash személyiségét, mint az a koncertsorozat, amelynek során börtönökben lépett fel, ebben ugyanis a lázadás és a karitatív jelleg egyaránt érvényesülni tudott. A drogos, életbomlasztó, „pokolba tartó” életmód (vagyis az árnyoldal) hátrahagyása után tehát egy karriert tudatosabban építő, jólétben leélt és végül megtért élet következett, mely Johnnynak biztos egzisztenciát és elismertséget, közönségének pedig számos bölcs gondolatot és fergeteges bulikat jelentett – azt hiszem, erre mondják angolul, hogy win-win situation.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
Hit és ismeret
Mennyiben tanulható a hit?

Gondolkorzó

Horváth Zsuzsanna
Emerencek az ajtók mögött
Kiben lakik valóban az Isten?

Felszín

Szoták Orsolya
Egyetemen innen s túl
Munkanélküli képzés – van-e értelme a felsőoktatásnak?

Dobóczky László
Tudom
Felvértezve önismerettel

Magasság

Bölcsföldi András
Tudós tiszteletes
Könyv, ami nélkül kevesebb lennék

Miklya Luzsányi Mónika
Ügynökök, akták, emberek
Besúgók, besúgottak és Barbara

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Haj, haj
Mutasd a hajfestéked, megmondom ki vagy!

Teljesség

Koczor Tamás
Jó az, ami elválaszt
Teológia az egység útjában?

Péter-Szarka László
Szavak bontogatott szőttesén keresztül
Az istenismeret felé Pilinszky Jánossal

Tóth Sára
Kívülről és belülről
Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent

Üzenet

Réz-Nagy Zoltán
A kapucnis rejtőzködőktől a legnagyobb rejtőzködőig
Robin Hood, a street art, és Jhwh

Pete Violetta
Hullámok és szembeúszók
A diktatúra jegyei filmen és gyülekezetben

Áthallások

Tóth Sára
„Felfelé szállnak a parázs szikrái”
Marilynne Robinson Gilead című regényéről

Dull Krisztina
Megéri nekünk Cézanne közelében lennünk
Rövid kalauz és pár apró gondolat a nagy kiállításról

Szakács Gergely
Knowing
A tudás hatalom?!

Hancsók Barnabás
A nyughatatlan
Építő lázadás a hírnév útvesztőiben

Riport

Kojsza Péter
Pszichotükör
Az önismeret lelki folyamat

Kitekintés

Szakács Gergely
Isten az iskolában
Ateista- és valláskárosult-képzés a felekezeti intézményekben?

Látogatóink száma a mai napon: 4497
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45570534

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat