belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

Adós, fizess! Akár az életeddel is…

A bosszú jogán

Elég visszataszító film ez A bosszú jogán. Van benne rengeteg erőszak (nemi, lelki és fizikai egyaránt), önbíráskodás, nyomdafestéket nem tűrő szavak és még számos olyan összetevő, ami miatt nemet mondhatnánk megtekintésére. Egyvalamit azonban egész biztos örökre az eszünkbe vésethetünk vele, ha mégis megnézzük: csak olyan adósságot vállaljunk magunkra, melynek aztán a törlesztését is tudjuk vállalni! 

Ráadásul szó sincs benne pénzről, banki hitelekről és devizaárfolyam-ingadozásról, főhősünk, Will (Nicolas Cage) ugyanis egészen más jellegű terhet vállal magára, amikor egy jövőbeli apró szívességre ígéretet téve elfogadja Simon (Guy Pearce) ajánlatát. A férfi ugyanis felkínálja hősünknek, hogy az általa képviselt szervezet majd elteszi láb alól azt a mocskot, aki a film körülbelül ötödik percében megerőszakolta Will feleségét, Laurát (January Jones). Az egyébként módfelett higgadt, szórakozni sakk-klubba járó irodalomtanár indulatában elfogadja Simon ajánlatát, ám ekkor még egyáltalán nem sejti, hogy 21. századi Faustként magával az ördöggel kötött épp életre szóló szövetséget.

  

Persze csak képletesen, hiszen az öntörvényű és önbíráskodó csoport csak jót akar: megtisztítani New Orleanst a bűnözőktől, méghozzá sokkal hathatósabban, mint azt a rendőrség teszi. Ilyen emberek között pedig egyáltalán nem eshet szó ördögről és Istenről, hiszen ők önmagukat képzelik isteneknek vagy épp isten felett állóknak, épp ezért Willt is úgy kezdik irányítani, mint valamiféle emberfeletti hatalmú lények. A kérésük először „csupán” annyi, hogy balesetnek álcázva lökjön le egy embert egy felüljáróról a mélyben száguldó autók közé. A képlet tehát egyszerű: gyilkosságért gyilkosság, és máris két „perverz állattal” kevesebb szennyezi a Föld légkörét. 

Akkor tehát mindenki jól járt? Természetesen nem. Ahhoz ugyanis, hogy Will képes legyen megtenni, amire kérik, nem elég az alvilági szervezet „ösztönzése” (értsd: kényszerítése), hanem ki kellene ölnie magából minden moralitást, mindent, ami ellen lelke annyira tiltakozik – vagy csupán tényleg egy szerencsétlen balesetnek kell történnie, hogy a fickó meghaljon… Innentől a film úgy folytatódik, ahogy azt már sokszor láthattuk: a maffiagyanús jótétszervezet „egy apró szívessége” több hatalmas elvárásban ölt testet, sok szereplőről derül ki, hogy nem is az, akinek mutatta magát, főhősünk pedig vért izzad, hogy megóvja szeretteit és önmagát az egyre jobban elharapódzó szituációk közepette. 

Roger Donaldson egyáltalán nem rossz rendező, amit már több ízben is bizonyított (személyes kedvencem tőle A leggyorsabb Indian Anthony Hopkinsszal a főszerepben), és ezúttal Nicolas Cage-nek is sikerült olyan színvonalat hoznia, amilyet már rég láthattunk tőle, a film mindezek ellenére mégis bűzlik. Úgy néz ki, ezúttal a forgatókönyvírók felejtették el, milyen is az ember. Szelíd és csendes tanárból ugyanis nem lesz másfél óra alatt gyilkos – még úgy sem, hogy a filmidő természetesen nem egyenlő annak játékidejével. De a (szinte) teljes rendőrség korrumpálódása is hihetetlen kissé, mint ahogy a többi „beszervezett szívességviszonzó” szó nélküli engedelmessége is – vagy ebből a világból végképp kihaltak már a morális értékek, és csak a bosszú születik meg újra és újra?  

Nekünk (naivaknak?), akik szentül hisszük, hogy ez nem így van, talán épp ezért nem tetszik ez a film, mert olyan világot vázol fel, amilyenben soha nem szeretnénk élni. A pesszimisták persze legyinthetnek, mondván, hogy már régóta ilyenben élünk, de reménykedjünk, hogy nincs igazuk. Önbíráskodás, gyilkolás „a jó cél érdekében”, a bosszú jogán… Azt már nem! Akkor inkább soha ne törlesszük azt az adósságot, amit eleve nem kellett volna vállalnunk! Hiszen választás – még az elején – bizony volt.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Az ördög és törlesztőrészletei
Rövid és hosszú távú körülmények és következmények

Gondolkorzó

Miklya Luzsányi Mónika
A gyerek tartozik, a szülő követel(het)?
A békés nyugdíjas kor, úgy tűnik, nem jár mindenkinek

Felszín

Czapp Enikő
Kegyelem
„Mosolyog, azt mondja, csoda történt."

Magasság

Dull Krisztina
A sánta festő és a máglya
Niccolò Machiavelli naplóbejegyzése 1497. február 7-éről

Erbach Viola
Ha Isten közbelép...
Mefisztó és Azazelló az idegenvezetőd a boldogsághoz?

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
A törlesztésvágytól a boldogságig
Nem az győz, aki kemény marad

Bradák Soma
Itt és most
Az evilágiság kihívása

Thoma László
Mivel tartozunk egymásnak?
Amit csak egy szülő adhat a gyermekének

Teljesség

Frederick Buechner
Jákób találkozik Istennel
Csodálatos vereség

Üzenet

B. Tóth Klára
Röppálya íve
"szárnyszegetten is verdessek feléd"

Bölcsföldi András
Végképp eltörölni?
Mosogatás, táblatörlés, delete gomb. Úristen!

Áthallások

Hancsók Barnabás
Adós, fizess! Akár az életeddel is…
A bosszú jogán

Miklya Luzsányi Mónika
Tartozik és követel
A tarantinói mérleg nyelve

Kitekintés

Pete Violetta
Listázás
Pista és az Úristen

Látogatóink száma a mai napon: 4540
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44210972

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat