belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Géczy Katalin

Gazdaggá tettél

Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

 

"...Emlékszem arra a nyári délutánra, amikor ezt hallgattam, tizenhat évesen, kint sütött a nap, és egyszerre csak azt éreztem, hogy sírni kell. 
És nem azért kellett sírni, mert hogyan lehet valami ennyire szép, nem azért, mert Mozart, nem azért, mert Klemperer, hanem mert meglátta az ember a csukott ajtót. 
Oda lehet menni, be szabad nézni a kulcslyukon, de bemenni: soha." 

(Fáy Miklós - Mozgó Világ)

Mozart: G-moll szimfónia (K.V.550)

Mozart g-moll szimfóniája engem is megbabonázott, amikor tizenévesen először hallottam. A mű első tételének kezdő üteme, a néhány hangnyi motívum, ez a sóhaj téma különös vágyódásról beszélt, muzsikált bennem. Mindössze három hang, két rövid után a harmadikon megállunk egy pillanatra, aztán újra felrebben a sóhaj, újra meglibben a dallamfoszlány, és csak harmadjára repíti a lendület a hangokat magasabb szárnyalásba. A nagy g-moll szimfónia, melyet Mozart legszemélyesebb hangú szimfonikus vallomásának szoktak nevezni, sóhajokból felépülő, magasba szédülő szárnyalás.
Charles Rosen a Klasszikus zene c. könyvében úgy mutatja be a művet, mint ami a szenvedés, az agresszió és a fájdalom megtestesítője. Erőszakot, agressziót, szívszaggató fájdalmat sosem éreztem ebben a zenében, sokkal inkább vágyódást vigasztalás után, szelíd, ölelő karok után, megértő, befogadó szeretet után. Vágyódtam Isten után.

Aztán a csukott ajtó kitárult. Beléptem. Megérkeztem. Befogadott. Hogy hol és hogyan ragadott magával Isten szeretetének gazdagsága, nem érdekes. Ami fontos, hogy Ő nem hagyott magamra. És nem hagyott magamra később sem, amikor a kételyek, félelmek, megfásult, megszürkült imáim beborítottak. Évekkel később újra csak Ő tett gazdaggá, a naplóbejegyzés megeleveníti bennem ma is megmentő szeretetének csodáját:

Azt hittem, már nem születik bennem semmi, meddővé lettem. Azt hittem, már nem kellek Neked, használhatatlan, élettelen rongycsomó vagyok. És Te mégis megragadtál. Ahogy megszólaltak bennem a sorok, ahogy megszülettek a dallamok, tudtam, Te vagy, aki életet lehelsz belém újra. Az, hogy érintkezel velem, azt jelenti, mégis kellek Neked. Senki vagyok, de Te megérintesz, és már boldog vagyok. Semmi vagyok, de Te kezedbe veszel, és már hasznos vagyok. Értelmetlen vagyok, de Te szólsz és felismerlek. Kiégett vagyok, de Szentlelked meggyógyítja sebeimet. Halott vagyok, de Te életet lehelsz belém. 
Köszönöm, hogy mégis szeretsz, rendületlen.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.

Gondolkorzó

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Felszín

Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Horváth Zsuzsanna
Nyitott ajtó
Nyitott ajtót adott elém. Mindig és mindenhol. Minden kérésem ellenére sem zárta be soha a lehetőségeket előttem. Muszáj volt mindig választanom, döntenem. Vállalnom a felelősséget. Kimondhatatlan volt a vád: "Nem volt más út..." Mindig volt.

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?

Üzenet

Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra...

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...

Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

Kitekintés

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen

Látogatóink száma a mai napon: 4055
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45787556

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat